Blog

Dec. 5.-11.
Hétfőn délben változott meg a szél iránya ÉK-ről É-ira majd délután ÉNY-ra. A szél ereje nem változott, Bf.3-4-es jó széllel vitorláztunk 190-re, Opua irányába 5csomóval.
A segítő áramlat legtöbbször már nem volt. A barométer 1014-et mutatott!
A hőmérséklet minden nap egy fokkal csökkent, induláskor (napközben) 30fok volt, másnap 29fok, aztán 28fok, negyedik napon 27fok, ötödik napon 26fok, hatodik napon 25fok, hetedik napon 23fok, nyolcadik napon 22fok, kilencedik napon már 21fok volt… Éjjel 19fokra ment le a hőmérséklet, de az erős szél miatt hidegebbnek éreztük. Az éjjeli ügyeletben emiatt nagyon gyorsan fogyott a forró tea! Minden második nap sütöttünk kenyeret, ezen a túrán Gyula volt a hajó pék…
Kedd hajnalban 1014-ről 1010-re esett a barométer 4óra alatt. Elkezdett esni az eső és nagyon felhős lett az ég.
Jön a rossz idő?
Új-Zéland már ’csak’ 250 tengeri mérföld és talán a Tasmán tenger hatását (vagy Új-Zéland) kezdjük érezni. Délután 1010mbarról a barométer leesett 1007mbarra.
Hoppá most tényleg megyünk bele az alacsony nyomású területbe. Volt szélerősödés Bf. 5-6-ra, de az óceán még nem viharos. 6-7csomóval gyorsan vitorlázunk, de nem vészes még a helyzet. Estefelé a szél NY-ra vált és legyengül, de emellezz esik az eső folyamatosan!
Szerda reggel belefutunk egy 1,2 csomós ellenáramlatba, így a sebességünk 5,5-re leesik. Délutánra megszűnik az ellenáramlat, sőt éjszaka elérjük a D-i irányú segítő áramlatot, ami végig kitart most már. Szerdán a szél iránya DNY lesz Bf.5-ös, tehát negyedezünk.
Csütörtök hajnalban a szél 210-ről fúj és a mi célunk Opua 190-re van, szóval szinte szemből. Emellett folyamatosan csökken a szél ereje, este 8-kor már csak Bf.1-2! A barométer emelkedik folyamatosan (és tisztul az ég, nincs felhő). 8-kor 1010mbar, 12:00-kor 1015mbar, 20:00-kor 1017mbar és éjfélkor már 1020mbar! Elértünk egy magasnyomású területet (vagy inkább a magasnyomású terület jött ide…).
Ma behajóztunk Új-Zéland felségvizeire, de már előtte egy Parti Őrség repülője fölöttünk körözött és VHF rádión (16-os csatorna) meghívott minket és igazoltatott. Új-Zéland vizeire nagyon vigyáznak és erős kontroll van. Hat órát éjszaka kint vártunk és próbáltunk vitorlázni, de szélcsend volt!:-)
Éjfél után motor be.
Péntek hajnalba értük el a Bay of Islandot és reggel 9-kor kötöttünk ki Opuába. Megérkeztünk! 1,147 tengeri mérföldet tettünk meg 8nap 21,5óra alatt. Opua Marina Q mólójához kötöttünk ki. A 12-es csatornán (VHF) beszéltem a Marinával és a Custom-mal is. A hivatalnokok jöttek… Megvizsgálták az algagátló állapotát is, ha tele lenne algával, akkor köteleznének minket a kidaruzásra és vízsugárral a tisztításra. Ez egy új szabály, amit tavaly vezették be, annak elkerülésére, hogy külföldi algákat hozzanak be Új-Zéland vizeire. LULLABY-on nincs alga, fél éves az algagátlónk a hajó alján.
A Biosecurity (MAFBNZ), a vám, a bevándorlási hivatal, a Quarantine nyomtatványokat töltöttünk ki. Nagyon kedvesek voltak. A friss zöldséget és gyümölcsöt elvették, de nagyon nem vizsgálták át a hajót, például kutyát sem hoztak. Az ország belépés ingyenes volt.
10-kor beálltunk az Opua Marinába (C-17-es hely), ahol egy nap 24NZD (vagyis 15euro). Ez összehasonlítva az Adriai árakkal olcsónak minősül!
