Blog

Dec. 22. – Dec. 25.
Új-Zélandon a karácsonyt dec. 25-én ünneplik általában egy kerti grill partival. Mi dec. 24.-én este ünnepeltük a karácsonyt a hajón magyar szokás szerint. Igazi karácsonyfánk nem volt, hanem egy kis műfenyőnk. A vacsora ünnepi volt: sült hal krumplipüré és párolt zöldség. Új-Zélandi bor és Új-Zélandi desszert (süti). Az idő napos 26 fok.
Másnap a marinában a jachtosok szerveztek egy közös grill partit, ahol sok csupa kedves jachtos gyűlt össze!
Általában a hajó körül dolgozunk napközben és én estefelé járok el futni a közeli szép helyekre. Több túra útvonalat is átfutottam mát, a nagy kedvencem a ’Abbey Caves’ barlang, a folyópart és a tengerpart. Minden futás egy teljes felfrissülés, pedig minimum 10Km a táv és persze ki is fáradok…
Whangarei egy nagyon kedves barátságos város sok látnivalóval. A közeli vízesésekhez és kaori erdőt is bejártam már, de még van mit bejárnom a következő napokban munka előtt vagy után.
A karbantartási munkáink a Boatyardon:
1. Propeller lekezelése PropSpeed-del.
2. Az új mélységmérő érzékelő kicserélése és befűzése (Nem egyszerű feladat! Jól jön, hogy hosszú a kezem és elférek szűk helyen is.)
3. A sebességmérő műszer hajóhéjban beragasztott műanyag keretének cseréje.
4. Külmotor tisztítás és ellenőrzés.
5. Az elektromos horgonycsörlő távirányító csatlakozójának cseréje.
6. Algagátló csiszolás és néhány helyen primerrel több rétegben lekentük.
és egyéb kisebb javítások (jó sok)…
Emellett kellett mosnom egy nagy adagot! Nekem kell csinálni, amit nem nagyon szeretek…
Ismét egy vitorlás klasszikust olvastam és nagyon ajánlott:
Könyvajánló: David Lewis, Children of Three Oceans
3év alatt kerülték meg a Földet a hatvanas években és ez volt az első Földkerülés katamaránnal (a hajójának a neve: Rehu Moana). A másik különlegessége az útnak az volt, hogy a gyermekei voltak az addig legfiatalabb ’óceáni vitorlázók’… Ennek a könyv hatására alakult át a gondolkozása a jachtosoknak és elkezdték vinni magukkal az 1-2éves gyermekeket is már. Lewis az útja alatt kutatta a hagyományos polinéz navigációs technikákat is, erről külön írt is egy könyvet, amit néhány hete olvastam és ajánlottam itt.
David Lewis 1960-ban indult az első egykezes Atlanti-óceán átkellő vitorlásversenyen. A 'Cardinal Vertue' nevű sloop-jával harmadik lett Chichester és Hasler után. Az 54 napos Plymouth – New York utjáról írt egy könyvet is. A könyvének címe: The Ship Would Not Travel Due West.
40 évvel ezelőtt a Csendes-óceánon a vitorlázás még más volt. Igazi kaland és 'időutazás'. Nem volt még turizmus és ez ember tényleg vendégségbe ment a szigetekre. Erről ír David nagyon jól ebben a könyvében, ’álmodozóknak’ nagyon ajánlott.

2011-ben Anthony Smith 85éves korábban három fős legénységgel átevezett az Atlanti-óceánon egy nagyon érdekes tutajjal. A tutajt saját maga tervezte és az ANTIKI nevet kapta. Paraméterei: 11,5m hosszú és 6m széles.
Weboldala: http://gasballoon.com/antiki

