Blog

Ma elsétáltunk Omoa faluban, ami a második falu a FATU HIVA-n (kettő van összesen), ez egy 4órás séta volt! Útközben, amikor megéheztünk csak szedtünk néhány sárga banánt a banánfáról (szerintem az a legfinomabb banán, amit hagynak megérni a banánfán és nem szedik le zölden, ami nagyon ritka) és más gyümölcsöket. Ezzel a kirándulással az egész nap eltelt. Mindkét kis faluban van egy kis katolikus templom és ott ma éppen mise van este 17:30-kor… Este felé átdingiztünk MARRY nevű svéd ketch-re (43láb vashajó, 17tonna), akikkel korábban már Galapagoson is találkoztunk. 20nap alatt vitorláztak ide Galapagosról, ami nagyon jó idő egy nehéz túravitorlásnak! Ludvig átjött LULLABY-ra és ittunk egy rumos koktélt természetesen. Már 9 éve lakik a vitorlásán és van két gyermeke 3 és 5évesek és természetesen a nagyon kedves felesége, aki nagyon élvezi a vizi életet szintén. A gyerekek születésük után 3naposan már a hajóra mentek egyből és azóta is ott élenk, számukra a hajós élet a normális… Korábban egyedül egy 20lábas vitorlással vitorlázott le Svédo.-ból Las Palmasig, ezért nagyon szerette a ‘CARINA történetet’.

18-án át vitorláztunk Fatu Hiva szigetére (52tengeri mérföld kevesebb, mint 10óra alatt), végig erős szelünk volt (28csomós alapszél 32-34csomós befújásokkal) és bő negyed szélben vitorláztunk (reffelve) a nagy hullámokat odalról és szemből kaptuk! Vizes menet volt!!! Ilyen körülmények között kormányozni kell a vitorlást és fárasztó ‘sport’ mert a hajó erősen dől (és persze luv-vol erősen), aztán jön egy-egy hullám hirtelen nagyobbak és kicsit oldalról és jól elnyomják a hajó irányát… aztán vissza kormányozni ismét. A hullámok egy részét telibe kapjuk és a só rászárad az arcunkra gyorsan, mert a Nap süt erősen, aztán jön még egy hullám az arcunkba és az is ránk szárad és így tovább… a végére nagyon sósak lettünk! Kora délután érkeztünk meg a kis horgonyzó helyre Hanavave völgyhöz. Az öböl neve: Baie des Vierges, ahol találkoztunk Luna-val (előtte már találkoztunk Velük Galapagoson és Panamába együtt keltünk át a csatornán). Az öböl nagyon szép, tiszta csak egy kis falu van a parton, ez tényleg a világ végén van, (és ez benne a csodálatos). Ez az első szigete Marquises szigetcsoportnak, ha kelet felől vitorlázunk Polinéziába, ez van a legmesszebb Tahititől és alapvetően mindentől.

17-én reggel csupán néhány órát motoroztunk a part mellett, hogy elérjük a következő falut, Puamau-t. Nagyon szeles öböl, de jó horgonyzóhely. Sétáltunk egyet a faluban, majd elsétáltunk a közelu Lipona-hoz, ami egy ősi szent hely. A helyiek ősi vallás szertartásainak a helyszíne volt. A pap és a chief (kán/falu vezető) vezette a szertartásokat, aminek egy részén felajánlottak áldozatokat a Tikinek. A szent helyet visszaállították az eredeti módon és meg is lehet tekinteni. Itt van Francia Polinézia legnagyobb Tikije is, 2,7m magas!!! 5 tiki található itt: Maki Taua Pepe, Takaii Ti’i (2,7m magas), Te Tovae E Noho Ti’i, Fai Poe Ti’i (1,8m magas), Manuiotae Ti’i
Nagyon érdekel engem a Marquises ősi vallása és hiedelem világa, szóval mi minden ilyen szent helyet meglátogattunk!

07.15.
Egész nap pihenés és karbantartás végzés a hajó körül. Én még mostam is(!) + vizet vételeztünk a parton.
07.16.
Az a tervünk, hogy HIVA OA szigetet körbe vitorlázzuk, így kora reggel elindultunk Atuona öbölből Hanaiapa öbölbe (kb. 30tengeri mérföld a táv), ami egy jó félnapos vitorlázás volt 25-30csomós szélben reffelt vitorlákkal. A faluval szemben egy kellemes csöndes öbölben horgonyoztunk le. Minden alkalommal horgonyzás után bemegyek a vízbe ellenőrizni a horgonyt és a talajt és itt Marquisesen természetesen nem szemetes a tengerfenék, tele van halakkal és korallokkal (tengeri élettel!). Kidingiztünk a partra és sétáltunk a faluban, a strandon, a hegyoldalában (szép a kilátás az öbölben), séta a templomhoz, ahol egy kedves idősebb úrtól kaptunk egy fürt banánt, kenyérfa gyümölcsöt, mangókat, narancsokat és néhány zöldséget. Köszönjük! Meghívtuk a hajóra egy italra, kiderült Édesapja Csehszlovákiából érkezett ide, ahol megismerkedett Édesanyjával. Ki tudja ennek már hány éve? A negyvenes években történt ez… és Ő soha nem járt Európában, soha nem hagyta el Francia Polinéziát, miért tette volna?

