Hét kicsi nővér ÉS HÉKÉ MOÁNÁ

Az utóbbinak a szigetvilága mindig is vonzotta a kalandorokat, a megméretésre vágyókat... Talán a hagyomány az oka annak, hogy nem egy európai fantaszta oceániai típusú hajóval indult neki a magány uralta, szinte világűrbe vesző távolságoknak. Ezek a hajók jóformán csak vízre döntött fatörzsek voltak. Ellátták őket nádfedélzettel, gyékényvitorlával, a stabilitást fenntartó kivetőrudakkal, s éppúgy eljutottak velük bárhova, mint az európai hajósok. Tájainkról származott el William Willis, akinek életútja fiatalságától a kiteljesedésig a világ különféle szigetein, földrészein át vezetett, míg egy napon az óceán hívását vélte hallani. William Willis költő is volt. Hét fatörzset kötözött egybe a tengerészcsomózás nagy tudománya szerint, és éppen hatvanegy éves volt, amikor Hét Kicsi Nővér nevű tutajával nekivágott a mesés Keletnek – nyugati irányban. Mindezeknek az ismeretében talán nem kell olyan egyedülálló és rázós vállalkozásnak tartanunk Méder Áron kicsi Carinájával tett utazását, mert szólhatnánk például Ecic von Bichop óceáni maratonjairól is... A világvíz felezővonalán felszínre tört vulkanikus szigetek térsége ma a tengeri vitorlázók Mekkája, ahova egyszer az életben megérkezni – vagy arra kísérletet tenni – vitorlázói becsület dolga. Százával kelnek útra fiatalok, idősek, hogy megfeledkezzenek a kissé szkizofrén huszonegyedik századról. Erről a jó pár ezer mérföldes zarándokútról válogattuk össze az Áronnal megesetteket. Különös tükre ez korunknak, beleolvasni és elrévedezni fölötte talán virtuális énkeresésre is jó lehetőség.

Áron hajónaplója

2007. 6. 17. (267. nap): Ismerkedés. Itt van például egy bolgár hajó, a Magnolia, vagy két éve indultak. A harmincas kapitány hat évig építette a hajót barátnőjével és barátjával. A huszonhat éves svéd pár a 9 m-es Don Quijote 1-gyel vitorlázik. Holnap indulok a Marquesas-szigeteknek – vagy 3500 tmf. Mindenkitől sikerült elbúcsúznom.

2007. 6. 19. (269. nap): A szálkás, de finom repülőhal tipikus reggeli a vitorlásokon, és nagyon ökonomikus...

2007. 7. 24. (304. nap): Hátfájásom van. Pihennem kell. Ilyen helyzetben ha vihar jönne, vagy valami problémát kéne kezelni, nem sikerülne. Délután fekve kormányzok öt órát. A hátfájásom oka mozgáshiány – nem jógáztam és tornáztam. Helyhiány – vagy fekszem, vagy ülök, nem tudom kinyújtani magam még alvás közben sem. A rumos borogatás nem segít, a testápoló még úgy se.

2007. 8. 8. (319. nap): Cél: Nuku Hiva. A bum ide-oda csapkod. Erősen fejbevág, vérzik a fejem. Sajnos, a motor többször magától leállt. Öregedtem legalább öt évet. Nem szeretek segítséget kérni, az ötvenkettedik nap után kötöttem ki...

2007. 8. 9. (320. nap): A helyiek általában utálják a franciákat, és nagyon lazák. A családokban tíz gyerek is van. Estefelé a vitorlázók összegyűltek egy kocsmában. Kellemes beszélgetés zajlott a marquesasi művészetről, és hogy honnan is jöttek a polinézek. A helyiekkel szívesebben lógok. Este találkoztam egy fi atal cseh utazóval, aki a szigeteket járja be, ez volt mindig a nagy álma…

2007. 8. 20. (331. nap): Délben Mohi csinált egy tetkót a lábamra, saját tervezés, alapvetően egy Tiki-fej. Mohi több mint ezer tetkót csinált eddig. Novembertől néhány hónapot Tahitin tölt, ott szinte minden turista akar egy tetkó szuvenírt…

2007. 8. 22. (333. nap): Lassan indulok Tahitinak, vagy 900 tmf… Mindenkitől elköszönök. Tizenegy körül indultam motorral. Mohi engedte el a kötelet.