Reggel 11-kor kidaruzták a hajót. Néhány nap kint lesz a hajó a parton itt a Riverside Drive Marinában. A mélységmérő érzékelőjét kicseréljük, a propellert lekezeljük (primer + algagátló) és egyéb kisebb javításokat csinálunk még... ja és ha már kint van, akkor kenünk rá egy-két plusz algagátló réteget is :-)
Mint minden alkalommal most is kicsit körbe jártam a Marinát. Szeretem nézegetni a hajókat és szinte minden alkalommal tanulok valamit belőlük. Új érdekes műszaki megoldások vagy régen elfelejtett ötletek…
Találkoztam egy régi ismerősömmel Herberttel. 2007-ben Ő volt az egyik kötélkezelőm a Panama csatorna átkelésen Carina fedélzetén. Nyugdíjas svájci vitorlázó és mérnök. A könyvemből idézek most: „Mindig kell a csapatban egy idősebb, tapasztaltabb ember. Minél színesebb a csapat, annál erősebb.”
Nagyon örültünk a találkozásnak mindketten! Vett egy 43lábas 15éves műanyag hajót még 2007. decemberében Aucklandba és azóta a Tonga – Fidzs – Új-Zéland környékén vitorlázik, és láthatóan nagyon élvezi.
A heti kedvenc könyvem: K.R. Howe: Vaka Moana, Voyages of the Ancestors
Az egyik ’örök’ kedvenc témám a Csendes-óceán benépesítésének története. Kb. 4,000évvel ezelőtt kezdődött el Indonéziából és Pápua Új Guineából.
Óceáni vitorlázás (’blue-water sailing’) több részből áll:
1. óceáni vitorlázásra képes hajókat építettek
2. kifejlesztettek egy saját óceáni navigációs eljárást, ami a tenger és az ég megfigyelésén alapult.
3. Bátran elindultak az elsők, több hajó együtt.
A Polinézek voltak az első igazi tengerész nemzet. Több ezer évvel megelőzték a Vikingeket és az Európaiakat! Ez a történet nem csak a Csendes-óceánról szól, hanem az emberiség korai időszakáról. Amikor felfedeztek Földrészeket, szigeteket és benépesítették azokat.
A heti filmem: Quentin Dupieux: Rubber

Reggel 6-kor hagytuk el a portside-on a Poor Knights Islands-ot és utána a High Peak és Sugarloaf Rock-ot. Innen sziget- szikla- és zátonymentes az utunk. Az utunk során folyamatosan segített minket egy 0,5csomós áramlat.
Bream Head után már hullámmentes és szélvédett öbölben hajóztunk 2 mérföldet a folyó torkolatáig. A folyón végig ki volt bójázva (piros és zöld) a hajózási útvonal. A szél is és az áramlás is velünk volt…
14LT-kor, ahol a folyó szűkült lehorgonyoztunk, mert itt már túl sekély és meg kell várni a dagályt. 15:30-kor indultunk tovább, amikor a többi jacht is elindult, körülbelül 2-3órán keresztül hajózható a folyónak ez a része…
16:00-kor már meg is érkeztünk a Riverside Mariná-ba, Whangarei. Az iroda zárva, de a WC kulcsot ezért megkaptuk...
Este elmentem kicsit futni (szokás szerint) a folyóparton be a városig és vissza. Több ismerős jacht is bent áll a városi marinában.

Reggel 8-kor keltett Szilvi, hogy megcsúsztunk. Amikor hajnal 2-kor ellenőriztem a hajót, akkor még nem csúsztunk meg. 35-40csomós szelek voltak és a vízfenék az öbölben lágy iszap, ami nem a legerősebben tartó anyag. Gyula ment az orrba és én a kormányhoz. Felvettük a horgonyt és átálltunk a szomszédos öbölbe, Parekura Bay (35-15,3S; 174-14,5E) és itt bójára álltunk.
Az eredeti tervünk az volt, hogy ma késő délután elindulunk Whangarei-be. A VHF rádión 21-es csatornáján hallgattuk az időjárás előrejelzést. ’Gale warning’ van a körzetben, ’rough sea’ és 35csomós szelek 40-es befújásokkal. Este és éjjel gyengülni fog.
Gyula sütött néhány cipót délelőtt és ezzel a kabint is befűtöttük! Kora délután kicsit pihentünk, rákészültünk a viharos időre.
16:15LT-kor elindultunk és ekkor a védett öbölben 20-25csomós szelek voltak. Kint a nyílt vízen a szigetek között (Bay of Islands) kicsit gyengült a szél és mire elértük a Cape Brett-et ott is ’csupán’ max. 25csomós szelek voltak szemből természetesen. A vitorlákat azért reffeltük, hogy kényelmesebb legyen az éjszakai vitorlázás. A Cape Brett-el szemben található a Motukokako sziget, ami arról híres, hogy van benne egy hatalmas lyuk (’Hole in the Rock’). Ez az egyik híres turista hely a környéken és tényleg szép!
Estétől reggelig négy órás ügyeletekben váltottuk egymást. Egy nagyhajó és néhány kis halászhajó volt csak a körzetben, szóval nem volt nagy forgalom. A szél folyamatosan gyengült és hajnalban már motorozni is kellett!