Miközben beálltunk a Marinába volt egy izgalmas esetünk:
„Éppen én voltam a kormánynál és álltunk be az Opua Marina C17-es helyére. Szemben kezdett kiállni egy másik vitorlás jacht és emiatt én lelassítottam, majd szinte megálltam és lehúzódtam jobb oldalra, közel a C mólónál parkoló hajókhoz. Alig volt szél és minden rendben volt… Amikor hirtelen meghallottam az orr sugárkormány motorjának felzúgását.
- Gyula, ugye ez a másik hajó orr sugárkormánya? – kiáltottam előre Gyulának. Mielőtt válaszolhatott volna, érzetem, hogy ezek mi vagyunk. Folyamatosan nyomott jobb oldalra a parkoló hajók felé az orr sugárkormány. Azonnal tudtam, hogy meghibásodott, és nem tudtam kikapcsolni sem a kormánynál lévő kis kapcsolójával. Gyula az orrban tartotta el egy hajót kézzel, és én elengedtem a kormányt és lerohantam a kabinba és áramtalanítottam telesen a hajót, mivel az orr sugárkormánynál nincs külön automatikus biztosíték.
Minden oké ismét!
Szerencsére már nem volt nagy sebességünk, és nem volt nagy szél sem. Gyula és egy másik jachtos el tudta tartani a hajót. Összeütközés és hajókár nem történt.”
Miután beálltunk a helyünkre szétszedtük orr sugárkormány hajóban lévő részét. A hiba oka, az volt, hogy a Fidzsi – Új-Zéland vitorlásúton az orrkabin a horgonykamra felöl beázott. A horgonycsörlő kábelek szigetelése tönkrement és a vezetékek mellett bejött a sósvíz hullámos időben az első nap, amíg ki nem javítottuk. Az orr sugárkormány motorja és főkapcsolója (relé) tökéletes ellenőriztük, viszont a controll panelben a vezetékek a bejövő sósvíz miatt kontakthibásak lettek. ’Electronic Cleaner, Quick Dry’ spray és hajszárító segítségével megtisztítottuk és kiszárítottuk, majd a controll panel dobozát szilikonnal ismét vízmentesen lezártam. Probléma megoldva.
Ha az orr sugárkormány hibája szűkebb marinában, nagyobb sebességnél, nagyobb szélben és amikor egyedül hajózok jön ki, akkor komoly kár is keletkezhetett volna.
Péntek délután már sok ismerős jachtossal találkoztunk a marinában. Mi vagyunk az utolsó érkezők, a többség már hetek óta megérkezett (mindenkinek vannak izgalmas történetei).
Este meglátogattuk a marinában álló másik magyar hajót is, akik hasonló útvonalon vitorláznak, mint mi… este éjfélig beszélhettünk Buddháról és a motor szerelés nehézségeiről:-)
Szombat és vasárnap pihenés, takarítás és emellett a környéket jártuk be. Szilvi megérkezett Aucklandból és ismét együtt a csapat…
Van Wifi a marinába, végre tudok válaszolni az e-maileimre :-))
A Bay of Islands-ban megtalálható cetek: Bottlenose dolphin, Common dolphin, New Zealand Fur Seal (Fóka!), Bryde’s whale, Humpback whale, Long-finned pilot whale, Orca (Killer whale).
Megérkezésünkkor a kora reggeli órákban egy nagyobb ’Bottlenose dolphin’ úszott el mellettünk. A Bay of Island területe nagyon jó delfin megfigyelő hely, vannak kifejezetten erre szakosodott delfin megfigyelő turista hajók a környéken.
Ezenkívül az Öböl madárvilága is nagyon érdekes. További információk:
www.projectislandsong.co.nz
www.doc.govt.nz/projectislandsong
A jachtnaplómat frissítettem: http://www.meder.hu/Lullaby/jacht_naplo.htm
Az eheti filmem: Don and Margie McINTYRE Below two zero
Köszi Gábor a könyvet, végre sikerült kiolvasnom. Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé (1935).
A másik ajánlott könyv(még nem olvastam):
Hostage – A Year at Gunpoint with Somali Gangsters by Paul and Rachel Chandler
2009. Okt. 23.-án egy angol házaspárt, Paul és Rachel Chandler elraboltak a Szomáliai kalózok Seychelles szigetek közelében a vitorlás jachtjukról (a jacht neve: Lynn Rival). Okt. 27-én a kalózok bejelentették a Médiának az emberrablást. (Erről 2009. novemberében a weboldalamon a fórumon írtam is.) 800,000USD fizettek és 2010. Nov. 14-én elengedték a házaspárt a kalózok. A könyv arról a történetről szól, hogy hogyan éltek a kalózok között több, mint egy évet Szomáliában. Azóta elválltak… (Az amazon-on megrendelhető.)

