A kicsik is útra kelhetnek

HAJÓSTOPPAL A SZIGETEK KÖZÖTT

Méder Áron, a Carina kapitánya elunta magát a Fidzsi-szigetek paradicsomi állapotoában.

Vitorlását már felkészítette az ausztráliai átkeléshez, de vízi járműve méretei miatt nem indulhatott neki a hurrikánszezon vad vizeinek. S ha a kapitány keresett volna is magának valamilyen alkalmi munkát, hogy emberek között legyen, s teljen a Carina pénzesládája, a szigetek nemigen bővelkedtek szabad munkahelyekben. Kínálgatta hajóstudományát a nagyobb, a viharos óceánra kiszaladó vitorlásokon, mert jó lett volna valahol körülnézni, ahova majd nem jut el a felezővonalon már túl levő, hazafelé tartó Carinával. Leginkább Új-Zélandra vágyott, sokat hallott és olvasott már a szigetpárosról, a világhírű Tongariro Nemzeti Parkról, amelynek a legendája sem mindennapi. A véletlen ezúttal is segítségére sietett. Megismerkedett Geoffreyhajótulajdonossal, aki Charles kapitánya mellé éppen olyan matrózra volt szüksége, aki segíti a viharosra gerjedt óceán átszelésében, a Hosszú Fehér Felhők Földje célponttal akár. A fiatal hajóssal madarat lehetett volna fogatni: fúrt-faragott, ragasztott, festett, villanyt javított, vitorlát varrott, s pár napon belül a kapitány és felesége társaságában nekivágtak a Boobook halászhajóval a mintegy 1500 mérföldes vízi útnak.

Áron hajónaplója

2008.04.20. (563. nap). A Boobook halászhajó fedélzetén szállás és étkezés ellenében fogok dolgozni. Még elmentem Lautokába a pap barátom, Pasta Apate miséjére. Kell az embernek egy lelkiatya vagy/és egy pszichológus ismerős, akivel elbeszélgethet. A halászhajó büdös, zajos és billeg. Azért még szeretem, s a Carina után nehezebben leszek tengeribeteg.

2008.04.25. (568. nap). Reggel hétkor keltem, mindenki alszik; ennek nem örülök. Nem veszik komolyan az ügyeletszolgálatot. A tengeribetegségre tablettát, tapaszokat vagy a karra erősíthető óraszerű tárgyat használnak. A tengerész a rumot ajánlja.

2008.04.26. (569. nap). Kigyulladt a motortér – ezzel ébresztett a kapitány reggel hétkor. Gondolkozás nélkül kiugrottam az ágyból, és futottunk a hátsó fedélzetre. Az öreg fahajón a fabordázat gyulladt ki… A mentés és a motor okozta hiba eltávolítása három óra munkába került.

2008.05.04. (577. nap). A fedélzeten mosogattam a becsapó hullámokban és esőben. Éjjeli egykor érkeztünk meg Port Taranakiba. Nincs vissza repülőjegyem, de a vámosok megértették a helyzetemet, és nem kötözködtek. Kia Ora – Üdvözlünk maori nyelven. Délután ismerkedtem a várossal, vacsorakor egy étteremben érdekes volt hallani, amikor Geoffrey Szinbádról beszélt, Latinovics Zoltán a kedvenc színésze. Éjszaka nagyon hideg volt, és fáztam. Ha valaki tud egy meditációs módszert a hideg elviselésére, írjon! Este hatkor indultunk Nelsonba. A táv 140 tmf.

2008.05.07. (580. nap). Delfinek követnek, de mivel túl hangosak vagyunk, nem maradnak tovább. 15:30-kor kikötöttünk Nelsonban (1550 tmf-et hajóztunk le Fidzsitől), majd Geoffrey házába mentünk pihenni. Másnap Geoffrey kivitt kocsival a nelsoni buszállomásra. A visszautam fedezésére adott 500 NZD-t, ahogy ezt Lautokában megígérte, s busszal, hajóval estére megérkeztem Wellingtonba.

2008.05.10. (583. nap). Busszal Aucklandba. Lesétáltam a kikötőbe, és ott egy véletlen folytán összefutottam a magyar Rotor vitorlás kapitányával, Gézával meg Évával. Az estét magyaros vacsorával koronáztuk. Eleinte arra gondoltam, hogy Új-Zélandról majd repülővel megyek vissza Fidzsire, de találtam módot vitorláson való visszatérésre.

2008.05.15. (588. nap). Nick, akinek a hajóján térek vissza Fidzsire, transzcendentális meditáció mester (TM), így megkérdeztem tőle: »Meg tudnád nekem tanítani ezt a meditációt?« »OK« –válaszolta gondolkozás nélkül. Sokan hisznek abban (én is), hogy meditációval meg tudjuk változtatni a világot.

2008.05.23. (596. nap). Már nagyon hiányzik a Carina! Ma Hamvas Béla A bor filozófiáját olvasom, jó néha magyar betűt látni.

2008.05.24. (597. nap). Indulás vissza Fidzsire a Shambhala (szanszkrit szó: a béke, boldogság, nyugalom és csendesség helye) vitorlással. Ezen a vitorlásúton az élelmiszer- és üzemanyagköltség-elosztás alapján 400 NDZ-t fizettem. Mellettünk kék pingvinek úszkálnak, s rajtunk kívül még négy vitorlás indult ma el Opuából Fidzsire. Naponta átlagban 120–130 tmf-et teszünk meg jó irányba. Délelőtt Sophie sütött egy nagyon finom kenyeret. Receptje: 5 pohár víz (7,5 dl), egy teáskanál cukor, 5 teáskanál élesztő, ezt jól össze kell keverni, és várni 10 percet; amikor elkezd erjedni, bele kell tenni 6 csupor lisztet (kb. 8 dkg) és 2 teáskanál olívaolajat, aztán jól össze kell keverni. 30 perc keltetés után (melegben) lehet sütni is, ami 30-40 perc.

2008.06.01. (605. nap). 22.00 – megérkezés és horgonyzás a Momi Bay nyugati kis öblében. Másnap 9-kor átmotoroztunk Lautokába, ahol beléptünk hivatalosan az országba. 1100 tmf-et vitorláztunk le, sebességrekordunk 9 csomó volt, mivel Nick kímélte a hajóját. Ma már végre a Carinában alszok. Ismét kaptam egy ajánlatot. 34 lábas angol trimaránt kellene felkészíteni egy Új-Zéland–Tonga vitorlásútra, majd utána a tulajdonos-kapitány mellett részt venni az úton mint legénység csekély fi zetésért. Természetesen erre már nem érek rá. A Carina mégsem emelhette fel horgonyát és nem feszíthette szélnek a vitorláit. Egy utolsó ellenőrzés során derült ki, hogy a hajómotor egyik fontos alkatrésze végleg tönkrement.

De nem lett volna a kapitány Méder Áron, ha egy utolsó nagy nekirugaszkodással ezt az akadályt is ne győzte volna le. 231 napos szigeteken való tartózkodás után egyszer csak ismét felcsendült benne az óceán frenetikus muzsikája: „…csendes szép kék magány” – s a kis magyar vitorlás álmaikban magával ragadta az otthoniakat is.

Poór József

[2008. 07. 25.]

Megpakolva, de még várakozva Ügyeletben a kormánynál a Shambalán Boobook halászhajó