Dec.12. – 17. Kicsit szétnéztünk a környéken néhány nap alatt kocsival, van látnivaló bőven. 2008. májusban már jártam erre és két hetet töltöttem itt, így én nem mentem el ismét a már látott helyekre. A többiek elmentek Waitangi szerződés megkötésének helyére is (az angolok és a maorik 1840-ben írták alá itt), Kerikeri-be, ’Waipoua Forest’ és a Russel nevű kisvárosba (Új-Zéland első telepes városa!) is st. Én helyette a hajó körül ténykedtem.
A 2008-as jachtnaplóm az Új-Zélandi kalandjaimról: http://meder.hu/hun/naplo42_080508-0602.htm
Amit a héten néztünk meg:
- Cape Reinga, Északi sziget legészakibb pontja, ahol Új-Zéland a ’tengerbe bukik’. Itt találkozik a Tasmán tenger a Csendes-óceánnal. Maorik szerint a holtak lelkek innen távoznak vissza az őshazába, Hawaiki-be. Itt szinte minden nap erős szél fúj!
- ’90 miles beach’, magyarul kilencven mérföldes strand. Itt nagyon kemény a homok a strandon és ez volt az út itt régen! Szép táj, igaz nagyon elhagyatott és hullám verte homok dűnékkel van tele (érdekes?).
Az elmúlt napokban néhány halaszhatatlan karbantartási munkát kellett végezni a hajón.
Karbantartás:
Horgony csörlő szétszedés, kitisztítása és bezsírozása (két alkatrészét is kicseréltük, mert eltört és elkopott)
Horgony, horgonylánc és a horgonykötél tisztítása és újra festettük a
10 méteres jelöléseket rajta.
Horgonykamra takarítása
Horgonycsörlő kábel szigetelésének javítása, ez tört el Fidzsi – Új-Zéland Vitorlásúton
Motor olaj és szűrő csere, előtte Premium Motor Flush-sal (Crankcase cleaner) motor ‘tisztítás’.
Kötélmunkák
Ellenőrzés:
Kormányrendszer
Hátsó rekeszek
Yanmar Motor
Yamaha külmotor
Veretek, korlát, állókötélzet stb.
Lásd. a hajó ellenőrző listája:http://www.meder.hu/Lullaby/checklist.pdf

Találkoztunk magyar jachtokkal az Opua Marinában. Egy 42lábas katamarán, 46lábas monohull, 40láb körüli monohull (Vegabond, Otto) és mi. Aucklandba vár minket Géza barátom a Rotor nevű Amel jachtján. Öt magyar jacht van jelenleg Új-Zélandon, talán lesz rádiós netünk :-)
Kicsi a világ…