Egy ismert történet egy békáról...
Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat. Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
- Oh, de fárasztó!!! Sosem fognak feljutni!?
Vagy:
- Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!
A békák kezdtek lemaradozni, egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfelé.
A nézők kiabáltak:
- Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!
Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza. Csak az, az egy haladt tovább kitartóan. Egyáltalán nem akarta feladni!
Végül mindegyikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára.
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy: A győztes béka süket volt.

Nov. 28. – Dec. 4.
Hétfőn átálltunk a marinába ruhákat mosni és vizet, benzint (a dingi motorba) tankolni. Utolsó Fidzsi búcsú vacsora sült csirke, édes krumpli és francia vörös bor…
Kedd reggel felhúzott Gyula az árbocra a szokásos ellenőrizésre, minden nagyobb út előtt szükséges! Egy csavar kiesett a felső szálingot tartó veretből, helyére szegecset tettünk be. Majd kifizettük a marina díjat (10euro körül!) és elindultunk vissza Lautokába bevásárolni és elbúcsúzni néhány ismerőstől. Rubennek mondtam, hogy ha erre ’járok’ akkor beugrok, mikor? Ki tudja?
Szerda 12:30 indulás Opuába, Új-Zéland. Délelőtt kijelentkeztünk az országból (nem volt díja) és árbocot állítottunk. Átdingiztem Hans-hoz és Judy-hoz még délelőtt egy teára és elbúcsúzni. Kérdezték mikor jövök vissza? Hát nem tudom…
Szerda 17:30-kor elhagytuk a Navula Passage-t, nyílt vízen vitorlázunk. Fél óra elteltével erősödik a szél (31csomós befújások) és reffelni kell. Ez a Kandavu Passage, ahol erős szelet és viharos tengert mondtak az Met. jelentések. Az orrkabinban egy helyen a kábelek mellett szivárog a víz, egy szigetelés elmozdulhatott. Megpróbáltam a kis rést kitömni műanyag zacskókkal, valamennyire sikerült. (Később amikor a szél és a hullámok gyengültek a horgonykamrából javítottam – és megszűnt a probléma!)
Csütörtök-Péntek: Folyamatos Bf.6-os szél (vagyis erős szél, néha Bf.7-es 8-as befújásokkal!) és nagy hullámok, reffelt vitorlákkal vitorlázunk.
Szombat és vasárnap gyengül a szél és kényelmesebb a menet. Hajókat indulásunk óta csupán egy alkalommal látunk. ’Miénk az egész óceán!’
Könyvajánló:
David Lewis: We the Navigators
A témája a nagy kedvencem, hogyan navigáltak a Csendes-óceán szigetlakói több száz és több ezer évvel ezelőtt a távoli szigetek között. Dr. Lewis az ősi navigáció művészetéről ír, ami generációról generációra szállt szájról szájra és máig élő tudás. Az óceán a nyugati ember számára üres, de a szigetlakók számára, akik hajóznak tele van jelekkel az óceán. Tudják pontosan iránytű, térkép, szextáns és GPS nélkül, hogy merre kell menni és hogy merre vannak a szigetek.
A heti filmem: Don McINTYRE: BOC Challenge, KNOCK DOWN 1990-91-es BOC Ausztrál résztvevőjének filmje (Open 50-es osztályban 2. lett). Ezen a versenyen indult Fa Nándor is az ALBA REGIA nevű Open 60-as hajójával és 165nap 23óra 25perc 47másodperc alatt kerülte meg a Földünket! Don McINTYRE-vel Fidzsin találkoztam és nagyon érdekes információkat mesélt a BOC verseny világáról...

Nov. 21 – 27.
Hétfőn reggel 8 körül indultunk el. A horgonyláncunk beakadt több korallba és le kellett mennem (kb. 10 méter), hogy kiakasszam. Amikor csak tehetem horgonyzás után lemegyek a víz alá a horgonyt megnézni és (néha) meg is igazítom. Induláskor ritkán szoktam bemenni a vízbe, de ma egy ilyen nap volt.