2007. 9. 1. (343. nap): Befejeztem Russell Banks, The Darling (USAbestseller) című könyvét Dan Brown Da Vinci code-ja után. Tim Relf STAG című művét is kiolvastam. A hajósok könyvet adnak egymásnak, tartanak könyvbörzéket is. Sokat olvasok mostanában, inkább vitorlázni kéne?

2007. 9. 3. (345. nap): Napkeltekor már látszik Tahiti (több mint 30 tmf), igaz, éjszaka is felgyúltak már a fényei (40 tmf-re!). Este tízkor kikötöttem, ittam egy pohár olcsó, rossz bort, amit még Nuku Hiván vettem…

2007. 9. 4. (346. nap): Korán keltem, és elkezdtem takarítani (csótányirtás). Délután találkoztam egy német házaspárral, még Colonban és Balboában ismerkedtünk meg, a hurrikánszezont Új- Zélandon töltik.

2007. 9. 5. (347. nap): Találkoztam Szabó Gézával, ők mostanában indulnak tovább. Magánvélemény Tahitiről: sok a francia és a kínai, de kevés a polinéz. Rengeteg a turista. Drága. És ez minden francia álma…

2007. 9. 6. (348. nap): Folyamatosan gondolkozom, hogy a hurrikánszezont (2007. X. – 2008. V.) hol és hogyan vészeljem át. Az egyenlítői szigetek, majd Indonézia… Vagy Fidzsin megállni, és ott tölteni az időt. Ez választottam.

2007. 9. 8. (350. nap): Téróró elmesélte, mit is jelent a tetoválásom: két tiki, egy nő- és férfi nemű védi a hajómat a tengeren, ezzel az örök testjellel új nevet is kaptam. Polinéz nevem Héké Moáná: vízen vagyok, és haladok…

2007. 9. 13. (355. nap): Ha a virágot a jobb fül mögé tesszük, akkor nőt keresünk, ha a bal fül mögé, akkor van barátnőnk, feleségünk. Egy érdekes téma: a kábítószer. Itt mindenki használ marihuánát, része az életnek. Néhányan már reggel is szívnak, de este szinte mindenki, még a rendőr is.

2007. 9. 14. (356. nap): Mostanában többen koldusnak néznek, például ma valaki másfél amerikai dollárt akart adni kenyérre, ez a dolog sem dob fel. Kicsit ellensúlyozza az, hogy sokan nagy hajósnak tartanak, ami ha nem igaz is, de jólesik…

2007. 9. 24. (366. nap): Itt végre sok kenyérfa- és néhány igen fi nom gyümölcs van: mape, carambole... Évforduló: egy éve indultam el Koperből...

2007. 9. 27. (369. nap): Tata ma nyolcvanéves. Boldog szülinapot!!! Az idősek és a fiatalok minden reggel, délután, este eveznek, s közben hangosan számolnak...

2007. 10. 5. (377. nap). Láttam a lengyel Flash katamaránt, ez a harmadik lengyel hajó, amellyel a Csendes-óceánon találkoztam. Tahisien nyelvlecke: mánújá – egészségedre, máurú – köszönöm, mimi – macska. Néha kapok olyan üzeneteket, hogy hagyjam abba, mert túl veszélyes, és már eleget bizonyítottam. Én nem bizonyítani akarok, hanem egy jót vitorlázni. És várom, hogy már ismét elindulhassak – aita e pe’a pe’a! Azaz: nem gond! És nana! Azaz viszlát.

Árbocjavítás Hegedűs a kikötőben Áron 52 nap magány után

POÓR JÓZSEF

[2007. 12. 14.]