A kicsik is útra kelhetnek

http://www.sme.sk/clanok.asp?cl=3261282

A tengerek mezején…

Akárhány magyar indult el eddig az Észak-Adriáról földkerülő útjára, még mind szerencsével járt. Gondoljunk csak a legendás vitorlásokra – Szent Jupát, Szalambó, Equator –, melyek kapitányai a magyar vízi sport élő legendái.

Vasárnap olvasói a közelmúltban megismerkedhettek azzal a budapesti fiatalemberrel, aki a nagy elődök – Fa Nándor, Gál József, Kopár István – példáját és tanácsait követve múlt év szeptemberében indult útnak. A Méder Áron édesapjával készített riportban bemutattuk azt a családjukban apáról fiúra hagyományozódó szemléletet, amely a huszonhét éves hajós gondolkodását gyermekkorától formálta, és e viszontagságos, világ körüli utazásra ösztönözte őt. ĺgéretünkhöz híven kalandjait az Olvasók is nyomon követhetik. Most, első ízben az Isztriai-félsziget Koper kikötőjétől az európai partok elhagyásáig kalauzol végig bennünket az élményein. Induljunk hát Áron vitorlása, a Carina nyomába, és ismerkedjünk meg a világvizeken töltött első két hónap történéseivel a bátor tengerjáró felvételein, hajónaplójának kivonatain keresztül:
1. nap: Koper, vitorláskikötő. Ma, 2006. szept. 24-én reggel kilenckor kezdem írni ezt a történetet. Sokan nem értik, miért indultam el erre a hoszszú és veszélyes útra. Nincs konkrét válaszom a kérdésre, talán majd ebben a Naplóban megtaláljuk. Délután három körül a Carina már 2,7 csomós sebességgel szeli a habokat. Nagyon stabilan megy, én közben videózom és fényképezek is…
3. nap: Találtam egy hernyót a hajón. Nem nagyon értem, hogyan került ide, de örülök neki. Sajnos, kimászott a dobozából, s most valahol a vitorláson bolyong... Az eredeti kis kedvencek, a pókok eltűntek a fedélzetről, de lehet, hogy csak elbújtak, s ha jobb idő lesz, ismét előjönnek...
5. nap: Hallucinálok, néha az az érzésem, van még valaki a hajón. Bogit érzem, néha édesapámat. Ez eleinte jó volt, de már zavar. A pufferekben, kötelekben is embereket vélek látni…

Testi és szellemi táplálék
8. nap: Menüm: barna rizs és curry, kolbász, hagyma, fokhagyma, paprika. Annyit csináltam (fél kg rizs), hogy egy-két napig legyen mit ennem. Alapvetően nem vagyok tengeribeteg. Ha vihar van, nem jó a kabinban lenni. Ha olyan a szél és a hullámzás, hogy be tudom állítani a Carinát jó iránytartásra, akkor nem kell vezetnem. Ilyenkor a Bibliát olvasom. Egyedül, a világtól távol egy kis hajón vitorlázva sok mindent megért belőle az ember.
9. nap: Mivel nincsen szél, ma délután Varsányi József Zsuzsannával a föld körül című könyvét olvasom. Még Poór József küldte nekem a Felvidékről augusztusban. Varsányi József is hasonló útvonalon vitorlázta körbe a földet, mint ahogy én tervezem. Ők október végén indultak Rijekából, és sokat motoroztak...
15. nap: Este hat körül jött egy helyi vihar. Levettem az összes vitorlámat, s csak egy vihar-fockkal szeltem a hullámokat. Éjszaka már hideg volt. Szinte valamennyi ruhámat magamra vettem, de egy kicsit még így is fáztam. Ha a szükség rávisz, horgászom, de az életet tisztelem annyira, hogy szórakozásból ne öljek…

Irány Afrika!
17. nap: Kikötöttem Siracusában. Nem ment könynyen, mert először elküldtek egy magánkikötőből. Végül egy srác megengedte, hogy beálljak a halászbárkák mellé. A város csodaszép, jó itt lenni! Holnap irány Afrika. Délután rajzoltam (két évre elég papírom és ceruzám van!), és zenét hallgattam.
23. nap: Afrika! Először egy halászkikötőben sikerül lecövekelnem, ahol arab–angol–francia szavakkal elmagyarázzák, hol a vitorláskikötő. Nagy nehezen megértem, s áthajózom…
29. nap: Láttam egy bálnát, kora reggel úszott el mellettem. Egész nap nem volt szél. Dél körül a radarreflektor egyik sarka ismét szétesett, háromórás munka következett, majd a vitorlát hoztam rendbe – még életemben nem varrtam ennyit. Fél éjszaka egy foszforeszkáló medúzaraj lebegett mellettem…

