A hajósok hajósa messzi horizontról álmodik. (Centkieviez) 



Yachtnaplóm 2007.04.02-09 Colonban várva

"In the beginning they could not understand my insistence on getting away from the compass, that god of the West. But in exchange, they began to hear the why and sea talking with the boat. And when blue-tinted land appeared on the horizon, looking as it did to the mariners of old, all nimbed with mystery, a few of them felt that our rigorous techniques should leave a door open to those gods which the modern world tries so hard to exclude." -Bernard Moitessier, 'The Long Way' CLOSE WINDOW

--------------------------------------------------------------

2007.04.02. (191.nap)

Befizettem a tenger-sok pénzt a csatornaátkelésért:
840+600+850 USD. Ebből 850 letét, amit vissza fogok kapni két héttel a tranzit után, 840 USD büntetés, amiért nem tudom elérni a 8 csomós sebességet (könnyű kiszámolni, hogy az én hajótestem maximális sebessége 5-6 csomó), 600 USD pedig a kategóriámnak megfelelő átkelési díj.
Ezután 7 órát interneteztem, mivel be kellett gépelnem a naplót, meg a szokásos: levelek, képfeltöltés, iwiw...
Ezután telefonon szobát foglaltam (Bogi este érkezik Panama Cityben, akkor már veszélyes Colonba visszamenni), Frederico javasolt egy jó helyet.
Ebéd: helyi leves 1 USD-ért : -)
Este sörözés a hivatásos amerikai tengerészekkel, akik sajnos nem lesznek a kötélkezelőim, mivel a tranzit április 16-án lesz, és ők már 7-én továbbmennek. Este 8 után már nehezebb dingit találni vissza az öbölbe, ezért este 11-ig a marina bárjában kellett iszogatnom norvég, amerikai és spanyol hajósokkal. Végül egy spanyol vitt vissza a Carinára, aki felajánlotta a 2. dingijét nekem, de mivel túl nagy (5 személyes), így nem tudtam elfogadni :-(. Fontolgatom, hogy vegyek egy 1-2 személyes gumicsónakot itt Colonban, hallottam egy helyről, ahol olcsón találhatok.

2007.04.03. (192.nap)

6-kor keltem. 7:30-kor a spanyol haver vitt ki. Barátnője panamai, aki minden reggel megy dolgozni.
A reggel 8-kor induló busszal mentem Panama Citybe, 10:20-kor érkeztem meg az Albrook terminálra. Eleinte úgy volt, hogy néhány amerikaival megyek, de ők elaludtak. A terminálról Cinco de Mayo-ra buszoztam, majd egy másik busszal Armador-ig. Szabó Géza (www.rotorman.hu) leírta a horgonyzó öblük megközelítésének módját.
Meglátogattam Évit és Gézát a hajójukon. Utoljára még Géza látogatott meg Újpesten, mikor Carina a kertben állt. Akkor beszéltük meg a panamai találkát...
Ebédre Géza lapcsánkát készített. Géza jó szakács! Majd 1-2 sör és Jager, szóval jól éreztem magam. Lehet, hogy Galapagoson még tudunk találkozni.
4 körül elindultam a repülőtérre (Tocumen International Airport).
Bogival 6 hónap és 11 nap után találkoztam újra. Nagyon izgultam, mint egy első randi előtt...
Szállás: Hotel Marparaiso, Calle 34 Ave. Justo, Avosemena (www.marparaiso.com)
22 USD egy éjszaka a reptéri transzferrel együtt.
A szállás tökéletes volt, kb. egy 2 csillagos szálloda lehetett.
Vacsora egy közeli helyi kifőzdében, sült banán, csirkével, majd húsos süti.

