Méder Áron a szlovéniai Koperből indult el
Föld körüli útjára a mindössze hat méter hosszú Carina–19-es
típusú vitorlásával. A Panama-, majd a Szuezi-csatornán
átkelve teszi meg a harmincezer mérföldes távot, majd mintegy
húsz hónap elteltével visszaérkezik Szlovéniába. A
villamosmérnök végzettségű 27 éves fiatalembert háromezer
mérföld és 71 nap után a Kanári-szigeteken értük utol.
Sok tengeri mérföld és
forint hiányzik még (forrás:
meder.hu)
– Őrültnek
tartják? – Mostanában a bátor szót használják a
legtöbben. Őrültnek inkább csak otthon tartanak. De az
ismerősök, barátok biztattak, segítettek. Általában pozitív a
tapasztalatom. Más hajósok információkat adnak, elmondják a
tapasztalataikat a következő szakaszomról. Volt, aki térképet
adott, de általában csak könyveket kapok kölcsönbe. Megesett,
hogy vacsorázni hívtak meg a hajójukra. Az ilyen kis hajót
segítik a nagy hajók. – Miért döntött úgy, hogy
körbehajózza a Földet a mindössze 19 láb hosszú Carinával? – Szeretek vitorlázni, szeretem a kalandokat. Sokaknak van
hasonló álma a vitorlázók körében, és sokan csinálják is ezt,
csak Magyarországon nem igazán vannak ilyen hajósok. Bár
ekkora hajóval nem szokás nagyobb utakat megtenni, az biztos,
mivel lassabb, mint a nagyobbak. Kevés dolog fér el benne,
kényelmetlen és persze veszélyes. – Szereti a
veszélyt? – Mostanában nem. De a normális szintű
izgalom néha jó... – Milyen egyéb hátrányai vannak a
Carinának? – A vízvonal magassága alacsonyabb,
könnyebben becsapnak a hullámok, ilyenkor minden csupa víz.
Kevésbé stabil. Mivel pici, minden kikötőbe befér. Csak
egyméteres a merülése, könnyű kezelni, s jobban lehet vele
érezni a vitorlázást.
– És egyedül
élvezetesebb? – Valóban ritka a szólóvitorlázás,
teljesen más kategória, mint a társas. Mindent nekem kell
csinálnom: hajóbeállítás, szerelés, mosás, főzés, mosogatás,
rendcsinálás, vitorlavarrás… Folyamatosan ébernek kell lenni,
a nap huszonnégy órájában, figyelni a hajóforgalmat, az
időjárást, és ellenőrizni a hajót. Ez nagyon fárasztó. Sok
mindenhez kell érteni – a kommunikáció miatt rádióamatőr is
lettem. Jól kell bírni a magányt, egyedül kell kezelni a
problémákat, a veszélyt. Néha volt, amikor azt hittem, ez most
a vég, ezt a vihart, nagy szelet nem bírjuk, én és a Carina.
De akkor is folytatni kell, ez is nehéz. – A magány a
legnehezebb? – A legnehezebb, hogy meg kell mindent
oldani, ha beteg vagyok vagy fáradt, csak magamra számíthatok.
Nagy probléma esetén fel sem tűnik a magány, a nyugisabb
szakaszokon problémás. – Volt olyan, hogy arra gondolt,
elege van, kiköt és jön haza? – Ilyen nem volt.
Mélypontok voltak és lesznek, mint a hétköznapi életben is
vannak. Ezen nehéz túllépni egyedül, nincs kivel beszélni.
– A naplójában azt írta, hogy mikor már hat napja nem
látott embert, hallucinált. – Igen, az elején történt
ilyen. Nagyon elfáradtam, ezért történhetett. Most már
figyelek erre, de bármikor előjöhet, ha napokig nem tudok
normálisan aludni. Persze az ember tudja, amit hall, az nem a
valóság, és nem figyel rá. – Mi hiányzik a
legjobban? – A barátnőm. A család, a barátok csak
normális szinten. Néha apukám főztje. De nem hiányzik semmi a
világból, a tévé, a mozi, a normális fürdés.
–
Volt, amire egyáltalán nem számított? – Nem gondoltam,
hogy a víz négy hét alatt megromlik, és ihatatlan lesz. Azt
hittem, tovább bírja. – Milyen szépségei vannak egy
ilyen útnak? – A tenger, az óceán, a természet, a
napfelkelte, az utazás. Új emberek, új barátok, új kikötők. És
persze a vitorlázás mint sport, és mint életstílus. – A
legnagyobb élménye? – Nehéz összefoglalni, talán a
szürke hétköznapok, amik szépek és felejthetetlenek. Halfogás,
halsütés. A Carina vágtat a habok között, a delfinek játéka...
A kikötők és a kedves hajósok. Eddig a 71 nap felejthetetlen
volt. – Van olyan hely, ahová nagyon vágyik, ahol
mindenképpen kiköt? – Barbados. Bár a hajós sokszor
ott köt ki, ahol tud. – Mivel tölti az idejét? – Hajóbeállítás, hajóvezetés, navigáció. Írom a naplót,
főzök, rendet csinálok, pakolok. Ez ilyen kis hajón mindig
nagy feladat. Úszkálok, zenét hallgatok, de Elvist már unom.
Végzem a javításokat és olvasom a Bibliát. – A
honlapján azt írta, Panamáig van elég pénze. – Igen,
ötmillió kellene. A szponzorok eddig nem nagyon támogatnak,
bár ételt és technikát kaptam. Ha elfogy a pénz, dolgozom
majd. Ahogy Gál Józsi, a földkerülő mondta: a vándort az út
eltartja.
nyomtatóbarát verzió
cikk
továbbküldése
hozzászólás
(5 db)
