Ma reggel 07:45LT helyi idő szerint horgonyoztunk le két horgonnyal a falu kikötőjében. Ez a sziget legnagyobb faluja, szóval a központ. Rajtunk kívül 6 hajó horgonyzott két horgonnyal ebben a kis kikötői öbölben. Mellénk jött még délután egy nagy 48lábas katamarán. Most már tényleg tele vagyunk!!!
A faluban és a környékén sétáltunk és néhány helyivel, jachtossal megismerkedtünk ismét és hallottunk pár jó történetet. Itt lakik például Xavier (francia), akik korábban angol tanár volt és most már nyugdíjas. 15év után most látogat vissza először Franciaországba, mondtam neki, hogy biztos nagyon rossz lesz. Nekem 3év után 3-4hónap kellett, hogy kicsit visszaszokjak…
A falu katolikus temploma, Tepano Peato (St. Etienne) egy pap után lett elnevezve, akit megettek a kannibálok, amikor Rapa Nui-ról (Húsvét szigetek egy szigete) Marquises felé hajózott. Ezt a szomorú történetet a templom ajtaján lévő dombormű is ábrázolja.
Ma van szombat este és elmentünk az esti falusi táncos mulatságba. A buli előtt fiatal lányok adtak elő tradíciónális táncokat több, mint egy órán át. Nagyon szépen táncoltak!
Ma reggel takarítottunk a hajóban. Majd sznorkereztünk a környéken és két szomszédos öbölben is (Anse Ivaivanui és Anse Ivaiva Iti). A part a szomszédos öblökben teljesen üres és horgonyon nem áll jacht sem.
Sznorkerezés után a szokásos kókuszdiónyitás és másféle gyümölcsszedés. A friss kókusznál nincs jobb és én imádom!
Ahányszor meglátok egy kókuszfát és kókuszdiókat egy lakatlan szigeten például, mindig rámjön, hogy együnk kókuszt! :-))
Láttunk egy nagy teknőst is, de mire le tudtam volna fotózni elúszott…
Estebéd: sült krumpli és halpörkölt
17:45-kor elindultunk UA-POU sziget (HAKAHAU falu a következő kikötőnk) felé. Induláskor Bf.6-os szelünk volt, és amikor elértük a HIVA OA szigetét a szorosban 32csomós max. széllökések (gust) is voltak. Majd a szoros után fél órával ismét Bf.6-os szelünk volt, ilyenkor csak egy reffelt orrvitorlát használok. Úgysem siettünk UA-POU felé, csak reggel világosban szeretnénk megérkezni.
Kellemes éjszakai vitorlázás volt. Reggel Napfelkeltekor érkeztünk meg.
Ma kora reggel átálltunk a szomszédos öbölbe (Baie Hanomoenoa). Homokos pálmafás kellemes védett öböl és strand. Ez az öböl persze tele van jachtokkal (8!), de mindegyiket ismerjük egyet kivéve! Délelőtt gyümölcsöt szedünk a parton és Ákos gyakorolja a kókusz kinyítását a parton, egész jól megy már Neki!
Majd egy órát sznorkerezünk (alig akarunk kijönni a vízből), nagyon jó hely! Sok féle színes korall van és nagyon-nagyon sok színes korall hal… Láttunk barakudát, ráját és még CÁPÁT is!
Délben átjött Ian a (Faraway-ről) és megmutattam neki a hajónkat és beszélgettünk az előttünk álló szigetekről…
Ebédre leves utána kenyérfa gyümölcs-ből saláta, majd gyümölcs tál: banán, narancs NAGY mennyiségben… Sok van és gyorsan érik… ennyi gyümölcsöt ritán eszek!
Délután a parton a jachtosok szerveztek egy kis BBQ partit és mi is mentünk természetesen (szinte minegyik jachttal találkoztunk már előtte valahol, többségükkel már Panamában is)! Mi vittünk kenyérfa gyümölcsöt és azt sütöttünk a tűzön… érdekes nem volt jachtos, aki sütött volna vagy főzött volna kenyérfa gyümölcsöt, a legtöbben nem is ismerték! Annyira jól sikerült szerintem, hogy szerintem a jachtosok többsége elkezdi használni a kenyérfa gyümölcsöt! A Karibon is többször főztem a legénységnek/utasoknak és mindig mindenkinek ízlet (az íze, olyan, mint az édes krumplié, de szerintem finomabb). Emellett kivittünk a partra a frissen sütött zsömlénkből (Ákos sütötte és tényleg nagyon jó lett). Nagyon jó kis buli volt, nyolc jacht közel 30ember… A gyerekek fára másztak (nem könnyű!) és szedtek kókusz a felnőtteknek, nagyon hangulatos volt!
