A hajósok hajósa messzi horizontról álmodik. (Centkieviez) 



Yachtnaplóm 2007.02.24-27

"In the beginning they could not understand my insistence on getting away from the compass, that god of the West. But in exchange, they began to hear the why and sea talking with the boat. And when blue-tinted land appeared on the horizon, looking as it did to the mariners of old, all nimbed with mystery, a few of them felt that our rigorous techniques should leave a door open to those gods which the modern world tries so hard to exclude." -Bernard Moitessier, 'The Long Way' CLOSE WINDOW

--------------------------------------------------------------

2007.02.24. (154.nap)
Kis történelem:
Rodney admirális a Pigeon szigetet megfigyelő- és őrhelyként használta, s a galambjai vitték át a leveleit Marigot Bay-be, ahol az öböl mélyén álcázott árbocokkal várta a francia flottát.
A főváros, Castries 50,000 lakosú kisváros. A vulkánikus sziget északnyugati részén fekszik, a 236m magas Moren Fortune-hegy alatt. A lakosság, több, mint kétharmada fekete, a maradék mulatt, kisszámú indiai és európai. Nincs fejlett ipara, csak a trópusi gyümölcsöt, pl. banánt dolgozzák fel itt, és persze cukornádat termesztenek.
Lehetet volna még a Marigot Marina Bay-ben is kikötni, azt is ajánlották.
A kriket VB miatt, itt is, mint Barbadoson folyamatos útfelújítás van, emiatt nagyon rossz jelenleg a közlekedés.
A francia vitorlázónak (Gildas de Pillot), aki tegnap segített itt van a website-ja (hajójának neve Santez Anna): www.santezanna.ift.fr és a sótermelési üzletágának az oldala: www.sel_noirenoutien.fr.st Még a reggeli közös kávézáskor elmondott egy egyszerű megoldást a hátszeles szélkormányra.
A backstagra húzni egy nagyon kisvitorlát, és annak a bumját össze kell kötni áttételeken keresztül a kormánnyal. A vitorla mindig legyen teljesen behúzva. És csak egy génuát kell kirakni ilyenkor. A kisvitorla állandóan visszanyomja teljes hátszélbe. Gondolkozok a kivitelezésen...
Az elérhetőségemet egy Budapesti őszi képre írtam, még soha nem járt Magyarországon, hátha felkeltem az érdeklődését :)
Genesh Aajoone, a helyi mester, akivel söröztem is, megadta a telefonszámát, és várja a következő találkozást...
Reggeli: szokás szerint szalámis kenyér.
Tegnap egy helyi étteremben ettem, 2 euroért sültcsirkét szósszal és lepénnyel. Majd a spanyol haverok is főztek valamit... Vittem nekik még tegnap este jó kis magyar szalámit, mivel ők nagyon büszkék a spanyol sonkára...
Érdekes ismerőseim: az angolok közül 2 fiú a helyieket tanította vitorlázni, egy lány meg a helyieket úszni, mivel nem nagyon tudnak a szigetlakók úszni... és persze Ben aki üzletel és Scot aki semmivel nem foglalkozik, csak egésznap szívja a marihuánát (tervei szerint júniusba megy haza).
(Még mindig kék a kezem...)
Mindenkitől elbúcsúztam és délben el is indultam.
Cél: St.Vincent, Wallilabou (13-14,8N; 061-16,3W)
Táv: 54 tmf, irány: 210
St. Vincent fővárosa Kingstown, de én egy északibb kis öbölbe megyek (Wallilabou) sokan ezt javasolták. Illetve hallottam Ottley Hall-ról is, mint egy vitorlázok számára jó hely (ottleyhall@caribsurf.com)
Induláskor együtt hagytam el a kikötőt Sine Die francia vitorlással, akikkel még a Zöldfoki-szigeteken találkoztam. Nagyon megörültünk egymásnak integetés fényképezés. Ők északra tartanak, majd áprilisban visszahajóznak Európába.
Lassan a sziget nyugati oldala mentén vitorlázok délre.
Vitorlázat: génua és nagyvitorla
Szél: ÉK Bf.4-5
Barométer: 1015
Hőmérséklet: 31fok
Mellettem úszott el egy nagyobb teknős, ezeken a helyeken teljesen normális! Repkednek a repülőhalak, és 1-2 sirály is köröz felette, idilli a környezet.
Délután gyengül a szél, majd este kicsit erősödik. Este 11-kor csökkentem a vitorlát, mert különben hajnali 3-kor érkeznék meg, nem szeretnék sötétben bemenni egy öbölbe, ami tele van horgonyzó vitorlásokkal.
Egész éjjel 15-20 percenként felkelek és ellenőrzöm a hajóforgalmat. A két sziget között sok hajó közlekedik. Halászhajók és teherhajók. (Úgy hallottam, hogy itt a charter hajók éjjel nem közlekedhetnek.) Nem pihentem ki magam teljesen, de inkább ez, mint egy kellemetlen találkozás egy másik hajóval.
Hajnali 5-kor felhúzom a teljes vitorlázatot, majd a sziget (St. Vincent) kicsit leárnyékol, de azért jól haladok.