Levitorláztunk Nadi-ba, Danareau Marinába. Délután érkeztünk és kint bójára álltunk. A hajóba fogtunk ingyenes Wifi-t a parti bárból, ami a Csendesen elég ritka!
Másnap én bebuszoztam Nadi-ba és eközben Gyula konzultált Raymarine szakszervizzel. A mélységmérőnket (a szenzort) ki kell majd cserélni, de úgy döntöttünk, hogy majd Új-Zélandon.
Szerda reggel visszavitorláztunk Lautoka-ba, mert szeretnénk majd venni Raymarine térképeket Új-Zélandról. Szerda és csütörtök hajó karbantartást, néha kell. Közben Platon-t olvasok folyamatosan, már hetek óta Platon második kötetét olvasom, de nem lesz vége ennek soha (vagy ha igen, akkor majd kezdem elölről…).
Péntek Internet Lautokába. Nagyon élvezem, hogy ahogy sétálok nagyon gyakran belefutok ismerősökbe. Amikor beszélgetek ismerősökkel, olyan érzésem van, hogy nem változott semmi. Persze nem tudok minden ismerőssel találkozni, de nagyon sokkal igen. Este egy ismerős ’német’ Beneteau vitorláson vacsorázok nagyon kedves túra vitorlázókkal. Elszaladt az idő… este tízkor azért még beugrottam a városban a Lautoka Night Club-ba, így hívják a helyi legszínvonalasabb diszkót. BULI hajnalig Fidzsi stílusban:-)
Szombat délután az Aqua Magazinnak elküldtem egy cikket a következő számba, mondani valója egy mondattal: Boldog Békés Karácsonyt és BÚÉK! (decemberi számban talán aktuális… remélem nem tavasszal jelenik meg a cikk:-) Majd este vacsora a szomszéd barátomnál, Hansnál és Judynál. Vegetáriánus és nagyon finom. Előtte és közben és utána koktéloztunk… Nagyon jó életünk van itt Fidzsin és nagyon élvezik is az itteni nyugodt, kellemes és lassú életet. Szokás szerint előjött a Fidzsin letelepedni téma is… de én még nem akarok megállni és letelepedni, mert én még keresek.
Vasárnap cikket írok a yachting.hu oldalra. A téma örök: a vitorlázás. Persze takarítok, mosogatok, felmosok, porttörlök stb. A nagyhajón ez tovább tart, mint Carinával.
Egy nagyon érdekes projekt:
Solo Nonstop Around Sailing with a 8,5m self-made fibreglass sailing boat!
Számára a rekord a fontos, weboldala: www.sailboat-singa.cz
Hajóneve: S/Y SINGA (Csehország)
Type: Sloop; Sails: 30 m2; Tonnage: 2,6 tons; LOA:28ft; Draft: 3.6ft;BOA: 9,3 ft
Engine: modified the Czech tractor engine ZETOR 3001, 28 Hp, diesel
Fuel Tank: 70 litres; Water Tank: 180 litres in the keel
További info a hajóról: http://www.sailboat-singa.cz/index.php?p=project-en A weboldalán követhető az útja és nagyon ajánlott!
Könyvajánlóm: Hal Roth: Handling Storms at Sea
Nagyon alapos könyv! Az első fejezet címe ’What is an ocean wave’, ahol a ’beaking waves’ az egyik kiemelt téma. A ’breaking wave’ más néven: rogue, giant, freak, extreme wave és superwave. Az 1998-as Sydney-Hobart versenyt nagyon sokszor hozza példának, amikor több hajó elsüllyedt és felborult a ‘weather bomb’-ba. A könyv főtémája a viharhorgony helyes használata és ötletek, további vihar taktikák, amikor már minden vitorla sok… (sok fényképes példával).
A 30-40méteres hullámok nem mesék, több beszámoló és mérés is igazolja, hogy előfordulnak ekkora hullámok!