Társaságban
33. nap: Megpillantottam egy vitorlást, Szicília óta ez az első, amit a vízen látok. Dől és ugrál a hajó, folyamatosan becsapnak a hullámok. Dél körül jött egy helikopter, és ki akart menteni. Jeleztem, hogy minden oké. Néhány hete misét mondtak értem egy budapesti templomban. Lehet, hogy másoknak nagyobb szükségük lett volna rá…
37. nap: Késő délután megjelent egy nagy csapat delfin, és legalább egy órát együtt kísértek. Nagyon élvezték, folyamatosan ugráltak, és a hajó alatt úsztak. Bár nem nagyon értem, még nyivákoltak is. Lehet, hogy Carinának udvaroltak? Sajnos, délután egy becsapódó hullám eláztatta a hálózsákomat…
39. nap: Elindulok a spanyol partok felé. Az új irányom 330 fok, sebességem 1 és 2 csomó közötti. Éjszaka nagy a hajóforgalom! Hát igen, közel van már Gibraltár…
40. nap: Este tízkor kikötöttem a spanyol Almerimarban. Eddig 2359,5 tmf-et tettem meg Koper óta. A parton nagyon kedves emberek fogadtak. Már hallottak rólam, és örültek, hogy megkerültem. (Ugyanis öt napja nem tudtam hírt adni magamról, és édesapám már kerestetni kezdett.)
44. nap: Este összeismerkedtem a Doria nevű hajó legénységével. Brazília felé tartanak. Remélhetőleg majd HF-rádión néha beszélgetünk. Sokan készülnek a Gibraltári-szoroson át, az óceánra is. Tegnap érkezett meg a Misty, egy régi építésű amerikai fémhajó; kávéra is meghívtak holnap reggelre...

Születésnap
53. nap: Huszonhét éves vagyok. Kint a vízen ünneplem! Egy órakor nekiindultam az Atlanti-óceánnak…
54. nap: Egy hajó motorzajára figyeltem fel. Felém jött! Mivel lassan haladtam, és az áramlás is ellenem dolgozott, nagyjából manőverképtelen voltam. A motort is próbáltam, de nem sokat ér ilyenkor. A keresztező hajó orrhulláma elmosta a vitorlásomat, becsapott a kormányállásba. Én közben csak kapaszkodtam, vártam, mi fog történni. Szerencsére a hullám eltolt, és a hajó nem szívott magához. Délutánra a szél és az áramlatok visszasodortak Európa legdélibb pontjához, Tarifa kikötőjébe. A város egyik oldalát a Földközi-tenger, a túloldalát az Atlanti-óceán mossa…
55. nap: A szomszéd hajó legénysége – egy házaspár két kisgyermekkel és egy baráttal – meghívott vacsorára. Vittem ajándékba egy kis apróságot, mivel a magyar borom már elfogyott... Ők a francia Riviéráról jöttek, s a célpontjuk Las Palmas, Brazília, majd Francia Polinézia.
56. nap: A reggeli menü hagymás tükörtojás gibraltári kenyérrel. Ahogy elindulok, jó a láthatóság, a hajók jobban kikerülnek. A Kanári-szigetekig több útvonal is lehetséges: vagy a marokkói partok mentén, vagy Maderia sziget felé.

Míg Áron Carinájával tovább szeli a hullámokat, mi türelmetlenül várjuk újabb üzenetét. Addig is egy költő soraival köszönünk el a vitorlástól és kapitányától: …hallhattam fenn égi muzsikát, / árbockötelek éles vijjogását, nyögdécselését vitorlarudaknak, /… s hol égbolt hasát döfi az árbockereszt, / nézhettem most nagy gyönyörűséggel, / felhők bolondos vágtáját egy végtelen térben…

Méder Áron, Poór József

[2007. 04. 19.]