Osho

Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931. december 11. – 1990. január 19.), más néven Bhagwan Shree Rajneesh, majd később, közismert nevén Osho, egy Indiában és az Egyesült Államokban élő agnosztikus vallási vezető, egy új, sokat vitatott vallási mozgalom megalapítója volt. A szanszkrit Bhagwan szó jelentése „Az Áldott” (eredetileg ezt a szót általában hindu istenekre használták, mint Bhagwan Ráma vagy Bhagwan Krisna). Emellett használják olyan személyek jelölésére is, akik gazdag szellemi tudással rendelkeznek. A hindu történelemben ezt a nevet sokszor használták keresztnévként is – sok hindu gyerek kapja meg valamelyik isten vagy spirituális tulajdonság nevét. Rajneesh 1971-ben vette föl ezt a címet. Osho, állítása szerint nevét William James „Oceanic” szavából képezte; tudjuk azonban, hogy az Osho a zen tradícióban a szellemi mester megnevezésére is szolgál (például Osho Bodhidharma).

Osho India Madhya Pradesh nevű megyéjében, Kuchwadában született. A szülei a dzsainizmus követői voltak. Születésekor a csillagjós azt jósolta, hogy valószínűleg még hét éves kora előtt meg fog halni, ezért a szülei az anyai nagyszüleihez küldték, amíg el nem éri ezt a kort. Elbeszélése szerint ez nagy hatással volt további fejlődésére, mivel a nagyanyja teljes szabadságot és tiszteletet adott neki, valamint a nagyapját és másokat is erre bíztatott. Így Osho nagyrészt gondozás nélkül maradt, szigorú nevelés és merev szabályok nélkül. Osho szerint a gyerekek fejlődését életük első hét évében jelentősen befolyásolja a tanulás erőltetése és a nekik kijáró tisztelet hiánya. Ideális esetben ennek fordítva kellene lennie: az emberek újra megtanulhatnának a gyerekektől azokat a dolgokat, amelyeket már elfelejtettek. Ha a gyerekek szabadon nőnek fel az első éveikben, elég erőt és intelligánciát szereznek ahhoz, hogy később képesek legyenek önállóan dönteni és véleményt alkotni.

Pontosan ez történt vele is. Amikor először iskolába ment, képes volt beszélgetni és meggyőzni a tanárát, aki nagyon szigorú volt a gyerekekkel. Osho szerint azok a gyerekek, akik tiszteletet kapnak, sokkal szófogadóbbak. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerek személyiségével, hamarosan kikerül a gyerek figyelméből. Miután betöltötte a hetedik évét, visszakerült a szüleihez, ahol az addigihoz hasonló tiszteletet kapott az ott élő nagyapjától, akivel ezért nagyon őszinte kapcsolata alakult ki. A nagyapja többször mondta neki: „Tudom, hogy jól csinálod. Sokan mondhatják, hogy ez nem így van, de senki nincs a te helyzetedben. Csak te dönthetsz a te helyedben. Csinálj bármit, amiről úgy érzed, hogy jó. Én támogatlak, mert szeretlek és tisztellek téged.”

Már kora gyermekkorától önálló, szabad életet élt, próbára téve a vallási, társadalmi és politikai tradíciókat. Későbbi élete során is mindig azt hangsúlyozta, hogy „a tudást az embernek magának kell megtapasztalnia, nem pedig vakon elfogadnia mások tudását és hitét”. A huszonegy éves korában történt, állítólagos megvilágosodása után még befejezte egyetemi tanulmányait, majd évekig filozófiát tanított a jabalpuri egyetemen. Eközben széltében-hosszában bejárta Indiát, nyilvános vitákra hívva az ortodox vallási vezetőket, megkérdőjelezve létjogosultságukat. Rengeteget olvasott; hogy ismereteit gyarapítsa, mindent elolvasott, ami a mai hit- és filozófiarendszerekkel, valamint a mai pszichológiával foglalkozik. A hatvanas évek végén sajátos dinamikus meditációs technikák kifejlesztésébe kezdett. „A mai embert – mint mondja –, annyira leterheli a múlt élettelen hagyományainak a súlya és a mai kor rohanó életmódja, hogy csak egy katarzis-technika alkalmazásával képes ellazulni, és a gondolat nélküli meditáció állapotában feloldódni.” Élete során Osho az emberi tudat kibontakoztatásának szinte minden aspektusáról beszélt, lámpást adva a mai lelki kereső kezébe. Tanítását nem intellektuális megértésre, hanem megtapasztalásra alapozta.