Kedden a születésnapomon beálltunk a Vuda Point Marinába, ahova pont 4 éve ilyenkor érkeztem meg Carinával. Előtte néhány órát a Saweni Öbölbe horgonyoztunk, ami egy közeli szép strand (ajánlott hely!). A Marinában semmi nem változott, George jött ki dingivel segíteni beállni. Adam, Mo és a többiek már a partról integetettek. Hazaértem… A marina managerrel beszélgettem, az irodás lányokkal (szokás szerint) flörtöltem és a takarító személyzet ölelgetett…
Találkoztam Abdullal is 4 éve után ismét (elkezdett őszülni), aki a taxis és ’mindent vesz és mindent elad ember’ a környéken. A bárban a lányok is megismertek, persze voltak akik már nem dolgoznak itt és vannak új emberek is. Martin eladta a hajóját és a közeli településen él a feleségével,
Perrfection katamrán a dél-Afrikai családdal (Claude, Rene) is itt áll még, Toni az itteni búvárbázis tulaja és a barátnője, Carina is itt lakik a környéken még, Brian, Bruce, sok-sok ismerős.
3 napot töltöttünk a marinába, 5 nagy adag mosás, horgonycsörlő javítás, gáztöltés, ismerősök és barátok meglátogatása (kavazas, sörözés) a szomszédos településeken, farmokon. Semmi nem változott semmit.
A Porthole-nak szokás szerint elküldtem a cikket, sorozatom van már náluk lassan egy éve…
Pénteken délelőtt elindultunk a Yasawa szigetcsoporthoz. Első megállónk Waya sziget, Yalobi öböl volt. 32 tengeri mérföldet kevesebb, mint 7 óra alatt tettünk meg és az út nagy részén vitorláztunk (ÉK Bf. 4-5 széllel). Délután 5 után érkeztünk meg (horgonyzás 10 m-en, 35 m lánc és korallos fenék). Szokás szerint egy 4 gallonos üres tankot a láncra erősítettem, hogy a láncot a korall fölött tartsuk és ne akadjon be a lánc a korall fenékbe a hajóhoz közel (erős szélben a lánc akár el is szakadhat!).
Vacsora: rozmaringos sült bárány kasszava-val (étkezésre használt helyi gyökérféle).
Szombaton egész nap esett az eső. Délután egy órára elállt és ekkor kidingiztünk a partra. A sziget legnagyobb faluja a ’Yalobi village’ a Yalobi öbölben található (Waya sziget déli öble) és itt lakik a sziget vezetője (chief) is. A helyi szokásoknak (custom) megfelelően először a falu vezetőjét látogattuk meg és vittük neki ’kavat’ ajándékba. A falu közepén található a Metodista templom és a chief háza is. Nagyon kedvesen elbeszélgettünk több helyivel és kaptunk ajándékba néhány papaya-t is (popo). A helyi gyerekek megmutatták az iskolát és a rögbi pályájukat. Kicsit rögbiztünk is, de sajnos újra el kezdett esni az eső…
Vasárnap reggel 10:30-kor kimentünk a faluba, ekkor kezdődött a mise a metodista templomban. A 1,5 órás szertartás fiji nyelven zajlott teljesen, előtte angolul megköszönték, hogy eljöttünk és elmondták, hogy fiji nyelven zajlik a szertartás… A mise nagy része énekből állt és nagyon élveztük. Délután átdingiztünk a szembe lévő kisebb Wayasewa szigethez és megmásztuk a sziget csúcsát néhány falusi fiatallal. Később átdingiztünk a Waya és a Wayasewa sziget közti átjáróhoz és a homokos strandra kihúztuk a dingit. Sznorkereztünk és kókuszt nyitottunk (szokás szerint) ezen a kis eldugott parton.
Este a szomszéd jacht (TANK GIRL) két kedves legénységét (és az egy éves kis gyermeküket!) áthívjuk egy italra a LULLABY-ra. Kellemes beszélgetés késő estig. Nick (43 éves) 15 éve él vitorláshajókon és ebből 10 éve él a mostani 38 lábas alumínium vitorlásán. Évek óta vitorlázik: Tonga – Fidzsi - Új-Zéland – Vanuatu – Solomon… a Csendes ezen a részén. Hihetetlen nagy helyismerete van és sok érdekes információt kapunk tőle. Remélem még találkozunk valahol valamikor…
Filmek, amiket a héten néztem meg: Les Temps Modernes, The Circus (1928) Charlie Chaplin nagy kedvencem!
Mostanában olvasom: Gary Dierking, Building Outrigger Sailing Canoes, Modern construction methods for three fast, beatiful boats
A témája, hogy hogyan lehet építeni hagyományos 18 láb körüli polinéz vitorlás pro-át 300 óra alatt és 1200 USD költséggel. Nincs ezekben kabin és hosszabb óceáni vitorlázásokra nem alkalmasak.

