Archívum Előfizetés Hirdetési lehetőségek Beállítás kezdőlapnak
2006. december 6., szerda, Miklós  

Belföld
Külföld
Gazdaság
Utazás
E-világ
A Nap Témája
Kultúra
EU
Sport
Vélemény és vita
Levelezés
Egészség
Környezetvédelem
Háttér
Iránytű
Autós
Interjú
Tudomány
Ahogy tetszik
Befektetés
Fotógalériák
Vállalkozói MH akadémia
Mellékletek
Ombudsmani Jelentés
Látlelet
FMM válaszol
OLÉH válaszol

nyomtatóbarát verzió
cikk továbbküldése
hozzászólás (5 db)

2006-12-04
Óvatosan kell bánni a hallucinációval 
Vitorlázás
Méder Áron a szlovéniai Koperből indult el Föld körüli útjára a mindössze hat méter hosszú Carina–19-es típusú vitorlásával. A Panama-, majd a Szuezi-csatornán átkelve teszi meg a harmincezer mérföldes távot, majd mintegy húsz hónap elteltével visszaérkezik Szlovéniába. A villamosmérnök végzettségű 27 éves fiatalembert háromezer mérföld és 71 nap után a Kanári-szigeteken értük utol.
Sok tengeri mérföld és forint hiányzik még (forrás: meder.hu)


– Őrültnek tartják?
– Mostanában a bátor szót használják a legtöbben. Őrültnek inkább csak otthon tartanak. De az ismerősök, barátok biztattak, segítettek. Általában pozitív a tapasztalatom. Más hajósok információkat adnak, elmondják a tapasztalataikat a következő szakaszomról. Volt, aki térképet adott, de általában csak könyveket kapok kölcsönbe. Megesett, hogy vacsorázni hívtak meg a hajójukra. Az ilyen kis hajót segítik a nagy hajók.
– Miért döntött úgy, hogy körbehajózza a Földet a mindössze 19 láb hosszú Carinával?
– Szeretek vitorlázni, szeretem a kalandokat. Sokaknak van hasonló álma a vitorlázók körében, és sokan csinálják is ezt, csak Magyarországon nem igazán vannak ilyen hajósok. Bár ekkora hajóval nem szokás nagyobb utakat megtenni, az biztos, mivel lassabb, mint a nagyobbak. Kevés dolog fér el benne, kényelmetlen és persze veszélyes.
– Szereti a veszélyt?
– Mostanában nem. De a normális szintű izgalom néha jó...
– Milyen egyéb hátrányai vannak a Carinának?
– A vízvonal magassága alacsonyabb, könnyebben becsapnak a hullámok, ilyenkor minden csupa víz. Kevésbé stabil. Mivel pici, minden kikötőbe befér. Csak egyméteres a merülése, könnyű kezelni, s jobban lehet vele érezni a vitorlázást.

– És egyedül élvezetesebb?
– Valóban ritka a szólóvitorlázás, teljesen más kategória, mint a társas. Mindent nekem kell csinálnom: hajóbeállítás, szerelés, mosás, főzés, mosogatás, rendcsinálás, vitorlavarrás… Folyamatosan ébernek kell lenni, a nap huszonnégy órájában, figyelni a hajóforgalmat, az időjárást, és ellenőrizni a hajót. Ez nagyon fárasztó. Sok mindenhez kell érteni – a kommunikáció miatt rádióamatőr is lettem. Jól kell bírni a magányt, egyedül kell kezelni a problémákat, a veszélyt. Néha volt, amikor azt hittem, ez most a vég, ezt a vihart, nagy szelet nem bírjuk, én és a Carina. De akkor is folytatni kell, ez is nehéz.
– A magány a legnehezebb?
– A legnehezebb, hogy meg kell mindent oldani, ha beteg vagyok vagy fáradt, csak magamra számíthatok. Nagy probléma esetén fel sem tűnik a magány, a nyugisabb szakaszokon problémás.
– Volt olyan, hogy arra gondolt, elege van, kiköt és jön haza?
– Ilyen nem volt. Mélypontok voltak és lesznek, mint a hétköznapi életben is vannak. Ezen nehéz túllépni egyedül, nincs kivel beszélni.
– A naplójában azt írta, hogy mikor már hat napja nem látott embert, hallucinált.
– Igen, az elején történt ilyen. Nagyon elfáradtam, ezért történhetett. Most már figyelek erre, de bármikor előjöhet, ha napokig nem tudok normálisan aludni. Persze az ember tudja, amit hall, az nem a valóság, és nem figyel rá.
– Mi hiányzik a legjobban?
– A barátnőm. A család, a barátok csak normális szinten. Néha apukám főztje. De nem hiányzik semmi a világból, a tévé, a mozi, a normális fürdés.

– Volt, amire egyáltalán nem számított?
– Nem gondoltam, hogy a víz négy hét alatt megromlik, és ihatatlan lesz. Azt hittem, tovább bírja.
– Milyen szépségei vannak egy ilyen útnak?
– A tenger, az óceán, a természet, a napfelkelte, az utazás. Új emberek, új barátok, új kikötők. És persze a vitorlázás mint sport, és mint életstílus.
– A legnagyobb élménye?
– Nehéz összefoglalni, talán a szürke hétköznapok, amik szépek és felejthetetlenek. Halfogás, halsütés. A Carina vágtat a habok között, a delfinek játéka... A kikötők és a kedves hajósok. Eddig a 71 nap felejthetetlen volt.
– Van olyan hely, ahová nagyon vágyik, ahol mindenképpen kiköt?
– Barbados. Bár a hajós sokszor ott köt ki, ahol tud.
– Mivel tölti az idejét?
– Hajóbeállítás, hajóvezetés, navigáció. Írom a naplót, főzök, rendet csinálok, pakolok. Ez ilyen kis hajón mindig nagy feladat. Úszkálok, zenét hallgatok, de Elvist már unom. Végzem a javításokat és olvasom a Bibliát.
– A honlapján azt írta, Panamáig van elég pénze.
– Igen, ötmillió kellene. A szponzorok eddig nem nagyon támogatnak, bár ételt és technikát kaptam. Ha elfogy a pénz, dolgozom majd. Ahogy Gál Józsi, a földkerülő mondta: a vándort az út eltartja.
Botos Regina
nyomtatóbarát verzió cikk továbbküldése hozzászólás (5 db)

Aki nem hiszi, az inkább maradjon otthon 
Labdarúgás
Nem Billen ellen játszottak 
Labdarúgás: súlyos vereségbe futott az Újpest
Elbúcsúzhat ma a BL-től a címvédő Barcelona 
Labdarúgás
Száznyolcvanmillióba kerül Puskás Ferenc temetése 
Internazionale a tizenegyes bűvöletében 
Labdarúgás
Nagy fölénnyel győzött a Veszprém a BL-ben 
Kézilabda
Magyar gyerek az NB I-be vágyik 
Labdarúgás
A címvédő lazán vette a meccset, de így is győzött 
Labdarúgás
Internazionale a tizenegyes bűvöletében 
Labdarúgás
Di Stefano nem jön Puskás temetésére
Labdarúgás
Nagy falat volt a BL-címvédő 
Asztalitenisz
Kapusból lett klubigazgató 
Ferencváros
Öröm és könnyek Nancyben 
Labdarúgás
Két magyar páros indul Walesben a Brit-ralin 
Rali