Ezen a héten sokat esett az eső, ami itt decemberben szokatlan, de szerencsénkre a hétvége felé kisütött a Nap! Végül is nyár van!
A magyar jachtokkal többször összejártunk esténként borozni, pálinkázni (Józsinak a paprikás barack pálinkája felejthetetlen!) és főleg beszélgetni magyarul! Néha meglátogattuk az Opua Cruising Club-ot is, ami a jachtosok kedvenc helye ’egy sörre’. Hallgattam történeteket árboctörésről, halál esetről Tongán, halál esetről Ausztráliában… (Nem veszélytelen ez a fajta élet!)
A szomszéd jacht egy Tayana 37–es, a neve Madrona. Egy amerikai család vette egy éve Mexikóban 35,000USD-ért, fél áron. Abszolút alkalmi vétel és szerintem óceánra nagyon alkalmas hajó. Két gyermekükkel vitorláznak Vele és céljuk a Földkerülés. Új-Zélandon ők is, mint a jachtok többsége fél évre jött. Dolgozni és a hajót rendbe tenni. A gyerekek mindennap átjöttek és játszottak a hajón. A szülök is néha-néha beugrottak egy kávéra. Nagyon kedves szomszédok.
Vasárnap (Dec.18.) délelőtt elbúcsúztunk az ismerősöktől (három magyar vitorláshajó) és délben elindultunk a Bay of Islands ’felfedezésére. 3-kor lehorgonyoztunk Motuarohia szigetén, Cook öbölben. Ez egy magán sziget, de a tulajdonos megengedi, hogy a jachtosok és a turisták meglátogassák a szigetet. Ebben az öbölben horgonyzott le Cook kapitány 1769-ben, amikor először megérkezett a Bay of Islands-ba. Ő nevezte el az öblöt Bay of Island-nak! Kidingiztünk a partra és felsétáltunk egy húsz perces sétával a domb tetejére, ahol csodálatos panoráma nyílik az egész szigetvilágra. Nem volt túl meleg és így nem úsztunk és sznorkereztünk ma, habár ez a hely egy ajánlott sznorkerező hely (ráják, cápák és rengeteg hal).
Késő délután átálltunk a Waipiro Bay-be POS(35-15,2S; 174-14,0E), ami védettebb a déli szélre. Éjjelre erős 40csomós délkeleti szelet mondtak az időjárás előrejelzések. (VHF 21-es csatorna az időjárás előrejelzés csatornája a körzetben és a 77-es csatorna reggel 8-kor a jachtos net minden reggel.)
Vacsora: paprikás krumpli (magyaros ízek)
Link ajánló: A Cooking Fat nevű 21lábas Wharram katamarán (Tiki 21 terve alapján) a legkisebb Földkerült katamarán. Weboldala: http://www.roryandcookie.com
Rory McDougall építette meg Angliában ezt a hajót és 4év alatt kerülte meg a Földet Vele.

A www.yachting.hu oldalon rovatot indítottam múlt hónapban, a téma a vitorlázás... :-)
A legfrissebb cikkem: http://yachting.hu/egyeb/meder-aron-rovata/csendes-oceani-vitorlazas-iii-uj-zeland/482

Clipper 11-12 Round the World Yacht Race (The World Longest Yacht Race)
A verseny hivatalos weboldala: www.clipperroundtheworld.com
2011. augusztus elején indultak Angliából és a további útvonal: Brazília, Dél-Afrika, Nyugat-Ausztrália, Új-Zéland, Kelet-Ausztrália…
A hajók 68lábasak, spártaian egyszerűek és minden kényelmet nélkülöznek, 17fős a legénység rajta!
Az egyik hajón van egy magyar legénység és vezet egy blog-ot, ami nagyon érdekes: http://csabaroundhalftheworld.blogspot.com
Ezen a versenyen bárki indulhat, a hajók legénysége amatőr, akik fizetnek a részvételért. A hajók kapitánya természetesen profi!

