A magyar Szinbád búcsúintése az óceánoknak

2009. április 14. kedd, 19:00 |

Számszerűleg 6 részben számoltunk be az Új Szó hasábjain Méder Áron bravúrjáról (közép-európai szemmel), s a mintegy eddigi 16 flekk (448 sor) nagyjából 32 ezer karakteréből talán nem eléggé világlik ki, hogy itt egy specifikus Szinbád-szindrómával van dolgunk. Ha magyar, akkor mitől Szinbád, s ha Szinbád, akkor mitől magyar?

Méder Áron valahol a tengeren (Képarchívum)

POÓR JÓZSEF

Szinbádnak lenni szép. A gyerekszívvel is érzőnek mindig világos. Szinbád az, akinek nem gond a világ. Így el kell tudnunk fogadni, hogy Méder Áron, aki bő két éve indult el Carina tavi vitorlásával zarándok- és kincsszerző útjára e földgolyóbison, nem hord magával távcsövet (sem). Ebből is látszik, hogy Méder Áron másmilyen hajóskapitány. Már-már a tengerjáró Szinbád. De Méder Áron hajóján egyes útszakaszokról nincsenek térképek. És akkor is célba talál. És mitől magyar ez a Szinbád? Az a födkerülő vitorlás, amely ilyen alapvető felszerelés nélkül sem nélkülöz, csak magyar lehet. Az életeben megszokta már. Komikus, most szó szerint, amikor egykoron a fergeteges Maksa hiradó számolt be az élő magyar óceánjáró, Fa Nándor edzésprogramjáról, hogy e jeles sportember soronlévő nonstop földkerülő versenyre való felkészülése ürügyén átvitorlázott a Marsra.

Ilyen időbeli távolságú világokban vetett horgonyt a Carina, ahol a jószívűség csúcsával találkozott: a honos szigetlakók szívesen osztoztak vele mindennapi imájukon, s a maréknyi hernyón és más ínyencségeken. Mobil, AIDS és világazdasági válság szimptómái nélkül. Ahol – mint már annyiszor – a marasztalástól csak a távolságok voltak csábítóbbak.

Ahol utoljára a Carinát elhagytuk, Ausztrália északi Darvin kikötője volt, a Balaton vitorlás szomszédságában. Onnan az alig hatméteres vitorlás elindult utolsó indiai-óceáni átkelésére. Több mint hatezer mérföldnyi kaland várt rá. A méret két és fél atlanti derékszélességnek felel meg. Stációi: Darvin, Bali szigete, Szingapúr, Sri Lanka (cejloni tea), a Maldív-szigetek, Oman, Szalála kikötője (120 napos út). Hol van Oman? Majdnem félúton az elveszett paradicsom és a Könnyek kapuja közt... Tíznapnyi Carina-lépésre azoktól a szomáliai vizektől, ahol napjainkban a helyi leleményes kalózok több hajót ígérnek visszaszolgáltatni gazdáiknak némi milliós váltságdíj reményében. Egy újabb fajta tender, de bevált. Amióta elment és már majdnem megjött a Carina, ilyen is lett a világ. De néz majd az a szomál természetfia, ha megérkezik ide a foltos nagyvitorlájú Carina! Szinbádokkal nem szokás bármit is tenni, mint jobbot nyújtani nekik. Mert nincs emberfia, kiben ne él(ne) egy kis Szinbád. Hát most csak találkoznak. Aki nem hiszi el ezt a mesét, legyen annak szánva e pár kiegészítő híradás.

Épp erre járt úgy pár évtizede a boldogfai (Szenc melletti kis magyar falu) Tóth Laci által megálmodott és megépített Szávitri (jó kis indiai legenda a név mögött) vitorlás, melynek szerencsétlensége az volt, hogy lemaradt a monszunok menetrendjéről. Így a magyar, szlovák, lengyel legénységű boldogfai hajócska felfogadott lengyel kapitánya kénytelen volt felkéredzkedni egy arra járó teherhajó fedélzetére (amely orosz volt), s vitorlástul és legénységestül elstopoztak a Könnyek kapujáig (más fordítások szerint a Bab el-Mandeb a Siralom vagy a Sóhajok kapuja) – boldog sóhajára a mátyusföldi kis Szinbádnak. Létező hát ez a vidék. De e vízi sivatag áldásaiból részesült egy másik mátyusföldi kapitány, Varsányi József, akinek Zsuzsanna kétárbocosát (ő sem a millióiból, hanem a cimboraság erejéből barkácsolta össze bárkáját) földkerülése fináléjában itt ejtette fogságba a sivatag fia. A mátyusföldi legénység azt a föltételt kapta, hogy iszlámra térés vagy utolsó sóhaj a Sóhajok kapujában. De a Szinbád-szindróma még a sivatag fiát is kikezdi, s így a Zsuzsánna is épségben megérkezett.

Hát akkor mi is várjuk a magyar Szinbádunkat.