„ÚGY ÉREZTEM, OTTHON VAGYOK...”

Áron ismét megtapasztalta, hogy a boldogság, a teljesség nem azonos a jóléttel, a technika színvonalával. Van egy mese, amely végigkísér az ember történetén. Egy változatára Áron a maori törzsek mondavilágában talált rá.

Tongariro és Pihanga legendája

A sziget magaslatain trónoló istenségek, hegyeknek álcázva magukat, fenséges nagyságukban jelentek meg az emberek előtt. Közülük Tongariró volt a legdélcegebb, nem messze tanyázott Pihanga kisasszonytól, aki aranyló vállára simuló sötétzöld bozót vállkendőjével vonzó, híres leányzó hírében állt. Keresték is kegyeit a hegyistenségek, s ő a fehér hajú Tongariró karjaiba feledkezett. Taranaki, a rivális isten nem szenvedte a szerelmesek boldogságát, és kelepcét állított az istennőnek. Nem lett volna Tongariró Tongariró, ha ezt annyiban hagyja, és földet rengető erővel egymásnak estek. A harcba a többi hegy is belekeveredett: okádták a tüzet, és hamut öklendeztek az ég felé. A háború még közelebb hozta egymáshoz a szerelmeseket, s amikor elcsitultak a harci zajok, Taranaki bánatában kiszakította magát helyéről, és elindult a lemenő nap nyomába. Az ütközetekben súlyos sebeket elszenvedő Tongariró oldalában egy nap hideg vizű folyó keletkezett, mely meggyógyította őt. Ezt a folyót ma Wanganuinak nevezik, és aki szívbéli bánattól szenved, partjainál, a madárénektől hangos erdőkben gyógyírt talál fájdalmaira.

És most meséljen Áron rövidített hajónaplója:
2008. 7. 8. (642. nap): Indulás 9- kor a fidzsi halászkikötőből. 6-7 Bf a szél, a viharokkal vágtattam. A jó ebben az, hogy a szélgenerátor tölti az akkukat!
2008. 7. 13. (647. nap): A legszebb az, amikor a gerincen megtörik a hullám, és a Carina pont ott van. Utána együtt zúdulunk le, a kormányt nem is tudom mozgatni, csak egyenesben tartom a zuhanás pillanatától.
2008. 7. 15. (649. nap): Vanuatu. Jan meghív egy hideg sörre, és beszélgetünk a helyi szokásokról. A fiatalember nem házasodhat, amíg nem épített házat a feleségének. Korábban száz malacot kellett fizetni a lányért. Ma 80 000 vatut, meg 20 000 vatut az anyósnak, mivel elvesztett egy munkaerőt.
2008. 7. 17. (651. nap): Megismerkedtem egy 72 éves osztrákkal. 25 éve vitorlázik az óceánokon – életformának tekinti. Énekelt magyarul, ami jólesett: „az a szép, akinek a szeme kék…”
2008. 8. 12. (677. nap): Pápua Új-Guinea. Irvin – már 23 éve egyszerűen él, ahogyan a helyiek, itt is nősült. Csehszlovákiából disszidált a ’60-as évek végén. A Csendes-óceánon vitorlázott, mielőtt letelepedett. Az életéről könyvet is akartak már írni. 2008. 8. 30. (695. nap): Sikerült! A Carina áthajózott a Torres-szoroson! Ezt igazából csak vitorlázó értheti meg: kiszámíthatatlan, annyira kockázatos.
2008. 9. 1. (697. nap): Két éve hagytam el Magyarországot. Egy nagy rája követi a hajómat, és napok óta planktonok mindenhol körülöttem. Majd néhány kis delfin úszik el a hajó mögött, de rám se figyelnek. Ez már az Indiai-óceán, a felhők alatt Ausztrália.
2008. 9. 7. (703. nap): Fáradt vagyok, és egyre jobban fáj a hátam a mozgáshiány meg a kemény ágy miatt. 01.30-kor vetettem horgonyt Darwinban a Balaton nevű vitorláshajó mellett. Hirtelen úgy éreztem, otthon vagyok.
2008. 9. 9. (705. nap): A 13,5 m-es Balaton nevű vashajó tulajdonosa, Bognár Mátyás bemutatta a nagyon szép és jól felszerelt jachtját, ittunk néhány sört. ’56-ban hagyta el Budapestet.
2008. 10. 7. (743. nap): 11-kor indultam el Darwinból az Indiai-óceán átvitorlázásához. A szél folyamatosan erősödött, levettem a nagyvitorlát. Közelembe becsapott a villám; ha a hajóba vág, akkor az elektromos felszerelésem egy része tönkremegy.
2008. 10. 17. (753. nap): Komba sziget aktív vulkán; hallom, ahogyan morajlik, és a vörös lávát is látni! Itt, Indonéziában gyakoriak a földrengések, és emiatt a cunami is.
2008. 10. 21. (757. nap): Komodo sziget sárkányairól híres. Itt élnek ezek a ritka és különleges állatok, az emberre is veszélyesek.
2008. 10. 26. (762. nap): Megérkezés Indonézia Bali szigetére. A hajnali fényben a horizont tele van kis indonéz vitorlásokkal. Több száz lehet, nagyon szép látvány! Először egy halászkikötőbe álltam. Kaptam egy levelet egy pártól, azt írták, hogy miattam kedvet kaptak a vitorlázáshoz, és motorcsónak-vásárlás helyett vitorlás után néznek.

Úgy tűnik, mire Méder Áron s a Carina megjön, jóvoltából a vizek hátán, szelek vállán jó párral többen lesznek már

Poór József

[2009. 01. 23.]