|
Parányi, világoskék színű kis vitorlás ringatózik a Hárosi-öböl
vizén, s a hajót elnézve rögtön az jut az ember eszébe, hogy úristen,
tényleg ezzel akar nekivágni? Első látásra azt gondolnák a laikusok,
hogy még Trogirig sem jut az Adrián, nem hogy Francia Polinéziáig.
Aztán, ahogy szóba elegyedünk az ifjú hajóssal, egyre inkább meggyőzzük
magunkat, hogy tényleg lehetséges és akár még sikerülhet is neki. Az
elszántság minden esetre megvan hozzá.
Méder Áron elmondása szerint tíz éves kora óta vitorlázik, ma már
oktatja is a tudományt és gyerekkori álma volt, hogy egyszer majd saját
hajójával körbehajózza a Földet. Az álom egy ideig tényleg csak álom
maradt, bár a szakkönyvek és hajózási térképek egyre csak gyűltek a
fiókban, a fiatalember pedig lelkesen szelte a habokat.
Aztán 2004 novemberében egyszer csak szembejött a megálmodott
vitorlás, s bár kisebb, s kevésbé csillogó volt, sőt igazából
ütött-kopott volt, de Áron elmondása szerint nem lehetett ellenállni
neki. Gyorsan megvásárolta, így Carina a szülők újpesti házának
kertjébe került, ahol elkezdődött a közel másfél évig tartó felújítás.
Spórolt pénzből, apránként jöttek össze a különböző felszerelések,
rádió, mentőtutaj, kötelek, s Áron nem győzi hangsúlyozni, mennyit
köszönhet a barátoknak és ismerősöknek.
Carina végül 2006 tavaszára készült el, új kötélzetet, felújított
motort kapott, megerősítették a hajótestet, napelemek és szélgenerátor
is került rá, így már tényleg készen állt arra, hogy ismét vízre
szálljon. A nevével egyező, Carina 19-es típusú kis vitorlást 1970-ben
gyártották Svájcban és korábban a Zürichi- és a Bódeni-tavon
vitorláztak vele, míg végül Magyarországra került. Tíz év után új
tulajdonosa ismét levizsgáztatta, hajólevelet kapott és augusztus
közepén vízre bocsátották a hárosi Duna-ágban, hogy felújítás utáni
első métereit hazai környezetben tegye meg.
Mire e cikk elkészül, Carina és büszke tulajdonosa már az
Adriai-tenger vízén ringatóznak, ahol a hajó első éles tesztelése és
terhelése zajlik majd néhány héten keresztül. Az éjszakai és nappali
vitorlázások során remélhetőleg semmilyen komolyabb hibára nem derül
fény, de ha mégis, a tervezett szeptember 24-i indulás előtt még jut
majd idő arra, hogy a szlovéniai Koper kikötőjében elvégezzék a
szükséges javításokat.
Az indulás időpontja és az egyes szakaszok időzítése kiemelt
fontosságú az expedíció szempontjából, ugyanis a hajó méretei miatt nem
célszerű viharos időszakban útra kelni, s ügyelni kell - főleg a
Csendes-óceánnál - a monszunos időszakok elkerülésére is. Méder Áron
elmondása szerint bár a szeptember végi indulás nem a legideálisabb az
Adriai- és a Földközi-tengeri szakaszok szempontjából, de novemberben
mindenképpen a Kanári-szigetekre kell érnie, ahonnan ekkor indul egy,
az Atlanti-óceán Barbadosig átszelő vitorlásverseny, amelynek
mezőnyéhez szeretne csatlakozni. Az előre nem látható technikai
megállók miatt az első nagyobb szakaszt épp ezért két hónaposra
tervezi. A hajós a tervek szerint a partoktól távol, a nyílt vízen
vitorlázik majd, hogy időt nyerjen, de csupán olyan távolságra, hogy
probléma esetén egy napon belül valamelyik közeli kikötőbe érhessen.
|