Hétfőn reggel Lautoka városban el kellett mennem egy kormány hivatalba a Fidzsi hajózási engedély-t megkérni. Már aznap délután meg is kaptuk az engedélyt. Fidzsi szigeteit nem szabad engedély nélkül meglátogatni és amikor egy szigetre érkezünk akkor nem szabad elfelejteni a falu vezetőjét meglátogatni és ajándékot vinni neki (kava). Kicsit olyan ez, mint a régi időkben…
A többiek ezalatt bevásároltak. A Lautoka-i piacon nagy a választék és az árak normálisak: halpiac, kava piac, édességek, helyi zöldségek (kassza, taro, édeskrumpli és egyéb gyökerek…), gyümölcsök (banán, plantain, kókusz, papaya, ananász, mangó, citrom…) Emellett indiai zöldségek, gyümölcsök, édességek és európai zöldségek és gyümölcsök (paprika, paradicsom, kukorica, krumpli, hagyma stb.).
Fidzsi lakosságának 40% indiai, 100 éve hozták be őket az angolok a cukornád ültetvényekre dolgozni és itt maradtak. Az Indiai kultúra (muszlin és hindi) nagyon jól megfér egymás mellett a Fidzsi hagyományokkal (3500 éves!). A feszültségeket itt is a politikusok szítják csak…

Nov.7. - Nov.13.
Hétfőn és kedden folyamatosan vitorláztunk Fidzsi felé 6,5 csomós átlag sebességgel Bf.5-6-os szélben. Utolsó nap szerdán beerősödött a szél Bf.7-re, de voltak Bf.8-as befújások is!
Szerdán 16:00-kor lehorgonyoztunk a Momi Bay-ban. A Tonga Fidzsi távolságot (520 tmf) 3 nap és 7 óra alatt tettük meg. A Navula Passage-on hajóztunk át, ami a Vitu Levu főszigetet körülvevő zátony gyűrűnek az egyik főátjárója (széles és bójázott). Érkezéskor sűrűn esett az eső és rossz volt a láthatóság, de sokszor jártam már erre és tudtam merre is kell hajózni…
2007-es jachtnaplóm (4 éve!), érkezés Fidzsire Carinával: http://meder.hu/hun/naplo30_071103-16.htm
Csütörtök reggel felvitorláztunk Lautoka városhoz (25tmf volt a táv) és 10:30-kor le is horgonyoztunk már… (Idén szinte már minden horgonyzáskor teszek ki horgonybóját, rajtunk kívül viszont senki se tesz általában.)
Beléptünk hivatalosan az országba (4 hivatal, 2 óra + 1 óra ebédszünet).
Hans és Judy(régi barátok, aki itt élnek már évek óta) mellettünk vannak bóján. Átdingizek és beköszönök, majd ott is ragadok egy órára és egy teára. Közel 3,5 éve indultam el Fidzsiről és az elmúlt 3,5 év alatt semmi nem változott, ami nagyon jó! Talán most fejeztem be a Földkerülést...
Elindultam Carinával és visszaérkeztem LULLABY vitorlással. Sok minden történt az elmúlt 3,5 év alatt velük és velem is. A nagy kérdések azonban nem változtak...
Este buli egy helyi szórakozóhelyen (CAVE-ben).
Szombaton meglátogattam Rubent, a legjobb helyi barátomat és a családját. A barátok (a Földkörül) mind kapnak valami kis ajándékot Magyarországról, Jamaicából, innen onnan…
Este Hans és Judy meghívtak vacsorára (vegetáriánus és finom, olyan mint 3-4 éve).
Vasárnap Rubenéknél ebéd és délutáni hosszú beszélgetés (pont mint 3-4 éve). El is szaladt ez a hét is…
Jó itt lenni ismét és jó látni és érezni, hogy vannak itt barátaim!
Film, amit a héten néztem meg (és nagy kedvenc lett!):
Alone Across the Pacific (Horie Kenichi könyve alapján)
Az első japán, aki átkelt a Csendes-óceánon (1962-ben egyedül, non-stop, 19 lábas vitorlással, 94 nap alatt Japán-USA). A hatvanas években nem engedték a vitorlásjachtoknak, hogy elhagyják Japánt. Titokban menekülnie kellett, útlevél nélkül. A film bemutatja a hátterét az egész vállalkozásnak, hajóépítés, felkészülés, a család reakcióját és az egész utat. A hajója neve Mermaid volt.