07.14.
Nagynap a mai, Franciaország nemzeti ünnepe és Francia Polinézia legnagyobb ünnepe szintén. Ugyanazt ünneplik, de kicsit másképpen… Reggel 8-ra bementünk a városháza elé, ahol kezdődtek az ünnepek. Katonai bevonuláskor a katonák helyi dalokat énekeltek, a Francia nemzeti himnusz után a helyiek elénekelték a Marquises-i himnuszt, ami nekem nagyon tetszett!
Marquisesi dobolásra vonultak be a katonák után a helyiek népviseletben (fűszoknya) tetoválásuk mellett ki is voltak festve és ugráltak kiabáltak nagyon látványos volt. Az ünnepi koszorúzás, zászlófelhúzás, polgármesteri beszéd után kivonultunk a strandra, ahol a színpadon előadtak a helyiek helyi táncokat… (lásd. képek és videó).
Utána egy kellemes reggelit ettünk közösen, sütemények, szendvicsek és helyi sör! Éjjen a forradalom!
Délután a hajóban elvégeztük a szokásos motor karbantartást és tovább takarítottuk a hajót.
Este visszamentünk Atouna-ba, ahol a ’közösségi házba’ volt a táncos mulatság!!! Főleg francia és európai zenék voltak, de azért szerencsére helyi zenéket is lehetet hallani! Mindenki jókedvű volt, gondolom a sok-sok sör miatt!!! :)
----
Tegnap érkezett mellénk egy 10méteres vashajó, Panamából jöttek és 58nap alatt értek ide. Az osztrák idősebb házaspárral mi beszéltünk először 58nap után:-) Azért tartott ilyen hosszan nekik ez a szakasz, mert az Egyenlítőt nem lépték át Ecuador mellett, hanem direkt útvonalon akarták elérni Galapagost, de úgy, mint én 2007-ben Carinával nagyon lassan ment (kevés szél és szemben áramlat). Ezen a szakaszon az ajánlott útvonal dél-Amerika mellett lehajózni (akár motorozni is) és ahogy átléptük az Egyenlítőt lehet nyugat felé vitorlázni.
A Faraway (52lábas angol monohull) 20nap alatt vitorlázott Galapagostól Marquises-ig, ez egy átlagos idő. Egy 50lábas katamarán 17nap alatt tette meg ezt a távot, egy kanadai 44lábas monohull 18nap alatt. Mindenki arról panaszkodott, hogy nem volt áramlat idén...
---
Gaál Péter néhány napja írt egy levelet, hogy befejezte a 25lábas (svertes) vitorlásával a Sió-Duna-Fekete tenger – Égei tenger (Limnos sziget lett a végállomás) vitorlásútját! Gratulálok! Remélem követi majd hasonló! És megírta, hogy ’Schopper Tibor bácsi jól van, kb 75 lehet. Szépen megcsinálta videón a dunai útjukat. Kissé furcsa hogy a hajót már 5 éve nem tették vízre, de mégis benne laknak, már alatta is szépen berendezkedtek.’ 1X éve indult el Schopper Tibor és felesége vitorlázni, de Görögország annyira megtetszett nekik, hogy ott maradtak és nem is vitorláztak tovább… megértem, mert 1994-ben én is ott kezdtem tengeren vitorlázni Édesapámmal és mi is ott ragadtunk 4évre és csak után kezdtünk vitorlázni az Adrián, Olaszo-ban, Korzikán, Szardínián stb.

