Nem csak a vízisport szerelmesei számára érdekes Áron története

A vitorlás társadalom véleménye megoszlik a fiatalember  vakmerő tettéről, egy részük felelőtlenségről beszél, rossz példaként tartja számon, mások értik, megértik, és tisztelettel adóznak útja előtt.

A mindennapjai nagy részét a mindössze hat méter hosszú, Carina nevű kishajóján töltő kapitány a napokban kel át a Szuezi csatornán, immár visszaúton, Európa partjaihoz közeledve. Számtalan országot és kultúrát ismert meg a lassan három éve tengereket járó, természeti erőkkel dacoló fiatalember, a sokszor kemény próbák elé állító út során. Nem csak a vízisport szerelmesei számára érdekes az ő története, kitartása és küzdelme a lehetetlennel szemben figyelmet érdemel. Internetes segítséggel szívesen válaszolt kérdéseinkre. Hogy miért indult el, mi a célja, egyszerű választ adott: Mert szeret vitorlázni - s hozzátette - nem kell túlmagyarázni, aki érti a célt, érti, aki nem, annak úgysem lehet elmagyarázni. 


Méder Áron  mindennapjai nagy részét a mindössze hat méter hosszú, Carina nevű kishajóján tölti
Fotó: archív


Néha napokig kell várni a szelet

Mint írta, a minden luxust nélkülöző út filozófiája roppant egyszerű. Internetes naplóját olvasva választ kaphatunk a miértekre. Meg lehet mutatni a fiataloknak azt, hogy sok minden lehetséges, s nem feltétlenül az anyagiakról szólnak a dolgok, mert az álmokat nem lehet megvenni. A lassan 30 éves fiú életét Carina, a kishajó inspirálja. 

A megpróbáltatásokról is beszélt Áron. Hogy vitorlázáskor néha minden napokig vizes, nem lehet aludni, sokszor enni sem, vagy hosszan kell koncentrálni, ami nagyon fárasztó. A legnehezebb a bizonytalanság, a becsapó hullámok, a megbillenő hajó, amikor időnként jelen van a félelemérzet is. Néha napokig kell várni a szelet, vagy pont túl nagy, és épp az a baj. Leghosszabb vízen töltött ideje 52 nap volt, a Galapagos - Francia Polinézia távon, de átlagban két-három hetes szakaszokban képzelhetjük el a magányos vándor kalandjait. 


Kihívást fog jelenteni számára a társadalomba történő visszailleszkedés

Hogy mihez fog kezdeni az egyre közelibbnek tűnő hazatéréskor, még nem tudja, csak hogy mindenképp munkába szeretne majd állni. Biztos benne, hogy kihívást fog jelenteni számára a társadalomba történő visszailleszkedés. Tervezi egy könyv megírását is, természetesen középpontban a vitorlázással megélt tapasztalataival. Azokra az emberekre szeretne hatni, akik fontos dolgokban döntenek, hogy új értékrendet is megismerhessenek, s talán egy kicsit hasson rájuk.

 Hogy miben változtatta meg az út,  erre emígyen válaszolt:
 - Maradtam aki voltam, csak kicsit jobban megismertem magamat, és még mindig optimista vagyok, mint egy kisgyerek, aki rácsodálkozik a dolgokra. Nem szeretem, amikor azt mondják, hogy egy hős, bátor vagy legenda vagyok. Azt mondom ilyenkor, hogy én csak vitorlázok, egyszerű hajós vagyok.

Méder Áron úgy tartja, hogy az ő kis vitorlása annyit ér, mint egy luxushajó tulajdonosának  bármely más, elhanyagolható használati tárgy. Ennek ellenére ugyanazt meg tudja tenni, mint amit a másik a méregdrága jachtjával. A különbség csupán annyi, hogy ugyanazt az utat sokkal impulzívabban, élménydúsabban éli meg. 

Hozzászólások (0)

Szóljon hozzá!

Feltételek!

    Új hozzászólás

* Név
E-mail
		Kérjük írja be a baloldali számot!
	Fenntartjuk a jogot mindazon hozzászólások visszautasítására, illetve törlésére, amelyek valamely faj, vallás, kisebbség ellen uszítanak, rágalmaznak, személyiségi jogokat sértenek, durva kifejezéseket tartalmaznak, illetve ellentmondanak szabályainknak. Felhívjuk továbbá a hozzászólók figyelmét, hogy tartózkodjanak személyes adatok, telefonszámok közlésétől és más oldalakról átvett szövegek, szövegrészletek nem megfelelő formában történő publikálásától.