Osho nem tartozik egyik hagyományos tradícióhoz sem: „Én egy teljesen új vallás-tudat kezdete vagyok – mondja –, kérlek, ne próbáljatok a múlttal összekapcsolni, a múlttal nem érdemes foglalkozni.” Előadásaira a világ minden tájáról érkeztek tanítványok, barátok, útkeresők. A számukra tartott előadásokat több mint hatszáz kötetben adták ki, és több mint harminc nyelvre fordították le. Úgy mondta: „Az én üzenetem nem egy doktrína, nem egy filozófia. Az én üzenetem egy bizonyos alkímia, egy tudomány az átalakuláshoz, tehát csak akik készek egójukban meghalni és újjászületni valami merőben újban, valamiben, amit most el sem tudsz képzelni... csak annak a kevés embernek lesz bátorsága meghallgatni, mert engem hallgatni veszélyes.”

„Ha engem hallgatsz, akkor megtetted az első lépést az újjászületésed felé. Tehát ez nem egy filozófia, amit magadra ölthetsz, mint egy kabátot, s aztán henceghetsz benne. És nem is doktrína, amiben vigaszt találsz gyötrő kérdéseidre. Nem, az én üzenetem nem valami verbális kommunikáció – ennél sokkal kockázatosabb: nem egyéb, mint halál és újjászületés.”

Osho 1990. január 19-én elhunyt, vagy ahogy tanítványai mondják: „elhagyta a testét”. Bár követőinek és központjainak száma mára drasztikusan megcsappant, tanítása most is virágzik, meditációs módszerei az egyéni kutatás műhelyének fontos kellékei. Poonai asramját ma is útkeresők ezrei látogatják a világ minden tájáról, hogy részt vegyenek a belső növekedést elősegítő meditációs programokon.

Bhagwan sokszor szembehelyezkedett a régi vallásokkal, mivel szerinte ezek már alkalmatlanok a felgyorsult, modern élet számára. Mindent megtett azért, hogy a követői ne szervezzenek egy új vallást a tanításaiból a halála után. A legfontosabb értékek az életben szerinte a szeretet, a meditáció és a nevetés, és az emberi élet egyetlen valódi célja az, hogy elérje a szellemi megvilágosodást. Mindeközben nem kevesebbet állított magáról, minthogy ő „Isten megtestesülése”.

Több vallásos forrásból is átvett és magyarázott különböző technikákat. Beszédei során több mint 10 millió szót jegyeztek le, és legalább 600 könyv jelent meg a nevében hindu és angol nyelveken, melyek többek között Buddha, Krisna, Jézus, Szókratész, Zen és más mesterek tanításairól, valamint a legkülönfélébb témákról szólnak.

Rengeteget olvasott és tanításaiban sokszor használt szellemes vagy akár vaskos vicceket. Erőteljes szónoki tehetségét használta fel az üzenete továbbítására, viszont folyamatosan emlékeztette követőit arra, hogy beszédeinek egyetlen célja a hallgatóit elindítani a meditáció útján. Újra elővett és felújított több régi meditációs technikát, különböző tradíciókból, és több egyedi technikát is kifejlesztett (Dinamikus meditáció, Kundalini meditáció, Nadabrama stb).

Követői szerint Osho egyedülálló volt abban, hogy több különböző, egymásnak ellentmondó filozófiát is képes volt egyesíteni, mint például az antik görög tanításokat (Heraklész, Pitagorász és Szókratész), a keleti filozófiákat (iszlám, buddhizmus) és Nietzsche ateizmusát. Véleménye szerint minden vallás valódi volt, amikor a megvilágosodott mesterek megalapították őket (mint Jézus, Buddha, Mohamed), és később romlottak el a hivatalos egyházak megjelenésekor. Ez az elképzelése sok teljesen különböző kultúrákból származó követőt eredményezett. Tanításaiban összehozta a nyugati és keleti, az anyagi és szellemi világot, és többször hivatkozott a jövő modern, tudatos emberére úgy, mint „Zorba, a Buddha”.

