Elérkezett a nap, amiért Isztriában, Koper városában a Carina vitorlát bontott: útjának 345. napján a hajó horgonyt vetett a híres szigeten

Tahitin innen és túl

 

Tavaly indult földkerülő útra Méder Áron Carina vitorlásával. Fél év elteltével érte el a Csendes-óceánt, ahol több száz kilométer széles áramlat foglya lett. Csak 40 nap után találkozott az ugyancsak föld körüli úton levő Rotorral.

Az erős motorral is felszerelt, kétárbocos vitorlás kapitánya, Szabó Géza, felajánlotta, hogy elvontatja a Carinát az Elátkozott-szigetekre, ahogyan a vitorlázók Galapágos-szigetét nevezik.

Többször előfordult már, hogy a Csendes-óceánon magyar vitorlázók találkoztak. A Fa Nándor vezette Alba Regia (egyedül a föld körül, négy megállóval – 1990–91), s az ugyancsak egyedül vitorlázó Kopár István (az első magyar vitorlázó, aki egyedül kerülte meg a Földet), Salambó nevű vitorlása találkozott a Horn-fok előtt (azon túl a vitorlázók szerint már csak a pokol van).

A Carina rettenetesen nézett ki 9955 tmf-es vándorlása után (18 475 km, 253 napos úton). Csődöt mondott a motor, megsérült az árboc, sorra anyagfáradtság jelentkezett a veretekben. Áron 15 napos felkészülés után, június 18-án indult tovább, hogy megtegye a Csendes-óceán leghosszabb, szigetek nélküli szakaszát. „Stabil menet” – írta négy nappal később a szolgálati hajónaplóba. Hajnali 3-kor ennek is meg kellett fizetnie az árát. Anyagfáradtság miatt eltörött az árboc keresztmerevítő rúdja, ami széllökések idején árboctörést is okozhat. 48 nap után meglátta Hiva Oát, Gauguin utolsó tartózkodási helyét. Másnap a motor csődje ellenére kikötött Nuku Hiván. A személyi naplójában ez állt: „2007. 08. 08. MEGÉRKEZTEM! Rum és alvás. Jól aludtam!”

Csaknem tizenhárom napot töltött a szigeten: apró, ezernyi részletre kiterjedő javításokkal, s a sziget bódító hangulatában önfeledt órákat töltött a már ide érkezett vitorlázókkal.

Augusztus 21-én Áron elindult Rangiora felé, ahova ezelőtt 40 éve érkezett Thor Heyerdahl a Kon-Tiki nevű balsafa tutajával. Tavaly meg Olaf Heyerdahl, az előbbi legendás tudós unokája, Amerikából érkezett ide vitorlás tutajjal.

Rangiorához fűződik a Gipsy Moth IV vitorlás neve is, amelyen Sir Francis Chichester, minden idők legeredményesebb senior vitorlázója, hatvanhat éves korában egy kikötéssel megkerülte a földet (1966–67, 274 nap), s közben csúcsokat döntött – de nem senior kategóriában. 2006-ban a vitorlást föld körüli nosztalgiaútra vivő legénység itt szenvedett hajótörést (Sir Francis Chichester 1972-ben 70 évesen elhunyt: egy óceánt átszelő, egykezes versenyen vitorlását elgázolta egy motoros).

Hogy a vitorlázás mennyire nem (csak) korhoz kötött, tanúsítja az idei, a 39. balatoni, nonstop tókerülő Kékszalag verseny is (1934-től létezik). Az 511 benevezett hajó legénysége közt ott volt a 94 éves Lettner Ferenc, aki még 1955-ben a Nemere II-vel olyan időt futott a Kékszalagon, hogy még ma is az a csúcs (10 ó., 40 m, az idei győztes, a Litkey Farkas vezette csapat, már 7-szer mondhatja magáénak a szalagot, 12 ó., 26 m. eredménnyel).

Méder Áron, azt is tudta, hogy Rangiorától 4 napnyi vitorlázásra van az óceáni vitorlázók Mekkája, Tahiti. És elérkezett a nap, amiért a Carina Isztriában, Koper városában, vitorlát bontott. 2007. szeptember 3-án utazásának 345. napján, a Carina horgonyt vetett a híres Tahitin, ahol kezdetét vehette a vendégeskedés…

Ausztrália innen mintegy 3500 tmf-re van. Közeledett a hurrikán évadja. Rejtekhelynek megfelelt a kontinens és Tahiti között levő megannyi sziget. A hajón végzett különféle javításokkal eltöltött két hónap után a Carina a Cook-szigeteket érintve (2007. október 15.) a Fidzsi-szigetek felé vette az irányt.

Földkerülő útjának feléhez érve elmondható: ha Méder Áron letelepedne valamelyik szigeten egy mosolygós vahine társaságában, s nem menne tovább, immár akkor is egy klasszissal bővült a magyar tengeri vitorlázók közössége.

POÓR JÓZSEF

http://www.ujszo.com/clanok.asp?cl=201995

[2007. 11. 08.]