2007.04.04. (193.nap)

Reggel 8 órakor keltünk, majd elmentünk a Happy Tours irodájába (www.happytours.biz), ahol találkoztunk Alvaro H. Guzmán F. az irodavezetővel, aki nagyon kedvesen várt már minket. Itt hagytam az új vitorlákat, mivel tranzitkor nem fér majd el a hajóban. Iderendeltük a Waterlog-ot is (vízkészítő). Bogi építette ki ezt a panamai kapcsolatot is.
Ezután bementünk a városba megnézni az üzleti negyedet, majd a régi városrészt. Nekem a halpiac tetszett a legjobban, ott is ebédeltünk. Az ebéd szokás szerint helyi leves, sült hal, sült banán. A régi városrészben (San Felipe) egy veszélyesebb környékre keveredtünk, ahol egy katona megállított minket, hívott egy turista rendőr kocsit, aki visszavitt minket a biztonságos városrészbe. Itt nagyon figyelnek a katonák és a rendőrök a turistákra. Az internetezés sem ment simán, többet akartak fizettetni velünk a kínai Internet kávézóban. Volt egy kis kommunikációs nehézség, de a "stupido"-t megértették, és ezután már angolul is tudtunk beszélgetni. Du. 2-re visszamentünk a szállásra, ahol még volt idő egy utolsó kávéra, majd kibuszoztunk az Albrook terminálra. A visszaút sem volt túl egyszerű, a busz félúton lerobbant, nagy nehezen találtunk egy helyi buszt, ami sokkal lassabban, de olcsóbban elvitt Colonba. Minden utcasarkon megállt és a szokásos karibi zene üvöltött a rádióból. Este 6 után érkeztünk meg a marinába, ahol Fredericoval, egy olasz szólóvitorlázóval beszélgettünk és iszogattunk. Mint minden este ma is felhívtam a marine traffic schedulert, de sajnos a csatornaátkelési dátumom nem változott (ápr. 16). Késő este Patrickal és Mariaval a jachtjukon iszogattunk és zenét hallgattunk. Maria bemutatta a helyi táncot, ami igen erotikus volt. Éjfél körül érkeztünk meg Carinára, hosszú volt a mai nap.

2007.04.05. (194.nap)

Reggel korán keltünk, mivel nem túl nagy és nem túl kényelmes az ágy kettőnknek. Reggel 9-kor egy amerikai újságíró készített velem riportot és készített néhány fényképet. Egy kisebb helyi amerikai újságban lesz majd rólam egy cikk. A szokásos napi internetezés után megmutattam Boginak Colont. A legérdekesebb rész talán a piac volt, ahol be is vásároltunk: banán, ananász, papaya, platano...
Amikor elkeveredtünk egy veszélyesebb zónába, egy helyi jött, és kedvesen mondta, hogy inkább menjünk vissza a főútra, mert ez egy veszélyes környék. A főúton beültünk egy helyi kifőzdébe ebédelni. Délután a marinában voltunk, ahol főleg Fredericoval beszélgettünk és iszogattunk. Találkoztunk Judittal (aki magyar) és angol férjével Grahammal, a Nomad Life nevű angol hajóról. Web oldaluk: www.nomadlife.co.uk . Ma érkeztek és ők is átmennek a majd a csatornán. Tervük földkerülés. Minden komolyabb szakaszra felfogadnak legénységet. Jelenleg Herbert, egy svájci idősebb mérnök kíséri őket Új-Zélandig. Estefelé Frederico hajóján még iszogattunk, ahol megismerkedtünk Mishita nevű macskájával is. 5 éve együtt hajóznak már és Mishita nem is nagyon hagyja el a hajót. Gyakori, hogy egy szóló vitorlázónak macskája, vagy kutyája van.