Este később átmentem a Spirit nevű trimaránra, ami egy nagyon jó offshore versenyhajó. 40láb körüli és 3,5tonna nagyon kevés a hely benne, igazi minimal versenyhajó. Természetesen WC sincs benne, minden ami benne van csupán a sebesség miatt van benne. Könnyen eléri a 22-24csomós sebességet és több rekordot is tart Franciaországban! USA-ban (Boston környékén) vették és viszik AUS-ba, mutattak képeket a Panama csatornán való átkelésükről, hát nem volt semmi az sem… A szinte szélcsendben is tudnak 7csomó körül vitorlázni…
Ma hajnalban indultunk el FATU HIVA-ról és végig keleti erős 25-30csomós szelünk volt, jól haladtunk végig bő félszélben. Tahuata szigetet kora délután értük el. A sziget neve Marquises nyelven Napfelkeltét jelent! Hiva Oa-tól egy 4Km-es csatorna (Bordelais channel) választja el csupán. Ez a szigetcsoport legkisebb lakott szigete. A sziget központja Vaitau falu, ahol egy nagy templom is áll. 1797-1838 között történt a szigeten a katolikus hit elterjesztése. Chief Iotete és Admirális Dupetit-Thouars találkozott itt 1838-ban és aláírtak valami olyat, ami után Marquises fellázadt a franciák ellen, de sikertelenül… Mi Vaitau öbölben, a faluval szemben dobtunk horgonyt. A közelben Francia Erőd egy szép nagy katolikus templom (1988) és egy kellemes falu található itt.
A copra szárítás (kókuszdió) itt is az egyik fő tevékenység és persze a halászat! Itt is láttunk sok színes vakát (tradíciónális marquises-i kenu), amit én minden alkalommal megcsodálok. Megismerkedtünk néhány helyi fiatallal és ismét nagyrészt a rossz franciámat kell használnom, de ők sem beszélnek valami jól és ez vigasztal… Ültetvényeik vannak és zöldség és gyümölcsöt termelnek, volt aki művész volt (szobrokat faragott + tetoválás), később este is találkoztunk és megittunk egy sört.
Ma elsétáltunk Omoa faluban, ami a második falu a FATU HIVA-n (kettő van összesen), ez egy 4órás séta volt! Útközben, amikor megéheztünk csak szedtünk néhány sárga banánt a banánfáról (szerintem az a legfinomabb banán, amit hagynak megérni a banánfán és nem szedik le zölden, ami nagyon ritka) és más gyümölcsöket. Ezzel a kirándulással az egész nap eltelt. Mindkét kis faluban van egy kis katolikus templom és ott ma éppen mise van este 17:30-kor…
Este felé átdingiztünk MARRY nevű svéd ketch-re (43láb vashajó, 17tonna), akikkel korábban már Galapagoson is találkoztunk. 20nap alatt vitorláztak ide Galapagosról, ami nagyon jó idő egy nehéz túravitorlásnak! Ludvig átjött LULLABY-ra és ittunk egy rumos koktélt természetesen. Már 9 éve lakik a vitorlásán és van két gyermeke 3 és 5évesek és természetesen a nagyon kedves felesége, aki nagyon élvezi a vizi életet szintén. A gyerekek születésük után 3naposan már a hajóra mentek egyből és azóta is ott élenk, számukra a hajós élet a normális…
Korábban egyedül egy 20lábas vitorlással vitorlázott le Svédo.-ból Las Palmasig, ezért nagyon szerette a ‘CARINA történetet’.
18-án át vitorláztunk Fatu Hiva szigetére (52tengeri mérföld kevesebb, mint 10óra alatt), végig erős szelünk volt (28csomós alapszél 32-34csomós befújásokkal) és bő negyed szélben vitorláztunk (reffelve) a nagy hullámokat odalról és szemből kaptuk! Vizes menet volt!!! Ilyen körülmények között kormányozni kell a vitorlást és fárasztó ‘sport’ mert a hajó erősen dől (és persze luv-vol erősen), aztán jön egy-egy hullám hirtelen nagyobbak és kicsit oldalról és jól elnyomják a hajó irányát… aztán vissza kormányozni ismét. A hullámok egy részét telibe kapjuk és a só rászárad az arcunkra gyorsan, mert a
Nap süt erősen, aztán jön még egy hullám az arcunkba és az is ránk szárad és így tovább… a végére nagyon sósak lettünk!
