Blog


Fáradt vagyok!
0730LT(16-33N; 62-49W)
Reggel szivattyúzás, majd takarítok és mosogatok szokás szerint. de. 30cs szél DK szél fúj szokásszerint, tehát ismét szemből! Cirkálok, amiben a katamarán nem túl jó! 3óránként szivattyúzás és fenékvíz ellenőrzés; a szivattyú szűrőjét néhány percenként kell ellenőrizni, mert annyira koszos a hajó, hogy eldugul folyamatosan!
Guadeloupe látszik már! 15LT(16-33N; 62-28W) még mindig eros szél és 1/4 szélben vitorlázok, elérem és tudom tartani a 7,3csmót, ami a katamarán test sebressége.
du. 26-30cs szél + eső
este 25-30s szél + eső
éjszaka reffelés 2órára a túl erős szél miatt, Guadeloupe mellett vitorlázok el és sok a nagyhajó...
Figyelnem kell, ezért éjszaka nem tudok aludni, néha kicsit azért bóbisokolok.
"az óceán nem rosszindulatú, nagyon őszinte, itt soha nincs hazugság, csalás, kétszínűség... itt mindig az látszik, ami van, egy valóság van. Én ezért szeretem"

Fáradt vagyok!
Kora reggeltől szivattyúzás ismét. Egyre jobban megy ez is... :-) Folyamatos munka a hajón, navigáció és vitrolabeállítás... 0800LT (17-43N;63-46W),
de. Saba sziget mellett vitorlázók Egyszerű gyors ételeket főzök a hajón, például tészták, virslik stb. A sok munka miatt kell az energia, így 3-4 alkalommal is étkezem egy nap. Egész nap szembe DK szél - cirkálok. A néhány órás szélcsendben motorozok, sietnem kell vissza St. Luciába. Lullaby vitorlás vár!
délutáni feladatok: hajóellenorzés, a napelem ellenorzés Saba szigetet elhagytuk és látszik Statia sziget már. 18LT(17-14N; 63-25W)
Az éjszaka nyugodtan telt és kint bóbiskoltam a kormányállásban, néhány nagyhajó a közelben, amikre folyamatosan figyelni kellett, de nem volt szélerosödés. (max. 20csomós szél.)
"Az élet nem arról szól, hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról, hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esoben."

Fáradt vagyok!
Reggel rutinszerűen megnéztem, hogy mennyi víz is van a fenékdeszkák alatt. Tele volt! Hol jött be?
Ez túl sok, kb. 12óra alatt telt meg!! Szivattyúzás folyamatosan és vödörrel merés. Még a tartalék szivatyút is beüzemeltem.
Szembe szél és cirkálunk, változó erőségű szelek, néha erősődés és reffelni is kellett!!!Este a szél íránya Keleti, ami már kicsit jobb!
Ma kicsit úgy érzem, hogy többet szivattyúzok, mint vitorlázok:-)
Az éjszaka a körülményekhez képest jól telt. Rögzített kikötött kormánnyal (nem jó az autopilot!) és a cockpitban bóbiskoltam. Néha szélerősődés esővel, amikor reffelni kellett, ami nem túl egyszerű és gyors ezen a hajón. Néha nagyhajók, amik azért mindig észrevettek. Nincs árbócfényem, hanem még a Virginen vettem egy LED-es körvebillágtó fényt, amit hátul rögzítettem a hajón, olyan a fényem, mintha egy kishalászcsónak lennék. :-)
"A dongó szárnyfelülete 0,7 cm2, teljes súlya 1,2 gramm. Az aerodinamika ismert törvényei szerint ilyen feltételek mellett lehetetlen repülni. A dongó viszont ezt nem tudja, egyszeruen csak repül."

