Harmadik óceán, harmadik világrész

Avagy az Óperenciás tengeren is túl… Mert aki maga mögött hagyta a Csendes-óceánt egy kis vitorláson, annak története már mesébe illő. A lassan már fogalommá vált Carina vitorlásról utoljára Tahitira való megérkezésekor adtunk tudósítást.

Emlékeztetőül: 2006. szeptember 24-én a szlovéniai Koperból, a 27 éves Méder Áron, egy tavi vitorláson indult el egymaga, hogy többet tudjon meg Földünkről és önmagáról. Az út részleteiről:

– Szlovénia-Gibraltár, 2550 tmf-es táv, tanfolyam a túlélésről.

– 2023 tmf-es (Atlanti-) óceáni átkelés: a magány felsőiskolája.

– 4560 tmf-es távú lelkiharc: Amerikából Óceániába egy megsérült lélekvesztőn...

– aztán az újjászületés: a Csendes-óceánból az India–óceánba a Torres-szoroson át, ahol az árapály 6 méter színtkülönbségű játéka óránként 25 kilométeres sebességű áramlattal zúdul...

A Carina kis híján két éve tartó zarándok útján 2008. augusztus 28-án megérkezett Ausztrália északkeleti kapujába, Thursday Islandra.

Az idő távlatában sem lebecsülendő kalandozás után a kapitány minden bizonnyal leáll, hogy erőt gyűjtsön a további mérföldekhez, ám ehhez már előzőleg módot talált. A trópusokon rendszeresen jelentkező hurrikán évad a kis vitorlások számára kockázatossá teszi a hajózást. Így míg a szelek kitombolják magukat, addig a kényszerpihenésre ítélt vitorlázók elvégzik a vitorlásokon adódó javításokat. Méder Áront ez az időszak a Fidzsi-szigeteken érte utol. Az itt eltöltött idő arra is elegendő volt számára, hogy közben bekerült a helyi focibajnokság történéseibe, nem mint néző, hanem mint az egyik csapat idegen légiósa (gázsi – ismeretlen fogalom, 1990-ig a csók is... amikor is jött a TV, majd az internet). És bár a foci idénybe még nem állt be a félidő, de hát talált egy halászhajót, amelyet át kellett volna vinni Új Zélandra (kis híján 3000 kilométer, régi föderációnk alig 750 km tett ki). Az öreg fahajót sikerült is egy házaspár társaságában célba vinnük, ingyenes szállás, étkezés és a ingyen végzett munka ellenében. Telt az idő és nem akárhogyan, a bordázat a motortengely mellett ké tszer is kigyulladt. Áron igazi fizetsége Új Zéland becserkészése volt, melynek legyen bármilye, az szinte mind rangos. A Tengerészeti Múzeumban megérinthette Paul Caffyn itt kiállított Isadora nevű kajakját, melyen a maratoni evezős megkerülte Nagy Britanniát (82 nap - 2200 tmf), Ausztráliát (360 nap – 9420 tmf), Japánt (112 nap – 4021 tmf). Aucklandban összefutott a már hamarabb horgonyt vetett Rotor vitorlás kapitányával, Szabó Gézával. Találkozott egy tanszcendentális meditációs mesterrel, s tengeri vitorlázóval, Nickkel, aki éppen Fidzsire készült. Óceániában Áron is különféle meditációs módszereket tapasztalt meg, ez az új ismeretség most kétszeresen is jól jött. Nick gyorsaságra tervezett hajóját Shambala névre kereszteltek valaha – ez a szanszkrit szó kimeríti magyarban a boldogság fogalmát. Meg Áron lelkiállapotát is, mikor 11 napnyi vitorlázás után visszatért Fidzsire, mert addigra megérkezett Tata anyagi támogatása is. Ebből, s a még megmaradt tartalékból kijutott egy 9 lóerős Tohatsura a tönkrement motor helyébe. Így a Carina nagyobb biztonságban léphetett be a Torres-szoroson át a harmadik óceán kapujába. Darwinba érkezvén (704 nap az elindulástól, megtett táv 17504 tmf.), a harmadik meglátogatott világrész eme csinos kikötőjébe, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy milyen /kicsi/ is a világ, amikor elolvasta a mellette horgonyzó hajó nevét: Balaton. 19 éve ült először vitorlásba azon a tavon, s álmodni sem merte volna az óceánt. Ilyen is lehet/ne/ az élet, s a világ. Crescendónak: októberben indul nonstop földkerülő útra háromtagú személyzettel egy magyar vitorlás. Nem legénységgel, mert kettejük a gyengébbik nemből való, s egyikük mozgássérült. Céljaikat leírni is szép: felhívni a figyelmet a

környezettudatos magatartásra, s a fogyatékos személyek teljes értékkel élhető életére Elérhetőségük: www.földkerülés.hu

Poór József