Búvárkodásaiam

1995 óta búvákodok (CMAS**; több, mint 150 merüléssel)

Sok helyet próbáltam már:
Magyarország: Fényes tó (Tata), Kopaszi-gát (Duna), Őskű,  Volán tó(Ócsa), 
Hévíz, Lupa szigeti bányató, Zánka (Balaton), Kondorosi úszoda :-)
Görögország: Vuliagmeni (Athén közelében), Bali (Kréta), Antiparos, 
Horvátország: Mosciecka Draga (Isztriai félsziget), Senj, Stara Baska (Krk),
Rt. Sv. Marak (Krk), Baska (Krk), Vrbnik (Krk), Vela Luka (Korcula), Lastovo, 
Zlarin, Losinj, Cikat (Losinj), Selce, Maslinovik, Solta, Cres, Limski csatorna mellett,
Kornati, Vis (Bisevo), Pliz Grmeni (zátony),   
Olaszország: Capria sziget
Egyiptom (Vörös-tenger): Shéab Tris, Sháab El-Erg, Big Sioul, Málay (Gobel Island),
The Wreck at Bluff Point, Thistlegorn, Sháab Mahmoud, Ras Mohamed (Sínia-félsziget),
Shark reef, Jolanda reef, Dunraven, Shibna, Ghiannis D., Umm Gamar, Sháab Szabina,
Small Giffun Drift, Gota Abo Romada 
2006-2009: Galapagos, Francia Polinézia, Fidzsi, Maldíves szigetek, Eritrea, Szudán...

Hogyan merülök én?

Én az egyszerű merüléseket, érzéseket szeretem. Mert szerintem azok a mélyebbek:)
Nem szeretem, és nem is áll közel hozzám a mélymerülések (50-60 méter alatti). 

A roncsmerülést, a jégalatti merülést, a barlangi búvárkodást (Hévíz), zártruhás merülést,
fényképezést és még sok mindent kipróbáltam, de amit tényleg szeretek, az éjszakai merülés. 

Régebben vadásztam is, de 5-6 éve abbahagytam, mert jobban szeretem az állatokat,
mint a vadászatot. Én is ráérztem a vadászat szenvedélyére, és nem tartom rossznak,
de hát az elvek:) 

A BHG-ban kezdtem búvárkodni, ahol később segítettem
néhány búvármunkában, búvárbemutatóban és búvároktatásban is.

A szabadtüdős búvárkodás:
A freediverek világa... Gondolom sokan látták a Nagy Kékséget, Luc Besson filmjét.
Talán sokan érzetek rá hogy, milyen szép lehet palack nélkül, szabadon merülni.

A Szabadtüdős versenyek világa. Meddig menjek le? Kockáztassak egy ájulást 
vagy egy dobhártya szakadást a jobb eredményért? Vagy menjek biztosra, de 
akkor hogyan tolom ki a határaimat?
 
Mélységi számból összesen négy fajta van a legnagyobb nemzetközi szervezet, az 
AIDA rendszere szerint. A Szabad merülés (Free Immersion), a Változ?súly 
(Variable Weight), a Konstans Súly (Constant Weight) és a No Limit. Egyszer?
a helyzet, mivel csak a Konstansból rendeznek versenyeket, és ezeket általában 
a Statikussal párosítva tartják. 

A freedivereknek saját erejükből kell lejutniuk az előre meghatározott mélységbe, 
és saját erőből is kell feljönniük. Egy kötél segíti őket abban, hogy a lehető legrövidebb út alatt leérjenek az általuk előzetesen megadott mélységbe, ahol 
egy kis táblácskát kötöttek a kötélre. Ezt kell felhozniuk, bizonyítékként. 
Persze, ha valaki út közben rájön, hogy rosszul mérte fel az aznapi teljesítőképességeit,
akkor korábban is visszafordulhat. A búvárok egy mélységmérő órát viselnek, ezzel 
tudják bizonyítani, hogy milyen mélyen jártak, ha a táblácskáig nem jutottak le. 
A Konstans Súly elnevezés onnan ered, hogy ugyanolyan súlyosnak kell lenniük, 
amikor elindulnak lefele, mint amikor a végén felbukkannak. Vagyis nem vihetnek 
le magukkal nehezéket, hogy felgyorsítsák az útjukat lefelé és a súlyt a mélyben 
hagyva saját erőből jöjjenek fel. Sőt, az útirányt adó kötélhez is csak egyszer 
érhetnek hozz? amikor lekötik róla a táblácskát. 

Kétféle kategóriát tartanak nyílván a Konstanson belül: az uszonyosat és az uszony 
nélkülit. 2003-ban az uszonyos világrekord kétszerese az uszony nélküliének. 
Mindkettőt az osztrák Herbert Nitsch tartja, -95 és -50 méterrel. 

Az abszolút kategóriában a merüléshez korlátlan ballasztot használhatnak a versenyzők,
és másodpercenként 3,4-4,6 métert süllyednek. Visszatéréskor a versenyző valamilyen
segédeszközbe kapaszkodik, mely meggyorsítja a felszínre emelkedést, lévén, hogy ebben
a kategóriában lehet a legnagyobb mélységeket meghódítani. A sportág szépségeit
bemutató Nagy Kékség című film is ezzel a kategóriával foglalkozik. 
Főszereplői Jacques Mayol és Enzo Majorca, akik párharcának eredménye az volt,
hogy Mayol 1976-ban először lépte át a bűvös 100 méteres mélységet. 
Az olasz Umberto Pelizzari újabb álomhatárt tört át, amikor 1999-ben 150 méteres mélységig
jutott. 

Sok mindenről lehetne még itt írni, de a hely kevés:)

 Merülés előtt Hurgadában:
 

 Vezetem a búvárhajót (Sea Ray):
  

Merülök:
  

és még halak is:
  


Méder Áron