Dec. 5.-11.
Hétfőn délben változott meg a szél iránya ÉK-ről É-ira majd délután ÉNY-ra. A szél ereje nem változott, Bf.3-4-es jó széllel vitorláztunk 190-re, Opua irányába 5csomóval.
A segítő áramlat legtöbbször már nem volt. A barométer 1014-et mutatott!
A hőmérséklet minden nap egy fokkal csökkent, induláskor (napközben) 30fok volt, másnap 29fok, aztán 28fok, negyedik napon 27fok, ötödik napon 26fok, hatodik napon 25fok, hetedik napon 23fok, nyolcadik napon 22fok, kilencedik napon már 21fok volt… Éjjel 19fokra ment le a hőmérséklet, de az erős szél miatt hidegebbnek éreztük. Az éjjeli ügyeletben emiatt nagyon gyorsan fogyott a forró tea! Minden második nap sütöttünk kenyeret, ezen a túrán Gyula volt a hajó pék…
Kedd hajnalban 1014-ről 1010-re esett a barométer 4óra alatt. Elkezdett esni az eső és nagyon felhős lett az ég.
Jön a rossz idő?
Új-Zéland már ’csak’ 250 tengeri mérföld és talán a Tasmán tenger hatását (vagy Új-Zéland) kezdjük érezni. Délután 1010mbarról a barométer leesett 1007mbarra.
Hoppá most tényleg megyünk bele az alacsony nyomású területbe. Volt szélerősödés Bf. 5-6-ra, de az óceán még nem viharos. 6-7csomóval gyorsan vitorlázunk, de nem vészes még a helyzet. Estefelé a szél NY-ra vált és legyengül, de emellezz esik az eső folyamatosan!
Szerda reggel belefutunk egy 1,2 csomós ellenáramlatba, így a sebességünk 5,5-re leesik. Délutánra megszűnik az ellenáramlat, sőt éjszaka elérjük a D-i irányú segítő áramlatot, ami végig kitart most már. Szerdán a szél iránya DNY lesz Bf.5-ös, tehát negyedezünk.
Csütörtök hajnalban a szél 210-ről fúj és a mi célunk Opua 190-re van, szóval szinte szemből. Emellett folyamatosan csökken a szél ereje, este 8-kor már csak Bf.1-2! A barométer emelkedik folyamatosan (és tisztul az ég, nincs felhő). 8-kor 1010mbar, 12:00-kor 1015mbar, 20:00-kor 1017mbar és éjfélkor már 1020mbar! Elértünk egy magasnyomású területet (vagy inkább a magasnyomású terület jött ide…).
Ma behajóztunk Új-Zéland felségvizeire, de már előtte egy Parti Őrség repülője fölöttünk körözött és VHF rádión (16-os csatorna) meghívott minket és igazoltatott. Új-Zéland vizeire nagyon vigyáznak és erős kontroll van. Hat órát éjszaka kint vártunk és próbáltunk vitorlázni, de szélcsend volt!:-)
Éjfél után motor be.
Péntek hajnalba értük el a Bay of Islandot és reggel 9-kor kötöttünk ki Opuába. Megérkeztünk! 1,147 tengeri mérföldet tettünk meg 8nap 21,5óra alatt. Opua Marina Q mólójához kötöttünk ki. A 12-es csatornán (VHF) beszéltem a Marinával és a Custom-mal is. A hivatalnokok jöttek… Megvizsgálták az algagátló állapotát is, ha tele lenne algával, akkor köteleznének minket a kidaruzásra és vízsugárral a tisztításra. Ez egy új szabály, amit tavaly vezették be, annak elkerülésére, hogy külföldi algákat hozzanak be Új-Zéland vizeire. LULLABY-on nincs alga, fél éves az algagátlónk a hajó alján.
A Biosecurity (MAFBNZ), a vám, a bevándorlási hivatal, a Quarantine nyomtatványokat töltöttünk ki. Nagyon kedvesek voltak. A friss zöldséget és gyümölcsöt elvették, de nagyon nem vizsgálták át a hajót, például kutyát sem hoztak. Az ország belépés ingyenes volt.
10-kor beálltunk az Opua Marinába (C-17-es hely), ahol egy nap 24NZD (vagyis 15euro). Ez összehasonlítva az Adriai árakkal olcsónak minősül!
Miközben beálltunk a Marinába volt egy izgalmas esetünk:
„Éppen én voltam a kormánynál és álltunk be az Opua Marina C17-es helyére. Szemben kezdett kiállni egy másik vitorlás jacht és emiatt én lelassítottam, majd szinte megálltam és lehúzódtam jobb oldalra, közel a C mólónál parkoló hajókhoz. Alig volt szél és minden rendben volt… Amikor hirtelen meghallottam az orr sugárkormány motorjának felzúgását.
- Gyula, ugye ez a másik hajó orr sugárkormánya? – kiáltottam előre Gyulának. Mielőtt válaszolhatott volna, érzetem, hogy ezek mi vagyunk. Folyamatosan nyomott jobb oldalra a parkoló hajók felé az orr sugárkormány. Azonnal tudtam, hogy meghibásodott, és nem tudtam kikapcsolni sem a kormánynál lévő kis kapcsolójával. Gyula az orrban tartotta el egy hajót kézzel, és én elengedtem a kormányt és lerohantam a kabinba és áramtalanítottam telesen a hajót, mivel az orr sugárkormánynál nincs külön automatikus biztosíték.