2007.04.06. (195.nap)

Esik az eső egész nap, ezért nem hajózunk el a közeli Rio Charges folyóhoz. Áprilistól egyre több az eső és májustól kezdődik az esős évszak. Dél körül kicsit eláll az eső, így be tudunk menni a városba, ahol a helyi kifőzdében ebédelünk. A helyi levesen kívül kipróbálunk egy lángos-szerű sült tésztát is. Az étteremben tanúi vagyunk egy kisebb atrocitásnak is, amikor egy helyi be akar dobni egy üveget a kifőzdébe, de szerencsénkre egy biztonsági ember is volt a helyiségben, aki már a fegyverét is megfogta, így a huligán az utcára dobta az üveget és elszaladt. A feszült pillanatok óráknak tűntek, de szerencsénkre nem történt komolyabb összetűzés. Délután a piacon bevásároltunk, majd elsétáltunk a zárt adómentes körzetbe, ahol én 3 liter finom Karib rumot vettem 5 USD-ért. Itt minden turista taxival jár, de mivel szeretem a kalandot, így mi nem... Igaz soha nincs nálunk sok pénz és érték.

2007.04.07. (196.nap)

Reggel korán keltünk, mert el akartunk hajózni a Rio Chargeshez. Ma nem esett az eső. Felszedtem mind a két horgonyt, majd elindultunk motorral. Kb. 100 m után feltűnt a füst a hajóban. Leállítottam a motort és elkezdtem ellenőrizni. Kb. fél perc alatt rájöttem, hogy a hűtőrendszer nem működik. Sajnos így nem tudtunk elmenni a folyóhoz, mivel a kikötőben csak motorral lehet hajózni. A horgonyzó helyre való visszamotorozás is nehezen ment, 10 másodperces motorozás után a motort leállítottam 1-2 percre. Eközben egy német hajós jött dingivel és kérdezte, hogy segíthet-e valamiben, de én úgy gondoltam, hogy a szél eleget segít. Folyamatosan ellenőriztem a motor hőmérsékletét és lassan elértük a horgonyzó területet. Miután horgonyt dobtam, ellenőriztem a motor vízbeszívó nyílásait, majd egy hosszú dróttal elkezdtem tisztogatni is. Sajnos ettől nem javult meg a motor. Azt gondolom, hogy az itteni koszos víz tömítette el a hűtőrendszert. A horgonyzó köteleim és a hajó alja is gyorsan algásodik. Dél körül beszélgettem Apuval MSN-en, ő felhívta Pipics a motorszerelő ismerősünket, aki azt tanácsolta, hogy egy levegőpumpával fújjak be a hűtőrendszerbe a motor felőli oldalon.
Ebéd a városban, a piac mellett. Szokásos leves, platano, sertés meg csirke. Nem túl higiénikus kifőzde, de van egy hangulata, amit én szeretek.
Délután Frederico (a hajójának neve Evasione, vagyis szabadulás) hozott egy pumpát és megpróbáltuk ezzel kitisztítani a rendszert. Sajnos nem sikerült, eközben az antennát tartó kötélzet 6 hónap után elszakadt, és az antenna leesett a cockpitba, majdnem a fejünkre. Ez nem egy sikeres nap volt, vigasztalásként iszogattunk egyet.
A vacsorát ma én készítettem, a sült platanon és a tükörtojáson kívül ma kisütöttem néhány kukoricadara pogácsát is, amit gyakran esznek itt a helyiek. Frederico hívott este bulizni Colonba, de mi nem mentünk, mert fáradtak voltunk.

2007.04.08. (197.nap)