Indiában gyakran hívták „szex gurunak”, miután több felkavaró beszédet tartott ortodox közösségekben, a szabad szerelemről és a szabados szexualitásról. Tanításai szerint „a tantrában minden szent, és semmi sem szentségtelen”.

Filozófiáját episztemológiai szempontból nyugati kategóriák szerint leginkább agnoszticizmus, radikálisan szkepticizmus, relativizmus lehetne besorolni. Ugyanakkor a nyugati tanításokat részletesen nem ismerte, nem hivatkozott rájuk pontosan és nem ebben a kategória-rendszerben helyezte el magát. Hatalmas erő és tekintély áradt belőle, szavait kinyilatkoztatásként fogadták a tanítványok – még akkor is, amikor az összeollózott tanok eredményeképpen súlyos ellentmondásokba keveredett önmagával.

Osho a meditációról is másoktól eltérő véleményt hangoztatott. Szerinte a meditáció egy elmén kívüli állapot, nem pedig koncentráció. Elme nélküli, az elméhez való „nem ragaszkodás” állapota. Ez egy olyan dolog, ami valakivel „megtörténhet”, egy olyan állapot, amiben létezhet, de nem olyasmi, „amit csinálhat”. Szerinte a modern ember számára egyáltalán nem egyszerű csak ülni és meditációban lenni, ezért létrehozott olyan aktív meditációs technikákat, amelyek az embert természetes úton viszik a meditáció állapotába. Ezek a technikák – állítása szerint – lehetővé teszik, hogy egy személy felszínre hozza a mélyen elnyomott vágyait, gondolatait. Több technikájában használja fel a táncot, a szexualitást. De mint sokszor felhívta a tanítványok figyelmét, a meditációs technika még nem maga a meditáció, ez csak egy módszer a meditációs állapot elérésére.

1953. március 21-én, 21 éves korában, saját elmondása szerint, elérte a megvilágosodást. Elbeszélése szerint ez egy teliholdas éjszakán történt, és utána a kertben ült egy bodhi-fa alatt. Az 1960-as években filozófia professzor volt a Jabalpur egyetemen. Ekkoriban kezdett a jóga tanításával és átadásával foglalkozni, s az általa kiválóan ismert filozófiai és vallási művekből egy személyes világnézetet összekovácsolni.

Az 1960-as évek elején egy tanítványnak (az első hivatalos tanítvány), Lakshminak a lelkesedése volt a szellemi megalkotója mindannak, amit ma Bhagwan-, vagy Osho-jelenségnek nevezhetünk. Rajneesh nagyon különleges és újszerű előadásainak hatására, egyre több ember szeretett volna a közelébe férkőzni, és állandó közeli tanítványává válni. Lakshmi volt az első, aki – miután a tökéletes bölcsességet és tisztaságot, a végső mestert látta Rajneeshban – megkérte őt, hogy fogadja tanítványává. Az egyetemről, ahol Rajneesh Indiában tanított, csakhamar kitiltották a jóga-foglalkozásai kapcsán napvilágra került szexuális visszaélések, kábítószer-terjesztés és bírósági perek miatt (a hívek befolyásolására, hogy nagyobb adományokat csaljon ki tőlük, Extasyt, MDMA-t használt). Ekkor tanítványai segítségével önálló vallási szervezet kialakításába fogott. Lakshmi megtervezte az öltözet kialakítását, és állandó lakást szerzett az összejövetelek részére, és Rajneesh lakás-gondjának a megoldására. Könyvet írt a „megvilágosodott mesterről”, amellyel kiadóknál házalt. Ekkoriban változtatta meg Rajneesh az Acarya (acsarja: professzor) rangot Bhagwanra. Eredetileg ugyan a Maharishit (Nagy Látó) szerette volna használni, de az akkoriban már foglalt volt. Természetesen az indiaiaknak nem szívesen akaródzott Rajneesht Bhagwanként elfogadni, mert az túlságosan is tiszteletreméltó cím volt az önmagát „előléptető”, akkor már „szex-guruként” ismert tanítóhoz. Hogy hírnevét táplálja, Bhagwan hatalmas mennyiségű, gondosan megvilágított műtermi fényképet készíttetett magáról, drámai beállításokkal bemutatva az átszellemült és megvilágosodott szellemi tanítót. Fotók és publikációk, életrajzi és tanító jellegű könyvek lepték el az utcákat. Művészek, írók, színészek, zenészek, televíziós személyiségek keresték fel Bhagwan indiai ashramját, a világ minden tájáról, csak hogy a messzi földön híressé vált tanító közelében lehessenek.

