|
Magyar
lélekvesztővel a Föld körül - szóló
vitorlázás Carinával
Nem
mindennapi utazásra indul egy 27 éves budapesti fiatalember,
aki azt tervezi, hogy közel 2 év alatt egyedül körbehajózza a
Földet. Ez önmagában még nem akkora újdonság, hiszen sokan -
köztük magyarok is - vállalkoztak már hasonló útra, a terv
különlegességét az adja, hogy a hajós egy parányi, mindössze 6
méter hosszú hajóval vág neki a
kalandnak.
Carinával
az óceánra
Parányi,
világoskék színű kis vitorlás ringatózik a Hárosi-öböl vizén,
s a hajót elnézve rögtön az jut az ember eszébe, hogy úristen,
tényleg ezzel akar nekivágni? Első látásra azt gondolnák a
laikusok, hogy még Trogirig sem jut az Adrián, nem hogy
Francia Polinéziáig. Méder Áron elszántsága, minden esetre
meggyőző.
Elmondása
szerint tíz éves kora óta vitorlázik, ma már oktatja is a
tudományt és gyerekkori álma volt, hogy egyszer majd saját
hajójával körbehajózza a Földet. Az álom egy ideig tényleg
csak álom maradt, bár a szakkönyvek és hajózási térképek egyre
csak gyűltek a fiókban, a fiatalember pedig lelkesen szelte a
habokat.
Aztán
2004 novemberében egyszer csak szembejött a megálmodott
vitorlás, s bár kisebb, s kevésbé csillogó volt, sőt igazából
ütött-kopott volt, de Áron elmondása szerint nem lehetett
ellenállni neki. Gyorsan megvásárolta, így Carina a szülők
újpesti házának kertjébe került, ahol elkezdődött a közel
másfél évig tartó felújítás. Spórolt pénzből, apránként jöttek
össze a különböző felszerelések, rádió, mentőtutaj, kötelek, s
Áron nem győzi hangsúlyozni, mennyit köszönhet a barátoknak és
ismerősöknek.
Carina
végül 2006 tavaszára készült el, új kötélzetet, felújított
motort kapott, megerősítették a hajótestet, napelemek és
szélgenerátor is került rá, így már tényleg készen állt arra,
hogy ismét vízre szálljon. A nevével egyező, Carina 19-es
típusú kis vitorlást 1970-ben gyártották Svájcban és korábban
a Zürichi- és a Bódeni-tavon vitorláztak vele, míg végül
Magyarországra került. Tíz év után új tulajdonosa ismét
levizsgáztatta, hajólevelet kapott és augusztus közepén vízre
bocsátották a hárosi Duna-ágban, hogy felújítás utáni első
métereit hazai környezetben tegye meg.
Ez
időre a Carina és büszke tulajdonosa már az Adriai-tenger
vízén ringatóznak, ahol a hajó első éles tesztelése és
terhelése zajlik majd néhány héten keresztül. Az éjszakai és
nappali vitorlázások során remélhetőleg semmilyen komolyabb
hibára nem derül fény, de ha mégis, a tervezett szeptember
24-i indulás előtt még jut majd idő arra, hogy a szlovéniai
Koper kikötőjében elvégezzék a szükséges javításokat.
Az
indulás időpontja és az egyes szakaszok időzítése kiemelt
fontosságú az expedíció szempontjából, ugyanis a hajó méretei
miatt nem célszerű viharos időszakban útra kelni, s ügyelni
kell - főleg a Csendes-óceánnál - a monszunos időszakok
elkerülésére is. Méder Áron elmondása szerint bár a szeptember
végi indulás nem a legideálisabb az Adriai- és a
Földközi-tengeri szakaszok szempontjából, de novemberben
mindenképpen a Kanári-szigetekre kell érnie, ahonnan ekkor
indul egy, az Atlanti-óceán Barbadosig átszelő
vitorlásverseny, amelynek mezőnyéhez szeretne csatlakozni. Az
előre nem látható technikai megállók miatt az első nagyobb
szakaszt épp ezért két hónaposra tervezi. A hajós a tervek
szerint a partoktól távol, a nyílt vízen vitorlázik majd, hogy
időt nyerjen, de csupán olyan távolságra, hogy probléma esetén
egy napon belül valamelyik közeli kikötőbe érhessen.