Mivel ma a motorszerelő nem dolgozott (vasárnap van), ezért Bogival elbuszoztunk a Gatun tóhoz. A coloni buszpályaudvar egy veszélyes környék, néhány agresszívabb "üzletemberrel". Szerencsénkre volt egy katona is a pályaudvaron, és ő segített megtalálni a buszt. Az út a csatorna mellett vezetett és 20 percig tartott, miközben mi megebédeltünk.
Miután leszálltunk a buszról, felmentünk a Gatun zsiliphez 5 USD-ért és láttuk, ahogyan egy nagy utasszállító átmegy a zsilipen. Két elektromos mozdony elől és kettő hátul irányította a manővert. Miközben ezt néztük, a csatornatársaság egy munkatársa angolul kommentálta ezt.
Ezután elsétáltunk a tóhoz is a közeli dzsungelen keresztül. Majmokat sajnos nem láttunk, csak hallottuk őket. A tóban sok a krokodil, de mi csak teknőst láttunk.
Késő délután tértünk vissza, a pályaudvaron vettünk még egy helyi jégkrém különlegességet, ami jégkásából és ráöntött szirupokból állt. Persze ez sem túl higiénikus.
Amikor a főúton sétáltunk, egy katonai motor jött oda hozzánk és angolul mondta, hogy ez egy nagyon veszélyes környék, ezért elkísértek minket szinte a kikötő bejáratáig.
Délután a marina teraszán rendhagyó módon a többi hajóssal beszélgettünk. Egy angol pár, aki holnap megy keresztül a csatornán, a Galapagos, Francia Polinézia, Új-Zéland útvonalat választja, mint a legtöbben a hajósok közül. Új-Zélandon 5-6 hónapot várnak, amíg a hurrikán szezon elmúlik, és akkor folytatják az utat tovább Európa felé. A legtöbben egy hurrikán szezont a Csendes óceánon töltenek, így (időben) kényelmesebben vitorláznak a Föld körül. Judittal is beszélgettünk, aki nagyon jól beszél magyarul, ahhoz képest, hogy 5 éves kora óta nem Magyarországon él. Nekik is az a tervük, hogy Új-Zélandra mennek, ahol Judit 5-6 hónapot dolgozni szeretne (30 éves kor alatt könnyebb munkavállalást kapni), amíg Graham a hajót készíti fel a következő szakaszra.

2007.04.09. (198.nap)

Reggel nagyon esett az eső, így délelőtt a hajóban vártuk a végét. Mivel a motorszereléshez fel kell emelni a cockpit alját, és a motor nem szereti a vizet, így esőben nem lehet motort szerelni.
Ebédre Bogi sütött platanot, tojást.
Szerencsénkre kora délután elállt az eső, így már be tudtunk menni a marinába. Mivel a hűtőrendszer nem működik, így szinte motor nélkül mentünk, szerencsénkre hátszélben. Roger, a dockmaster, már hazament, és nélküle nem lehet leparkolni. Szerencsémre itt volt Tito, az itteni mindenes és felhívta Rogert. Az irodás nő nagyon passzív volt és nem akart (vagy nem mert) segíteni.
Roger a telefonban elmondta, hogy hova állhatok, és a közelben lévő hajósok segítségével átálltam az új helyemre. Nagyon segítőkészen, az egyik hajó dingije áthúzta Carinát, így a motort sem kellett használnom. A Yodi és a Margarita (katamarán) legénysége segített, akik a Csendes óceánon hasonló útvonalon fognak haladni, mint én.
Margarita kapitánya, Mark, áthozta búvárpalackját, amivel átfújtuk a hűtőrendszert (10 bar nyomású levegővel). Ezzel megoldódott a hűtőrendszer probléma. Így szerencsére nem kell az itteni motorszerelőt igénybe vennem, aki nagyon elfoglalt és kicsit lassú (Victor, Andy). Ha a vízpumpa szíve (impeller, gumi "fogaskerék") sérült volna, bonyolultabb lett volna beszerezni és kicserélni. A motorom eredetileg külmotor, amit gyárilag alakítottak át beépített motorrá. A vízpumpa a rendszer közepén van, és a motort teljesen szét kell szedni, ahhoz, hogy hozzá lehessen férni. Nem is biztos, hogy a vízben ki lehet cserélni a vízpumpát.
Délután a marina teraszán beszélgettünk a többi vitorlázóval. A Yodi kapitányának a terve, hogy a Bora Bora szigeten a turistákat megvitorláztatja, vagyis charterezés. Javasolta nekem a 2182 kHz-et vészhívásokra.
Egy amerikai és egy norvég kapitánnyal az árboc beállításról beszélgettünk, ami nekem folyamatos probléma, mivel a riggem és az árbocom is régi és már nem tökéletes. Lehet, hogy holnap átjönnek segíteni kicsit jobban beállítani az állókötélzetet.