Jean-Du-Sud Autour Du Monde (Alberg 30)
Egy film egy francia 1982-83as Földkerüléséről. Fokok kerülésével, egyedül és egy kényszer megállással. Eltört menet közben az árboca Új-Zélandtól délre és a rádióamatőrökkel is elveszítette a kapcsolatot (antennája is elszakadt). Készített egy kis árbocot és folytatta az útját (jury rig)… majd kikötött megjavítani az eltört árbocát. ( A film tele van ötletes műszaki megoldásokkal!)

Okt. 30. – Nov. 6.
Ma (vasárnap) reggel hallottam, hogy egy holland 32lábas műanyag monohull ’knock down’ (vagyis befordult a hajó oldalra teljesen, az árboca a víz alatt volt...) történt útban Új-Zéland felé. 40csomó fölötti szelek voltak és eközben a nagyvitorlája is teljesen elszakadt… előfordul ez néha.
Hétfőn november 1-én volt a BIG MAMA YACHT CLUB 9. születésnapi party-ja. BIG MAMA malacot sütött és tortát. Hagyományos Tongai ételeket ettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Körülbelül 15-20jacht együtt ünnepelt BIG MAMA-val. Tánc hajnalig:))
Hétköznap a közeli kis szigeteket jártuk be (Makaha’A és Monuafe) és írtam egy cikket a yachting.hu oldalnak (szeretnék egy rovatot indítani, ahol rendszeresen írnék a vitorlázásról a vitorlázóknak).
Pénteken beálltunk a Nuku’ Alofa-i kikötőbe. Kijelentkeztünk az országból (4hivatal és 2óra), utolsó vásárlás, majd vizet és dízelt tankoltunk. Délután visszaálltunk BIG MAMA-hoz horgonyra.
Este átmentem szomszédolni a Sayonara nevű 43lábas old timer fahajóra (72éves teljesen fahajó). Csehek és a Balti-tengertől indultak. Három vagy négy cseh vitorlással találkoztunk utunk során a Csendes-óceánon és magyarral még nem…
Szombaton egész nap a hajót takarítottuk, pakolásztunk és ellenőriztük. Készülünk a holnap kora reggeli indulásra. Este Internetezés a bárba, majd a szomszéd helyi halászhajó (Soni és Nikolas) áthívtak megmutatni (és egy sörre) a hajójukat, amin élnek. Mint kiderült, Soni él a hajón (Nikolas csak éppen beugrott hozzá) és mindennap megy ki dingivel a fővárosba dolgozni. A hajó nagyon érdekes, van napelem és nagyon sok növény és működik a motor is! Igaz már eléggé rozsdás a hajótest…
Vasárnap reggel 08:30-kor elindultunk Fidzsi felé. Ahogy áthajóztunk az átjárón megjött a Bf.4-es szél és 6csomó fölötti sebességgel vitorláztunk egész nap!
Filmek (amiket ajánlok is): Food Inc. (Robert Kenner), egy dokumentum film arról, hogy mit is eszünk meg…
James Wharram (Polynesian Catamarans) két filmje egy katamarán építéséről: The building of Tehini; A Family of Boats
Könyvajánló:
Alain Poiraud, Achim Ginsberg-Klemmt and Erika Ginsberg-Klemmt: The Complete Anchoring Handbook
Jimmy Cornell írta az előszót a könyvhez. Az írója Alain több nagyon jó horgonyt tervezett és gyártott, talán ő a téma legnagyobb szakértője. A könyv nagyon hasznos és nagyon részletes (alapos) mindenről ír, ami kapcsolódik a témához (sok fizikával, képlettel). Most olvastam el (225oldal) és ajánlott! Az a tapasztalatom, hogy sok magyar tengeri vitorlázó nem szokott horgonyozni és mivel nincs gyakorlata nem is túl jó benne. (Az Adrián a legtöbb charter vitorlás mindennap beáll egy marinába.)

Okt. 24.-30
„Azok, akik nem tudják, hogy a vitorlás élőlény, soha nem fogják megérteni sem a hajót sem a tengert”(Bernard Moitessier)
Az elmúlt hét kényelmesen telt, a közeli kis szigeteket jártuk be: Fafa, Manima, ’Oneata és Nukunukumotu szigetek. Illetve Fanga ’Uta Lagoon, ami egy kiterjedt mangroove erdő. Az idő szeles és kicsit lehűlt a levegő, pedig melegednie kéne (decembertől ’nyár’ van itt).