Kora délután érkeztünk meg a kis horgonyzó helyre Hanavave völgyhöz. Az öböl neve: Baie des Vierges, ahol találkoztunk Luna-val (előtte már találkoztunk Velük Galapagoson és Panamába együtt keltünk át a csatornán).
Az öböl nagyon szép, tiszta csak egy kis falu van a parton, ez tényleg a világ végén van, (és ez benne a csodálatos). Ez az első szigete Marquises szigetcsoportnak, ha kelet felől vitorlázunk Polinéziába, ez van a legmesszebb Tahititől és alapvetően mindentől.
17-én reggel csupán néhány órát motoroztunk a part mellett, hogy elérjük a következő falut, Puamau-t. Nagyon szeles öböl, de jó horgonyzóhely. Sétáltunk egyet a faluban, majd elsétáltunk a közelu Lipona-hoz, ami egy ősi szent hely. A helyiek ősi vallás szertartásainak a helyszíne volt. A pap és a chief (kán/falu vezető) vezette a szertartásokat, aminek egy részén felajánlottak áldozatokat a Tikinek. A szent helyet visszaállították az eredeti módon és meg is lehet tekinteni. Itt van Francia Polinézia legnagyobb Tikije is, 2,7m magas!!! 5 tiki található itt: Maki Taua Pepe, Takaii Ti’i (2,7m magas), Te Tovae E Noho Ti’i, Fai Poe Ti’i (1,8m magas), Manuiotae Ti’i
Nagyon érdekel engem a Marquises ősi vallása és hiedelem világa, szóval mi minden ilyen szent helyet meglátogattunk!
07.15.
Egész nap pihenés és karbantartás végzés a hajó körül. Én még mostam is(!) + vizet vételeztünk a parton.
07.16.
Az a tervünk, hogy HIVA OA szigetet körbe vitorlázzuk, így kora reggel elindultunk Atuona öbölből Hanaiapa öbölbe (kb. 30tengeri mérföld a táv), ami egy jó félnapos vitorlázás volt 25-30csomós szélben reffelt vitorlákkal. A faluval szemben egy kellemes csöndes öbölben horgonyoztunk le. Minden alkalommal horgonyzás után bemegyek a vízbe ellenőrizni a horgonyt és a talajt és itt Marquisesen természetesen nem szemetes a tengerfenék, tele van halakkal és korallokkal (tengeri élettel!).
Kidingiztünk a partra és sétáltunk a faluban, a strandon, a hegyoldalában (szép a kilátás az öbölben), séta a templomhoz, ahol egy kedves idősebb úrtól kaptunk egy fürt banánt, kenyérfa gyümölcsöt, mangókat, narancsokat és néhány zöldséget. Köszönjük! Meghívtuk a hajóra egy italra, kiderült Édesapja Csehszlovákiából érkezett ide, ahol megismerkedett Édesanyjával. Ki tudja ennek már hány éve? A negyvenes években történt ez…
és Ő soha nem járt Európában, soha nem hagyta el Francia Polinéziát, miért tette volna?
07.14.
Nagynap a mai, Franciaország nemzeti ünnepe és Francia Polinézia legnagyobb ünnepe szintén. Ugyanazt ünneplik, de kicsit másképpen…
Reggel 8-ra bementünk a városháza elé, ahol kezdődtek az ünnepek.
Katonai bevonuláskor a katonák helyi dalokat énekeltek, a Francia nemzeti himnusz után a helyiek elénekelték a Marquises-i himnuszt, ami nekem nagyon tetszett!
Marquisesi dobolásra vonultak be a katonák után a helyiek népviseletben (fűszoknya) tetoválásuk mellett ki is voltak festve és ugráltak kiabáltak nagyon látványos volt.
Az ünnepi koszorúzás, zászlófelhúzás, polgármesteri beszéd után kivonultunk a strandra, ahol a színpadon előadtak a helyiek helyi táncokat… (lásd. képek és videó).
