A kicsik is útra kelhetnek-1

A budapesti Méder család életében a múlt évben gyors fordulatot vettek az események. Bár ez a hír még nem a végső sikerről szól, nem túlzunk, ha kimondjuk, hogy a teljesítmény szempontjából már most is rangos. A család huszonhét éves tagja, Méder Áron fejébe vette, hogy mint a mesékben a legkisebb fiú, világgá indul, szerencsét próbál... Manapság ez másokkal is megtörténik, csak hát Áron egy kis lélekvesztővel, tavi vitorlással vágott neki föld körüli útjának...

Magyarázatot Méder Istvántól, Áron édesapjától kértem, s a családfő sorra veszi a történéseket.
„Az én ifjúságom még Erdélyhez kötődött, ott születtem 1951-ben. Számunkra a természet a havasokat jelentette. A kanyargó völgyeket és meredek gerinceket minden esztendőben – ha máshogyan nem, lélekben – bejártuk. Kötődtünk az évszakokhoz, minden helyzetet megélhetővé kellett szelídítenünk, még az önfenntartó, önellátó életközösség sorsát éltük. Áron már Budapesten született, mert 1977-ben megnősültem, s átjöttem Magyarországra. De hazai meséink és dalaink velünk jöttek. Estéink emlékezésektől izzottak, sokszor emlegettük az édesapámat, Méder Ákost, aki földrajztanár volt, és minden nyári szünetben fölvitte növendékeit a hegyekbe, egyhetes túrákra, máskor negyven gyerekkel vízi útra kelt a Duna-deltájába. Azokon a kalandos csónaktúrákon mintha Áron sorsát vetítette volna előre.”

Az apa nyomdokaiban
Kérdésemre, hogyan született meg mégis az ötlet, hogy a tengerek és óceánok hullámait szelídítsék meg, megtudom tőle: közös vágyuk a vitorlázás volt, és bolygónk becserkészése. Talán előhúzhatjuk azt a jó magyar közmondást is, hogy az alma nem esik meszsze a fájától. Ahhoz a mondáshoz meg, hogy ember tervez, Isten végez, a hajós hozzáteszi: a szél által.
Miután Méder István elszakadt a szülőföldjétől, lelkében egyszer csak egyre többet kezdett jelenteni a víz és a távoli horizontok. Vitorlázó lett, de lányát, Boglárkát és fiát sose hagyta magára. Áron alig volt betűismerő, de már megülte a táncoló vitorlást.
„Eleinte csak a Balatonnal ismerkedtünk, bejártuk a nádasokat, a famólós kikötőket, a parti fövényen lovagoltunk. Közben különféle vizsgákat tettem le, s az évek során szerzett tapasztalataimat kezdtem gyümölcsöztetni azáltal, hogy magam is vitorlástanfolyamokon oktattam. Áront tizennégy éves korára vittem ki a tengerre, s elképzeltem, hogy egyszer együtt indulunk a világvizekre, és megyünk, megyünk majd éveken át... Aki olyan életet folytat, hogy nem riad vissza a különféle életformák kipróbálásától, az meg tudja szervezni azt is, hogy egy látszatra úri passzió is elérhető legyen gondosan eltervezett céllal, stratégiával. Annak az embernek, aki az ügy érdekében nem elégszik meg az apró örömökkel –, az élete során akár egy vitorlásra is összegyűlhetnek az anyagiak... Tíz éven át jártam Áronnal nyaranta a tengert, vitorlázó barátaim is partnerükké fogadták. Főleg a közösen átélt viharok, megpróbáltatások hoztak bennünket közel egymáshoz. A fiam egyúttal a legjobb barátom is lett.”
István arról sem feledkezett meg, hogy a megélhetéshez polgári foglalkozás is kell, és gondoskodott róla, hogy Áron iskolázott emberré váljon. Mit hoz a sors, az apa villamosmérnök, és fia is ezt a szakmát választotta. Ő is a Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. A hagyomány azzal is folytatódott, hogy nyaranta Áron is oktatni kezdte a vitorlázás fortélyait lent a Balatonon.

A nagy kaland
„Tavalyelőtt megéreztem – mondja István, hogy sorselágazó évhez értem. Karácsonyra nagy utat terveztünk. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal Áron lesz a kapitány, én csak a matróza, és vitorlázó barátai köréből toborozza a legénységet. Mikor édesapámnak, Áron nagypapájának tudomására jutott a túra, felcsillant a szeme: ő is jönne, ha »belefér«, persze csak kalandor minőségben. Egy tizenkét méteres vitorláson nekivágtunk az ünnepi vizeknek, vidám, háromméteres decemberi hullámok hátán vágtattunk a Dél-Adrián, s január 1-jére magunk mögött tudtunk vagy négyszáz kilométert. Még nem tudtam, hogy ez az utolsó utunk a fiam nagy terve előtt, bár Áron addigra már vásárolt egy használt vitorlást, s nekifogott felújításának. Azt mondta: »Ez a tengereket is megjárja«. Éreztem, hogy csak miattam nem mondja még ki, hogy az óceánokat is. A vitorlás felkészítésének másfél éve mondható kapcsolatunk csúcspontjának. Ezt meg sem próbálom elmagyarázni. Tudtam, hogy ezen a vitorláson – méretei miatt – csak egy ember indulhat földkerülő útra.”
Azóta eltelt pár hónap, s múlt év őszén Áron felújított hajóján, a Carinán elindult nagy útjára. Karácsonyra maga mögött hagyta a Földközi-tengert, és kihajózott az Atlanti-óceánra. Mindenütt édesapja gondos figyelme kísérte, mert István az internetről lehalászta Áron számára a legfontosabb információkat az időjárással és a hajózással kapcsolatban, s egy rádiós baráti kör révén minden reggelre továbbították az üzenetet. Méder Áront internetes levelem több mint egy hónappal ezelőtt a tőlünk nyolc és fél ezer kilométerre fekvő Zöld-foki-szigeteken érte el, s válaszolt érdeklődésemre:
„Csodálatos, hogy itt ülök a Carinán, a laptopomon olvasom soraidat. Időm a hajó és jómagam felkészítésével telik, pár napon belül indulok át az óceánon a karib-tengeri Antillákra, ezért most csak távirati stílusban mondom el: A magány és a tenger együtt mint két testőr áll mellettem. Stop. A tengeren és az óceánon az élet néha könnyebb és néha kellemesebb, mint a szárazföldön. Stop. Miközben a szigeteken sokan jönnek barátkozni, s én is barátkozom. Stop. És nagyon örülök, hogy ennek az útnak kapcsán a Vasárnap által a Felvidékre is gondolhatok, az ott élő emberekre, és az olvasókat egyúttal meginvitálhatom egy virtuális utazásra. Stop. Elérhetőségem: www.meder.hu. Stop. Méder Áron, a Carina fedélzetéről.”
E rövid üzenet óta Méder Áron Carinája sikeresen átvitorlázott Amerikába. A fiatal hajós kalandjait ezentúl az olvasók is nyomon követhetik a Vasárnappal. Legközelebb Kopertől (Szlovénia) egészen az Atlanti-óceán szigetvilágáig s földkerülő útjának további, szebbnél szebb szakaszain kalauzol végig bennünket a világutazó. Mivel egy vitorlás a szelek kalendáriuma szerint halad, adódhatnak egyes részek között nagyobb szünetek is, ami miatt majd türelmetlenül várjuk Áron Carinájának felbukkanását óceánon innen és óceánon túl.

Poór József

[2007. 03. 02.]