Az Indiában történt botrányos események és a bíróság elmarasztaló ítéletének hatására, Bhagwan Shree Rajneesh új éllettér keresésére kényszerült, ezért hamarosan a lehetőségek földjére, Amerikába utazott, hogy ott kiteljesedve megvalósíthassa a személyes küldetését.

Amerikában a vagina gurujának hívták. Ő volt a szabad szerelem guruja, akinek a hatalma és mérhetetlen gazdagsága csúcsán 93 Rolls-Royce állt a rendelkezésére, karjait gyémántokkal kirakott színarany karórák borították, s aki arra bíztatta híveit, hogy a legvadabb nemi kicsapongások segítségével keressék a megvilágosodást. A szegénység spirituális értékeit Osho nyíltan bírálta, gyűlölte és megvetette a nyomort – s életvitele, főleg a kései éveiben, igazán erre vallott. Több magánrepülőgépe volt, s lépéseit gépfegyveres kísérők biztosították. Rajneeshpuram néven egy hatalmas város felépítésébe kezdett az USA-ban, mely a felekezetének adott volna otthont. A Rajneesh-vállakozások több mint 100 millió dollárt halmoztak fel, s tanai, uralkodásának tíz éve alatt meghódították a világot. Szavain királyi hercegek, művészek, zenészek és filmsztárok csüngtek. Szemben azzal, mikor hívei Indiában még a tisztaság narancsszínű leplét viselték, az Amerikai Egyesült Államokban az elkeseredett hatalmi harcoktól a zsarolásokig, mérgezésekig, gyilkossági kísérletekig, nemi betegségekig és a közösség széthullásáig mindenben része lehetett. Bhagwant akkoriban már sokféle súlyos betegség gyötörte, többek között cukorbetegség, asztma, és sokféle allergia, valamint szélsőségesen hipochonder volt. Az Amerikai Egyesült Államok elleni eddigi egyetlen sikeres biológiai terrortámadást – amelyről elkövetéskor még nem is derült ki, hogy miről volt szó tulajdonképpen – 1984-ben követték el Bhagwan Shree Rajneesh követői. Szalmonellával fertőztek meg egy salátabárt, aminek következtében 751 ember betegedett meg. Négy év megfeszített rendőrségi nyomozás és több kötetnyi nyomozati anyag eredményeképpen, 1985. október 26-án az USA-beli Charlotte-ban tartóztatták le, amikor éppen menekülni próbált Amerikából. Pár órával később, Németországban letartóztatták Ma Anand Sílát, a Rajneesh-szervezet elnökét, gyilkossági kísérlet és gyilkosság céljából történő összeesküvés vádjával. Bhagwant 1985. november 15-én Portlandban, tízévi felfüggesztett börtönbüntetésre és 400 000 dollár pénzbüntetésre ítélték embercsempészet és álházasságkötések, valamint további harmincféle, bizonyított bűncselekmény vádjával.

Számtalan tanítványa hagyta ott a mozgalmat, s Bhagwan, miután rádöbbent, hogy szépen felépített mesés gazdagságú birodalma összeomlóban van, azzal fenyegette a távozókat, hogy „örökre kísérteni fogja őket, s soha nem lesz tőle békességük”.

1985. végén Bhagwan Shree Rajneesht végleg kitoloncolták az Amerikai Egyesült Államokból. A guru, aki Isten szerepét akarta játszani, belebukott a hatalom és a mérhetetlen gazdagság hajszolásába. Rajneesh 1985 végén visszatért az indiai Púnába, s változásként a Bhagwan név helyett a buddhista Osho címmel szólíttatta magát. Ettől eltekintve változatlanul hirdette tovább a tanait. 1991. január 19-én, 58 éves korában hunyt el, hosszú betegeskedés után. Az általa alapított szervezet vezetését huszonegy tanítványa vette át. Bár a híveinek a száma napjainkra erőteljesen megfogyatkozott, a könyveinek és a kiadók üzleti érzékének köszönhetően tanításait világszerte tízezrek olvassák. Az Osho hamvait tartalmazó urnát Púnai házában helyezték el. Az emlékkönyvön, melyet mellette helyeztek el, arany betűkkel ez áll: „Osho − sohasem született sohasem halt meg.”