Minden oké ismét!
Szerencsére már nem volt nagy sebességünk, és nem volt nagy szél sem. Gyula és egy másik jachtos el tudta tartani a hajót. Összeütközés és hajókár nem történt.”
Miután beálltunk a helyünkre szétszedtük orr sugárkormány hajóban lévő részét. A hiba oka, az volt, hogy a Fidzsi – Új-Zéland vitorlásúton az orrkabin a horgonykamra felöl beázott. A horgonycsörlő kábelek szigetelése tönkrement és a vezetékek mellett bejött a sósvíz hullámos időben az első nap, amíg ki nem javítottuk. Az orr sugárkormány motorja és főkapcsolója (relé) tökéletes ellenőriztük, viszont a controll panelben a vezetékek a bejövő sósvíz miatt kontakthibásak lettek. ’Electronic Cleaner, Quick Dry’ spray és hajszárító segítségével megtisztítottuk és kiszárítottuk, majd a controll panel dobozát szilikonnal ismét vízmentesen lezártam. Probléma megoldva.
Ha az orr sugárkormány hibája szűkebb marinában, nagyobb sebességnél, nagyobb szélben és amikor egyedül hajózok jön ki, akkor komoly kár is keletkezhetett volna.
Péntek délután már sok ismerős jachtossal találkoztunk a marinában. Mi vagyunk az utolsó érkezők, a többség már hetek óta megérkezett (mindenkinek vannak izgalmas történetei).
Este meglátogattuk a marinában álló másik magyar hajót is, akik hasonló útvonalon vitorláznak, mint mi… este éjfélig beszélhettünk Buddháról és a motor szerelés nehézségeiről:-)
Szombat és vasárnap pihenés, takarítás és emellett a környéket jártuk be. Szilvi megérkezett Aucklandból és ismét együtt a csapat…
Van Wifi a marinába, végre tudok válaszolni az e-maileimre :-))
A Bay of Islands-ban megtalálható cetek: Bottlenose dolphin, Common dolphin, New Zealand Fur Seal (Fóka!), Bryde’s whale, Humpback whale, Long-finned pilot whale, Orca (Killer whale).
Megérkezésünkkor a kora reggeli órákban egy nagyobb ’Bottlenose dolphin’ úszott el mellettünk. A Bay of Island területe nagyon jó delfin megfigyelő hely, vannak kifejezetten erre szakosodott delfin megfigyelő turista hajók a környéken.
Ezenkívül az Öböl madárvilága is nagyon érdekes. További információk:
www.projectislandsong.co.nz
www.doc.govt.nz/projectislandsong
A jachtnaplómat frissítettem: http://www.meder.hu/Lullaby/jacht_naplo.htm
Az eheti filmem: Don and Margie McINTYRE Below two zero
Köszi Gábor a könyvet, végre sikerült kiolvasnom. Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé (1935).
A másik ajánlott könyv(még nem olvastam):
Hostage – A Year at Gunpoint with Somali Gangsters by Paul and Rachel Chandler
2009. Okt. 23.-án egy angol házaspárt, Paul és Rachel Chandler elraboltak a Szomáliai kalózok Seychelles szigetek közelében a vitorlás jachtjukról (a jacht neve: Lynn Rival). Okt. 27-én a kalózok bejelentették a Médiának az emberrablást. (Erről 2009. novemberében a weboldalamon a fórumon írtam is.) 800,000USD fizettek és 2010. Nov. 14-én elengedték a házaspárt a kalózok. A könyv arról a történetről szól, hogy hogyan éltek a kalózok között több, mint egy évet Szomáliában. Azóta elválltak… (Az amazon-on megrendelhető.)

Egy ismert történet egy békáról...
Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat. Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
- Oh, de fárasztó!!! Sosem fognak feljutni!?
Vagy:
- Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!
A békák kezdtek lemaradozni, egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfelé.
A nézők kiabáltak:
- Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!
Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza. Csak az, az egy haladt tovább kitartóan. Egyáltalán nem akarta feladni!
Végül mindegyikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára.
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy: A győztes béka süket volt.