Hajnali 6-kor a Klub Rádióban beszélgettem Gákvölgyi Jánossal, telefonos interjú. Tavaly találkoztam Vele a könyve megjelenése kapcsán, szimpatikus ember!
09:30LT Indulás St.Thomas Banner Bay, Lagoon Marina St. James Is mellett vitorlázok, majd St. James cut-on keresztül (Pillsburg sound) St. John Is. mellet és itt hagyom el USA Virgin Is.-ot, Tortola British Virgin Is. Innen Sir Francis Drake Channel, Ginger Is., Round Rock Passage, 1-3csomós áramlatok a csatornában a szigetek között, ezért néha motorral rá kellett segítenem a vitorlákra. 1730LT elhagytam a szigeteket, nyílt vízen vagyok, 1830LT-kor egy csodálatos naplemente...
Célom Fort de France, Martinique 310tm-re, de onnan fúj a szél...
Első éjszaka nyílt vízen, kint bóbiskolok a kormányállásban. Rögzített kormány, 1/4szél-ben, nem túl erős szél... Az orrvitorla hátsóélének trimzsinórja elszakadt, régi és mnegfáradt anyag volt már.

Délelőtt átvitorláztunk USA Virgin-re British Virgin-ről és délután néhány órára volt időm a hajót alaposan leellenőrizni:
1. A hajó alja nagyon algás - kicsit áttöröltem szivaccsal, hogy gyorsabb legyen majd az úton... 2. A Yamaha motor új (10órát használták eddig) - valamiért a gyertya fekete... 3. Vitorlák - jó állapotban és reffelhetok 4. Elektronika - a külso világítás nem muködik - LED-es körbevilágtó fényt vettem (Budget Marine) 5. Vettünk - benzint/vízet (beépített víztank: 200l)/ételt 1hétre 6. Minden rekeszt és felszerelést megnéztem 7. Útvonaltervet - még korábban késztettem WP-ok stb... 8. A laptopom tönkrement - talán vízes lett; így nincs térképem a körzetrol - térkép nélkül vitorlázás, ezért minden köztes szigetet tábvolról fogok kerülni. 9. Autopilot nem muködik - egyedül fogok vitorlázni, így különösen nehéz - habár nekem ebben van tapasztalatom - éveket töltettem ilyen körülmények között tengereken és óceánokon... 10. Mélységméro, sebességméro, log nem muködik 11. 175Ah a 2 akkumulátor együtt - elég jelenleg, mert nincs komoly fogyasztásom 12. Az ablakon nem lehet kilátni, mert bebarnult a plexi... 13. HF rádió nem muködik, nincs antenna sem és a hangoló nincs bekötve... 14. Nincs EPIRB és nincs mentotutaj 15. A WC régi még muködik, de nem mertem használni - inkább a régi vödrös módszert használtam... 16. Nincs radarreflektor, nincs tartalék sekli, nincs vihar vitorla, nincs viharhorgony, 17. A kormány lapátokat összeköto kötél - szerintem régi és vékony - majd ki kell cserélni - néhány napra most még biztos jó... 18. A napelem állvány és kábel - érdemes megerosíteni és jól leszigetelni majd 19. Az ablakokon keresztül jön be a víz, a szigetelés régi... 20. Vitorlázás közben a fenékvíz megtelik gyorsan... jön be a víz 2helyen 21. A szivattyúk muködnek, a harmadik tartalék nem jó. 22. A konyhai fazekaknak nincs fedoje 23. Szerintem a horgonya kicsi és a lánc túl rozsdás...

Ma reggel elrepültem British Virgin szigetekre St. Luciáról (Saint Martin átszállással) egy katamarán vitorlás átszállítása miatt.
Este szálltam be az Albion-ba (Gemini 3400 katamarán), ezt a 17éves vitorlást most vette meg Dávid. Én két nap múlva le fogom vinni St. Luciába (yacht delivery).

Sainte-Luce kis halászfaluba is ellátogattam néhány napja. (Lullaby-jal bójára álltam előtte.) Sok kis halászcsónak állt kint a parton és sok helyen árulták a halakat. A sok kis helyi étteremmel az egyik leghangulatosabb hely a környéken. Utána Le Marin-ba álltam be bójára, néhány éve voltam itt Carinával és itt találkoztam például anno Cucuval is (Novák Csaba). Ez csak egy kisváros, de a marinája a térségben a legnagyobb. A strandja és a helyi éttermei a strandokon, amikben a helyi zenészek játszanak csodálatos hangulatot sugároznak! Ajánlom mindenkinek! A marina az egyik ki- és bejelentkezőhely Martinique-en, nagyon egyszerű és gyors itt az ügyintézés.