Linkek a témában:

http://oshoworld.com/

www.osho.hu

www.osho.com

http://www.dudus.hu/

http://www.rebelliousspirit.com/

Néhány idézte:

”A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.” (Osho: Mindennapra)

”Lényednek csupán egy apró sarkában élsz: a parányi tudatos elmében. Olyan ez, mintha valakinek lenne egy palotája, de teljesen megfeledkezne róla, elkezdene a tornácon élni – és az gondolná, hogy annyi az egész.”

”Csak ülök csendben, semmit nem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától...”

”Nincs mit elérni. Az életet nem kell elérni, megvalósítani; az élet egy ajándék. Már megadatott – mire vársz?”

”Egyszer ez történt: A fiatal atléta épphogy visszatért az Olimpiáról egy ládányi éremmel, amikor megbetegedett. A kórházban az orvos megmérte a lázát, majd elégedetlenül megcsóválta a fejét, és azt mondta:

– Hm, ön lázas, és már 39,5-nél tart!

– Ó, tényleg? – felelte az atléta elgyengülten. Azután hirtelen érdeklődés jelent meg az arcán. – Hé doki, és mondja, a világcsúcs az mennyi?”

„Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.”

”Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kellene lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.”

”Mindig maradj a jelenben, mert minden hamisság a múltból vagy a jövőből érkezik.” ”Ami elmúlt, elmúlt. Ne nyugtalankodj miatta, és ne hordozs teherként magaddal; mert lehetetlenné teszi, hogy igaz maradj a jelenben.”

”Légy hű önmagadhoz - ez az egyetlen feladatod. Mindenkinek csupán önmagáért kell vállalnia a felelősséget.”

Legtöbben az idő világában, vagyis a múlt emlékei és a jövő elénk vetített várakozásai között éljük le egész életünket. Csak ritkán - a gyönyör, a harag hirtelen fellángolásaiban, szerelmesünk megpillantásakor, vagy egy váratlan esemény ámulatában - érinthetjük a jelen időtlen dimenzióját. Nagyon kevés ember lép ki az elme és az idő világából, annak versenyszerűségéből, ambícióiból, hogy az időtlenség birodalmában kezdjen új életet. És azok közül is csak nagyon kevesen próbálják megosztani élményeiket a többi emberrel. Lao Cu, Gautam Buddha, Bodhidharma... vagy a legutóbbi időkben George Gurdijeff, Rámana Maharishi, J. Krishnamurti - ezeket az embereket a kortársak vagy különcnek, vagy őrültnek titulálják, haláluk után azonban már "filozófusokként" beszélnek róluk. Az idők folyamán azután legendákká válnak - nem hús-vér lények többé, sokkal inkább mitológiai megjelenítései annak a kollektív tudatban megjelenő emberi vágyunknak, hogy mindennapi életünk értelmetlenségén és jelentéktelenségén túlnőhessünk. Osho egy azok közül, akik meglelték a kaput, mely az élet időn túli dimenziójába, a jelenbe vezet. Ő maga "rendíthetetlen egzisztencialistának" nevezte magát, és egész életét annak szentelte, hogy másokat arra buzdítson, hogy ők is felkutassák ezt a kaput - kilépjenek végre a múlt és jövő világából, és felfedezzék maguknak az örökkévalóság birodalmát.

A belső növekedést elősegítő meditációit ma is sokan tanulják,

dinamikus, kundalini, nataraj (tánc), nadabrahma, gourishankar, mandala,whirling:

A mozgás meditáció az önnön magad életében összeszedett gátakat, gátlásokat, és a képtelenség érzetét segít felismerned. Az életeddel kapcsolatos felismerések meglepőek tudnak lenni, ha hagyod, hogy más is megérintsen a hétköznapiságon kívül.
Meditáció tudatosságot jelent. Bármit teszel tudatosan, az meditáció. Nem a cselekvésen van a hangsúly, hanem azon, hogy miként teszed. A belső békédet akkor találod meg, ha kiadod magadból az ellenállásaidat. A meditációk által kapható új lehetőség megnyitják számodra az életed eddig nem ismert, vagy elrejtett kapuit. Egy irány van, a saját bensőnkbe vezető út. A testen keresztül jutunk egyre beljebb és egyre feljebb. Ha nem tártad fel a tested, nem leszel képes feltárni a lelkedet sem. Kezdd a testtel, mert tested a lelked látható része. Kezdd a láthatóval, majd lassan haladj a láthatatlan felé. Indulj el a felszíntől és hatolj egyre mélyebbre a középpont felé. Mély benső átalakulás a Tánc és a Légzés erejével. A tánc és a légzés a legősibb és legtermészetesebb módja a Kozmoszhoz való kapcsolódásnak. A Szabad Tánc felébreszti a testet, elevenné teszi a sejtjeinket, előhívja kreativitásunkat. Önmagában is egy Utazás, melyet transzlégzéssel ötvözve megélhetjük a Test-Lélek-Szellem egységét, a Teljességet, az Eksztázist, a mindent magába foglaló Ürességet. A transzlégzés egy intenzív meditáció, mely szufi és indiai jógagyakorlatokból ered. Biztonságos módszer tudatállapotunk megváltoztatására, eksztatikus állapot elérésére, tudatunk, lelkünk, szívünk megnyitására. Célja, hogy megszabaduljunk a félelmeinktől, bemerevedett gondolatainktól, szokásainktól, szerepeinktől. Átjárhatóvá teszi a testet az építő energiák számára. Utat nyit önmagunk megtapasztalásához, a bennünk élő Bölccsel való találkozáshoz. A transzlégzés folyamatában a hangsúly a kilégzésen van. Minden egyes kilégzés egy elengedés. A bölcsességhez és az eksztázishoz vezető út ebben az elengedésben van. A transz állapotban, olyan élmények sorát élheted át, ami a valóság. Feltárulhat a múltad, gyerekkorod és előző életek, amin keresztül tisztázhatod a jelenedet. Újra strukturálhatod az életed azon pontjait, ahol bevésődött, megtanult modellek takarják el az igazságot. A légzés láthatatlan, bár hat a láthatóra. A lélegzeten keresztül kapcsolódik a tudatunk a tudatalatti gondolatainkhoz, testünkhöz, érzelmeinkhez és a lelkünkhöz. A légzés egyszerre akaratlagos és akaratlan. A légzés kontrollja által hidat verhetünk e két rész, vagyis a tudatos és a tudatalatti elme közé. Lélegezni annyi, mint élni. Pontosan a tüdőből ki- és beáramló levegő az, ami szervezetünk életfunkcióit szabályozza. Ókori tanítások és a modern tudomány mai felfedezései kapcsolódnak össze abban a felismerésben, hogy az életenergia és a légzés között szoros kapcsolat áll fenn.
A Rebirthing szó újjászületést jelent. A születési trauma az egyik legfontosabb oka, és gyökere, a fizikai és lelki problémáknak, amelyet a légzés segítségével szintén fel lehet oldani. Amikor megszületünk 'kénytelenek' vagyunk levegőt venni. Az élet alapja a lélegzet, mely energiáink folytonos áramlásában is fontos szerepet játszik. A légzésünk közvetlen kapcsolatban áll tudatállapotunkkal. A tudatállapotok mennyisége és milyensége pedig a szivárvány színeihez hasonlóan végtelenek. A légzés különböző technikái által egy megváltozott tudatállapotba kerülhetünk. Ilyenkor könnyebb feldolgozni az életünkben történt negatív eseményeket. Vezetett légzésmódszerekkel újra lehet élni akár a születésünket is, mely alapvető életvezetési problémáink gyökere lehet. Puszta tapasztalatszerzésként is érdekes, de a születés élményének feloldása fontos lehet mindenkinek. Jótékony hatással lehet életünkre: felold szexuális problémákat, segít elengedni félelmeket, főként a változástól, illetve felkészíthet a gyengéd, fájdalommentes szülésre. Irányított légzés által oldódnak az érzelmi blokkok, valamint a kliens a légzés folyamata alatt megtapasztalja milyen az, ha kapcsolatba lép belső, bölcsebb énjével.