Az
első komolyabb próbatétel az Atlanti-óceán átszelése lesz, de
ezen a szakaszon nem lesz egyedül a magyar hajós, hiszen a már
említett vitorlásverseny mezőnyével megy majd együtt, és
rádión tartja a kapcsolatot a többi hajóval. A Barbadosig
tartó 2650 mérföldes szakaszt szerencsés esetben mintegy 40
nap alatt teszi majd meg.
Áron
a tervek szerint nem időzik a meseszép karibi térségben,
azért, hogy minél előbb a Panama-csatorna atlanti bejáratához
érhessen. Itt ugyanis várhatóan egy-két hónapos pihenőt tart a
készletek feltöltése és a különböző engedélyek beszerzése
miatt. A csatornán ugyanis nem lehet csak úgy átkelni: a szó
legszorosabb értelmében sorállás van az átkelésért, amely
ráadásul nem is olcsó, mintegy 1000 dollárba kerül. A panamai
megállót Áron a hajó kisebb-nagyobb hibáinak kijavítására és
új alkatrészek beszerzésére is fordítja, és ekkor látogatják
meg őt először a családtagok is.
Ezután
következik a vállalkozás talán legnehezebb része, a
Csendes-óceán leküzdése. A 3600 mérföld hosszú szakasz Francia
Polinéziáig kedvező széllel 60 nap alatt teljesíthető. Áront
az út során a hajóba utólag beépített "extrák" is segítik
majd, ilyen például a repülőgépek robotpilótájához hasonló
szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy az egyedül utazó hajós
éjszaka legalább néhány óra erejéig pihenni tudjon. Méder Áron
elmondása szerint nagy alvásokról azért nem lehet szó, mert
éjszaka is néhány óránként mindenképpen ellenőriznie kell a
vitorlázatot, az áramlatokat és az időjárást is. A sikeres
óceánátkelést követően a magyar hajó északról kerüli meg
Ausztráliát, ahol a parányi hajótest számára kedvezőbb
időjárás uralkodik, majd Indonézia következik, ahonnan ismét
egy nagyobb szakasz után Afrika keleti partjaihoz, a
Seychelle-szigetekhez érkezik. Innen az Ádeni-öblön, a
Vörös-tengeren és a Szuezi csatornán át tér vissza a
Földközi-tengerre, hogy a tervek szerint 20 hónap múlva a
kiindulási pontra, Koper kikötőjébe érjen vissza.
Egy
ilyen út, még, ha a komoly anyagi háttérrel rendelkező
expedíciókhoz nem is lehet hasonlítani, nem filléres mulatság.
A terv kialakulása és a hajó vízrebocsátása közötti időszakban
Méder Áron mintegy 5 millió forintot fordított vállalkozására,
amely összegben a hajó megvételére, felújítására és
felszerelésére fordított pénzek is benne vannak, valamint a
Panamáig tartó szakaszra szükséges "költőpénz". Itt viszont
előreláthatólag kifogy az anyagi tartalékokból, ezért az
itthoni családtagok ezalatt az idő alatt minél több lehetséges
támogatót, szponzort igyekeznek felkutatni. Addig is Áron a
"vándort az út eltartja" elv alapján készül az útra és
bizakodik.
Előfordulhat,
hogy nem lesz meg a szükséges támogatás, de Áron kedvét ez sem
szegi, mint mondja, legfeljebb majd Panamában, vagy ahol éppen
kell, dolgozni fog az élelemért és a szükséges
pótalkatrészekért.
Az
optimizmus természetesen nem elég, ezért Áron az út előtt
olyan szaktekintélyek véleményét is kikérte, mint Fa Nándor,
vagy Gál József, akik ellátták a szükséges információkkal és
jó tanácsokkal. Az út kockázataival természetesen ő is
tisztában van, de esze ágában sincs, hogy meggondolja magát.
Arra a kérdésre pedig, hogy mi történik, ha nem tudja
teljesíteni a vállalkozást, Kerouac szavaival válaszol: nem a
cél a fontos, hanem az út maga.
Áron
személyes honlapjához a http://www.meder.hu/ -n
keresztül vezet az út J
|