Kezdem megismerni Martinique-et és St. Luciát… Kedd este például Saint-Pierre városba érkeztem. Két éjszakát töltöttem itt. Ez a város volt Martinique fővárosa 1902-ig, amikor a Pelee vulkán kitört és elpusztította. Nekem, mint mindig, a város piaca az első célpontom. Érdekes helyi zöldségek, gyümölcsök és ételeket lehet itt venni és kóstolni. A második célpontom a Turista Iroda, ahol kaptam térképet és tanácsokat. A város kicsi és fél nap alatt alaposan be lehet járni. Délután elstoppoltam a közeli Le Morne-Rouge városba, rövid városnézés után tovább stoppoltam a Montagne Pelee vulkán lábához, és megmásztam a vulkánt. Délután nincs autóbuszjárat, ezért kellett stoppolnom. Ez jó alkalom a francia nyelv gyakorlására és a helyiekkel beszélgetni. Késő este értem vissza a hajóhoz. Az előző héten több strandon voltam Martiniquen. A legszebbekről képek is láthatók a galériában: Grande Anse des Salines, Ste-Anne, Grande Anse d’Arlet, Anse Mitan, Pointe du Bout, Les Trois-Ilets…

Sziasztok!
A Kék Bolygó túra, Kováts Kinga beszámolója olvasható a http://www.kek-bolygo.hu/hu/atlanti-ocean-atkeles oldalon és ajánlom :-)
Én jelenleg St. Lucián vitorlázok és egyre szebb az idő. A kép galériát és a videótárat ma frissítettem. Jó szelet! Áron