2007.02.25. (155.nap)
Reggel 8-kor bevonom a nagyvitorlát, mert a helyenként felerősödő szél (pöff), néha teljesen ide-oda nyom, mint a Balatonon... Nem sietek, mert már csak 3 tmf az öböl.
Mostanában Müller Péter Szeretetkönyvét olvasom, és találtam benne 'valamit', ami segít megérteni a magányt: 'Lelkem a barátom!'
Akiben ez az élmény felvillant, soha sincs egyedül. Van kivel megbeszélni a dolgát. Van, akire számíthat, ha bajba van. Társa van akkor is, ha barlangban él. Jóban, rosszban vele marad. Akiben ez az ÉN-élmény nem villant föl, mindig egyedül marad. Ha nincs igaz szeretet - amin önmagunk szeretetén alapul - minden kötödés csak teher számunkra, fárasztó kötelesség.
...
Amikor megtalálod önmagadban a 'barátodat', akkor rájössz arra, hogy lelked fölfelé nyitva van, és sokan vesznek körül. Szellemházad világa nyílik ki ilyenkor.
...
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet!
Kikötés után megismerkedek Kennethel, előkerül a rum is, és hát a Karib tengeren itt még a helyiek mindig előveszik a marihuánát is!
Ebben a faluban játszódott a Katrib tenger kalózai című film, amit én nem láttam :)
Deepel itt szívták a marihuánát az itteni üzletemberek, akik akkor statiszták voltak.
Megnéztem a vízesést, ami nagyon kicsi :) majd a közeli várost is (Chateoubelair), ahol az anglikán egyház éppen körmenetet tartott.
Délután búvárkodtam, itt sok a korall és sok a hal!!
Majd itt 16:00-17:00 között lehet becsekkolni, 65 carib dollár volt 3napi tartózkodásom díja.
Később a szomszédos amerikai hajó mondta el a tapasztalatait erről a környékről
Este egy rasztával beszélgettem. Vegetáriánus, nem iszik alkoholt, de persze folyamatosan szívja a marihuánát. Vissza Afrikába, valami ilyesmibe hisz...

2007.02.26. (156.nap)
Reggeli: szalámis kenyér
Köv. kikötő:
Bequia, Port Elisabeth (Admirality Bay).
15 tm-ref és 175 irányra van.
Reggel bebuszoztam a fővárosba, Kingstownba. Szétnéztem a városban. Vásároltam szilikongumit, szigetelőszalagot és 13-as kulcsot. Az árak magyarországi árak alatt vannak.
Sajnos mire visszaértem az öbölbe, az árapály miatt a hajóm megsérült.
Karib tenger kalózai díszlet mólójára kötöttem ki két ponton. Erősödött a szél és az árapály miatt, nagyon neki ütődött Carina, néhány raszta arc próbálta menteni a dolgokat, de ennyire sikerült.
2 nagyobb kár történt:
1. az oldalmerevítőt is megrántotta, ezért a száling elgörbült. - a hajót alulvitorláztam és kihúztam még egy oldalmerevitőt tartaléknak, mint az Algír partoknál
2. a napelem védőrétege betört, egy oszlopnak ütődött - leszedtem és betettem a kabinba (előtte szilikonnal megragasztottam ideglenesen), hogy ne legyen vizes véletlenül se, ideiglenesen elég a szélgenerátor is (szél: Bf.5)
Hosszabb távon a napelemet teljesen megragasztom majd, illetve a szálingot megjavítom.
Az egésznek az oka, hogy sokat pörgök, és legbelül kicsit elfáradtam. Ezért néhány nap pihenést rendelek magamnak, mert a végén még nagyobb károk keletkeznek... a köv. kikötőben kicsit többet leszek majd!!
12:00-kor elindultam, és 18:00-kor ki is kötöttem Bequia-án (Port Elisabeth).
(Ez egy nagy és védett öböl és itt horgonyzok kb. másik 50-60 hajóval együtt :-)
Az úton néha esett az eső, és alapvetően egy 20 csomós félszelem volt, néha negyed...
Elkezdtem olvasni A funtineli boszorkányt (Wass Albert), ezt egy Martiniqeu-i magyar vitorlás csapattól kaptam. Jó hosszú, sokáig elég lesz :-))
Vacsora: rántotta

2007.02.27. (157.nap)
Szokás szerint sokan megnéznek és integetnek, én is visszaintegetek, de legbelül már nem szívesen teszem ezt.
Reggeli: kakó, még az egyik magyar csapattól kaptam Martinique-en.
Reggel a hátsórekeszben tettem rendet. Üzemanyag: 22 l (egy teljes tank van. Még Las Palmasban tankoltam be :-)
Köv. cél: Grenada, St. Gerorge
Valószínűleg kihagyom Uniont.
Néhány napot itt leszek még ezen a szigeten és próbálok ismét magamra találni, illetve a hajót megjavítani.