Utána egy kellemes reggelit ettünk közösen, sütemények, szendvicsek és helyi sör! Éjjen a forradalom!
Délután a hajóban elvégeztük a szokásos motor karbantartást és tovább takarítottuk a hajót.
Este visszamentünk Atouna-ba, ahol a ’közösségi házba’ volt a táncos mulatság!!! Főleg francia és európai zenék voltak, de azért szerencsére helyi zenéket is lehetet hallani! Mindenki jókedvű volt, gondolom a sok-sok sör miatt!!! :)
----
Tegnap érkezett mellénk egy 10méteres vashajó, Panamából jöttek és 58nap alatt értek ide. Az osztrák idősebb házaspárral mi beszéltünk először 58nap után:-) Azért tartott ilyen hosszan nekik ez a szakasz, mert az Egyenlítőt nem lépték át Ecuador mellett, hanem direkt útvonalon akarták elérni Galapagost, de úgy, mint én 2007-ben Carinával nagyon lassan ment (kevés szél és szemben áramlat). Ezen a szakaszon az ajánlott útvonal dél-Amerika mellett lehajózni (akár motorozni is) és ahogy átléptük az Egyenlítőt lehet nyugat felé vitorlázni.
A Faraway (52lábas angol monohull) 20nap alatt vitorlázott Galapagostól Marquises-ig, ez egy átlagos idő. Egy 50lábas katamarán 17nap alatt tette meg ezt a távot, egy kanadai 44lábas monohull 18nap alatt. Mindenki arról panaszkodott, hogy nem volt áramlat idén...
---
Gaál Péter néhány napja írt egy levelet, hogy befejezte a 25lábas (svertes) vitorlásával a Sió-Duna-Fekete tenger – Égei tenger (Limnos sziget lett a végállomás) vitorlásútját! Gratulálok! Remélem követi majd hasonló! És megírta, hogy ’Schopper Tibor bácsi jól van, kb 75 lehet. Szépen megcsinálta videón a dunai útjukat. Kissé furcsa hogy a hajót már 5 éve nem tették vízre, de mégis benne laknak, már alatta is szépen berendezkedtek.’
1X éve indult el Schopper Tibor és felesége vitorlázni, de Görögország annyira megtetszett nekik, hogy ott maradtak és nem is vitorláztak tovább… megértem, mert 1994-ben én is ott kezdtem tengeren vitorlázni Édesapámmal és mi is ott ragadtunk 4évre és csak után kezdtünk vitorlázni az Adrián, Olaszo-ban, Korzikán, Szardínián stb.
07.13.
Az elmúlt 170évben néhány híres menekülő művész, író, utazó és zenész töltött sok-sok évet Marquises szigeteken: Paul Gauguin, Herman Melville, Robert Louis Stephenson, Jack London, Thor Heyerdahl, Jacques Brel…
Nem véletlen, mert még most is 2011-ben egy elzárt világ, különálló világ a Földünkön. Messze minden nagy hatalomtól egy tiszta és érintetlen szigetcsoport, minden civilizált ember álma, hogy visszatérjen a primitívebb és egyszerűbb (tisztább) élethez.
Délelőtt a hajót takarítottuk és néhány hajó karbantartást végeztünk el.
Délután elstoppoltunk a szomszéd faluba, Taaoa-ba, ahol megnéztük a sziget legrégibb katolikus templomát és egy Tiki-t (ti’i), ami az ősi templomuk (Tehueto Petroglyphs, pae pae) tetején van elhelyezve. Itt voltak az európaiak érkezése előtt szertartások, amik igazából inkább varázsláshoz lehet hasonlítani. Felajánlottak sok mindent (állatot és néha embert is) az Istenüknek (Tiki), aki aztán segítette őket… Ebben a főtemplomban gyűltek össze a sziget kánjainak vezetői (chief) és itt voltak a legnagyobb szertartások… ebben az időben több, mint 20,000ember lakott a szigeten!
A betonutak végén föld úton sétáltunk sokszor és nagyon sok a folyó a szigeten (sokat esik az eső), aminek a partján visznek a legtöbbször az utak. Nagyon vadregényes a táj és a faluból néhány perc alatt kijutunk a dzsungelba… jól esik végre sétálni nagyokat.
Képek és további infok a Pacific Ocean Sailing facebook oldalon