Ludvik Askenazy: A tojás című novellája
Az embernek sok barátja van, akiket csak úgy futólag látott. Valahogy odakerültek az életébe, kis jelenésük volt benne, aztán eltűntek a színről. Vagy azt mondták: "A gróf úr megsebesült a párbajban", vagy "Alenka szívélyesen üdvözöl, többet nem mondhatok". Közben beavatottan mosolyogtak, vagy titokban felsóhajtottak, vagy egyszerűen, szépen elmentek, egyenes tartással, érzéssel. Minden életnek megvannak a maga hősei és statisztái. Nem adatott meg nekünk, hogy felismerjük igazi szerepüket a játékban. Akit hősnek hiszünk, gyakran csak statiszta; egy vakkantás néha sorsszerűvé válik az életünkben. Volt egyszer egy ember, akit, mondjuk, Poksteflnek hívtak. A háború előtt gimnáziumba járt, sőt klasszikus gimnáziumba; azt hitte ugyanis, hogy az élet értelme az a bizonyos közismert carpe diem. Más latin közmondásra nem emlékezett, de minden napból annyit hozott ki, amennyit csak tudott. Könnyedén és szertelenül szórakozott más számlájára; kedvenc mulatsága az volt, hogy ismeretlen embereket hívott fel telefonon, hogy megtréfálja őket. A posta ellenőrző szerveként mutatkozott be, és a tapasztalatlan öreg nénikéket, akik egyedül voltak otthon, felszólította, hogy keressenek valahol egy colstokot, és mérjék meg a telefon zsinórját a készüléktől a falig. Ha rossz napja volt, akkor a temetkezési vállalat nevében jelentkezett, és annak, aki a hallgatót felvette, bejelentette, hogy most küldi a faragott koporsót. - Hát, kérem, most indulunk a koporsóval. Tíz perc múlva ott leszünk.legyen szíves addig felvenni a halotti inget. És fekve szíveskedjék várni. Vagy elrendelte: - Szíveskedjék holnap reggel hétkor papagájával együtt a Lövész-szigeten megjelenni. Mindkettejüket beoltjuk. Az oltás kötelező. Köszönöm. De legjobban az 553-53-as számot szerette felhívni. A készülék tulajdonosa Kakas úr volt, foglalkozására nézve - ahogy akkor mondták - magánzó. Minden pénteken pontosan 15 órakor a következő beszélgetés folyt le a hívott és hívó között: - Jó napot kívánok. - Jó napot. - Kérem szépen, Tyúk úr otthon van? - Nincs, kérem - felelte egy kulturált hang rövid hallgatás után. - Itt Kakas beszél. - Szóval a Tyúkocska nincs otthon? - kérdezte minden alkalommal friss meglepetéssel a diák. - De legalább tojt tegnap? - Nem, nem tojt - felelte a nyugodt, udvarias hang. - Szereti a tojást, diák uram? - utálom a tojást - szólt az ifjú ember. - Úgy látszik, téves a szám. Letette a kagylót, és egész héten örült, hogy pénteken 15 órakor ismét felhívhatja Kakas urat, és Tyúk urat keresheti nála. ÉS Kakas úr mindig előzékeny és szolgálatkész volt. Nem mondta, hogy: te rohadt, neveletlen fráter, vagy, ami még rosszabb: ide figyeljen, fiatalember! A hallgatót is mindig finoman tette le beszélgetés után. A diák élt, tehát öregedett. Sikerrel abszolválta a pubertást, az érettségit és végül az egyetemre a felvételt is. Minden nap borotválkozott. Hangja a telt baritonnál állapodott meg, és határozottan kellemes volt. A világ pedig, amely ismeretlen céljai felé haladtában vele is számolt, egy darabbal tovább jutott független fejlődésének pályáján. Lehullottak rá az első bombák. Ez Lengyelországban történt. Aztán jött az 1939. november 17 - i tömeges diákkivégzés. Ez Prágában történt. És Kakas úr pénteken 15 órakor hiába várta a hívást. Röviden: koncentrációs táborból nem lehet telefonálni. így hát a nevezett fiatalember viselkedése legalább ezen a téren megjavult. Hogy mi minden történt vele egyébként, az egy másik elbeszélés vagy inkább regény keretébe tartozik. Egy kis szerencséje volt, egy kicsit ismerte a dörgést, és egyáltalán szívós természete volt. Megmaradt. Mikor Prágába érkezett, éppen péntek volt, 14 óra 50 perc. Azt gondolta magában: Mielőtt kigondolnám, hogy hol kezdjem el újból...de úgyse gondolok ki semmit...felhívom Kakas urat. Úgyis ez az egyetlen telefonszám, amire még emlékezett. Bement tehát egy magányos telefonfülkébe, amely még szürke volt a háborútól. A keze reszketett, de ezen egyenlőre nem lehetett segíteni. Az arcán viszont a szertelen és pajkos jókedvnek ugyanaz a kifejezése jelent meg, mint régen. feltárcsázta a számot. - Jó napot kívánok - mondta. - Jó napot. - Kérem szépen, Tyúk úr otthon van? - kérdezte, és kis híján sírva fakadt. A vonal másik végén valaki nagyon sokáig hallgatott. Aztán megszólalt: - Hát te élsz, te csibész? Ez igazán nagyszerű! - Élek, Kakas úr - mondta a volt diák, és abban a pillanatban megérezte, hogy a testébe valóban visszatér az élet. A szíve gyorsabban kezdett dobogni, és az örömtől összeszorult a torka. Hallotta, hogy énekel a vére. - A Tyúkocska megint nem tojt tegnap? - kérdezte. - De bizony tojt - mondta öregesen Kakas úr. - Tojt a kis dög. Szép fehér tojást tojt. Jöjjön el, csibész úr, megfőzöm magának. És tulajdonképpen ez minden. Vagy ki tudja... (Zádor András fordítása)
Lapok:  1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31  32  33  34  35  36  37  38  39  40  41  42  43  44  45  46  47  48  49  50  51  52  53  54  55  56  57  58  59  60  
Copyright © 2010 meder.hu.