Lassan gyógyulok, de a rossz közérzet nem akar szűni. Megfázni a trópuson a legrosszabb.
A ’jachtos élet’ a BIB MAMA-nál… a környéken ez a jachtos bár, nagyon sok ’régi’ ismerőssel összefutottunk itt ismét. Például a német Mango (Legend 36-os alumínium vitorlás tavaly indultak ők is Európából) is ismét mellettünk horgonyzik. Van, hogy a átjönnek más jachtosok és van, hogy mi megyünk át. Szeretek más vitorlázókkal beszélgetni és más hajókat is megnézni, nagyon érdekes és sokat lehet tanulni is.
Link ajánló: www.solotheamericas.com
A kihívásról röviden, Matt Rutherford meg szeretné kerülni Amerikát egyedül és non-stop az Amerikai északi átjárón keresztül (23,000 tengeri mérföld) egy egy 27lábas Albin-Vega-val. Tapasztalt vitorlázó és komolyan veszi a feladatot. Senki előtte ezt még csinálta. Hajrá és jó szelet!
Rádiósok közös frekvenciája a környéken: 8,161MHz, 07:30 Tonga Time, Southern Cross Net
A heti filmek, amiket néztem: Alfred Hitchcock: Lifeboat (1944); Shop Stop; Gandhi (örök klasszikus)
És a heti könyvem: Satsvarupa Dasa Goswami: Prabhupada (Nem vagyok ’krisnás’, de jó könyv!)

Okt. 15. – 23.
Szombaton a motort ellenőriztem, takarítottam, kisebb javításokat végeztem… és gyorsan el is ment a nap. A BIG MAMA étteremben van WIFI Internet, csak fogyasztani kell. Így egy interjú kérdéssora válaszoltam ma este e-mailen, 18kérdés volt összesen, nem ment gyorsan:-)
Ma esti filmem: The Believer (Henry Bean)
Köszi Csaba a filmeket!
Vasárnap délelőtt megjött Szilvi és Gyula. Le kéne adnom egy cikket, egész nap írni próbálok, a téma 2hét vitorlázás Tongán.
Késő este kis videókat vágok össze, a Youtube-ra és a Facebook-ra ki teszek minden jobb videót.
Ma esti filmem: Baraka (Nagyon jó és most láttam először.)
Hétfőn bementünk a városba. Én a Kikötői Kapitányságon bejelentettem a ’crew list’ változást, amit minden országban meg kell tenni ilyenkor, majd Internetem intéztem az ügyeket és levelezéseket. Gyuláék várost néztek egész nap.
Az utolsó watertaxi 16:30-kor indul a főváros kikötőjéből a Pagaimotu kis szigetére (BIG MAMA-hoz). Szinte lekéstem, mert visszafele még kellett vennem motorolajat (15W-40 és 6liter).
Ma du. sikerült képeket is feltöltenem az Internetre, de nagyon lassan ment és drágán (kb. 3,5euro egy óra lassú Internet).
Lardo S/V amerikai ismerőseink blogja: www.casademillard.blogspot.com
Gyuláék kedden kibéreltek egy kocsit és a szigetet bejárták, én addig a hajón kisebb karbantartásokat végeztem.
Szerdán Gyulával és Szilvivel közös nagy takarítás a hajóban.
Csütörtökön beálltunk és vettünk 580l vizet a tankba, mert kifogyott, az ár elképesztő (életem legdrágább vize!): 50euro! Tudtam az árát és hogy drága, de ennyire… A jövőben máshonnan kell venni vizet!
Délután egy másik közeli (5 tengeri mérföld távolságú) kis sziget mellett horgonyoztunk le. Atata sziget, POS(21-03,5S; 175-16,4W).
A hétvégét ezen a kis szigeten töltöttük. Én kicsit megfáztam, és gyógyulni próbálok. Nehezen megy, mert mindig kell valamit csinálni a hajón…
Elkezdtem olvasni Egy spekuláns feljegyzései (Jesse Livermore, a legendás amerikai spekuláns regényes életrajza) című könyvet és ajánlom mindenkinek, mert tényleg jó! Köszi Bálint!
Vasárnap du. visszaálltunk a BIG MAMA-hoz, a Pagaimotu kis szigete mellé horgonyra. Itt van Internet és ’watertaxi’ a városba. Még mindig van hőemelkedésem!