07.13.
Az elmúlt 170évben néhány híres menekülő művész, író, utazó és zenész töltött sok-sok évet Marquises szigeteken: Paul Gauguin, Herman Melville, Robert Louis Stephenson, Jack London, Thor Heyerdahl, Jacques Brel… Nem véletlen, mert még most is 2011-ben egy elzárt világ, különálló világ a Földünkön. Messze minden nagy hatalomtól egy tiszta és érintetlen szigetcsoport, minden civilizált ember álma, hogy visszatérjen a primitívebb és egyszerűbb (tisztább) élethez.
Délelőtt a hajót takarítottuk és néhány hajó karbantartást végeztünk el.
Délután elstoppoltunk a szomszéd faluba, Taaoa-ba, ahol megnéztük a sziget legrégibb katolikus templomát és egy Tiki-t (ti’i), ami az ősi templomuk (Tehueto Petroglyphs, pae pae) tetején van elhelyezve. Itt voltak az európaiak érkezése előtt szertartások, amik igazából inkább varázsláshoz lehet hasonlítani. Felajánlottak sok mindent (állatot és néha embert is) az Istenüknek (Tiki), aki aztán segítette őket… Ebben a főtemplomban gyűltek össze a sziget kánjainak vezetői (chief) és itt voltak a legnagyobb szertartások… ebben az időben több, mint 20,000ember lakott a szigeten! A betonutak végén föld úton sétáltunk sokszor és nagyon sok a folyó a szigeten (sokat esik az eső), aminek a partján visznek a legtöbbször az utak. Nagyon vadregényes a táj és a faluból néhány perc alatt kijutunk a dzsungelba… jól esik végre sétálni nagyokat.
Képek és további infok a Pacific Ocean Sailing facebook oldalon

07.12.
Üdvözlünk! – Mave mai!
Reggel bementünk Hiva Oa sziget központjába, Atuona faluba. Bejelentkeztünk az országba a rendőrségen, majd sétáltunk egy nagyot! Ránk fért, mert az elmúlt kb. 3hétben alig tudtunk mozogni. Jacques Brel és Paul Gauguin sírját a temetőbe megnéztük. A temető a tengerre néz a domb oldalán és a szembe lévő kis sziget (Hanakee) magas szikláinak látványa nagyon megfog minket (azt hallottuk, hogy nagyon sok a cápa a Hanakee sziget körül…), alig tudunk tovább menni.
Marquises-i nyelvlecke:
Hello – Kaoha
Viszlát – A pae
Köszönöm – Kautau nui
A turista iroda zárva, így nem tudunk szerezni térképet a szigetről, persze van Lonely Planet, de az nem az igazi :-)
Atuona falut bejártuk , nem túl nagy, ez a központja a Marquises déli szigeteinek. Van három temploma is, de ami igazán érdekes az a falu közepén található Tohua Pepeu, ami az ősi templomuk volt és 1991-ben helyreállították és nagyon jól láthatóak a Tiki szobrok és a szertartás helyei!!!
Marquises szigetcsoport déli szigetcsoportja közül három lakott: Hiva Oa, Tahuata, Fatu Hiva és négy lakatlan: Mohotani, Fatu Huku, Terihi, Thomasset Rock.

06.22. Galapagos, Santa Cruz – 07.11. Marquises, Hiva Oa, Atuona Bay
Hurrá végre elindultunk!!!
Élvezetes vitorlázás délután, este, éjjel, hajnalban…
Az első reggel hideg volt és hosszú nadrágban és pulóverben is fáztunk… megláttunk egy halászhajót és a közelébe vitorláztunk. Integettek és integettünk, közelebb jöttek adtak ajándékban négy nagy tintahalat mi 4nagy banánnak viszonoztuk. Jó kezdődik a nap!!! Ebéd: sült tintahal rizzsel! Nagyon finom!!! 154tmf tettünk meg az első 24órában (átlagban 6csomó fölötti a sebességünk), pedig nem siettünk. A hajót inkább túl reffeljük, főleg éjjel, amikor gyakoriak a squell-ek (hirtelen szélerősödés esővel), de így is gyorsak vagyunk! A squllek 26-27csomóssak voltak az első éjjel és az alapszél 16-19csomós. Az áramlat változékony eleinte tolt minket 1csomóval, de később megállt, reggeltől volt egy gyenge ellenáramlatunk…
Mai filmem: The Hitchhikres Guide to the Galaxy. 2007-ben a Csendes-óceán ezen a részen olvastam el a könyvet kétszer is (volt időm!), most a filmet néztem meg. Nagyon jó! Erősen ajánlott könyv és film! Az összefüggések a világunkban nagyon furcsák és érthetetlenek erről szól ez a film is.
---
Először az Egyenlítői Öv-et (Doldrums) kell elhagynunk, ami az Egyenlítő mentén elhelyezkedő alacsony nyomású övezet az ún. Trópusi konvergencia zóna, amely átlagosan 200 mérföld széles, kiterjedése és elhelyezkedése jelentősen függ évszakoktól és ezenkívül van egy napi változása is. A zónára jellemző: hosszan tartó szélcsend, enyhe változó irányú szelek, gyakori esőzések. Erősen befolyásolja az Egyenlítői Zóna időjárását, a két határoló magas nyomású sáv, ha a passzát erősebb, akkor a szélcsendes zónában is rosszabb idő uralkodik.
A passzát szelek övezete (Trade Wind) 05-00S alatt helyezkedik el biztosan, de idén már 01-30S alatt is elkezdett fújni a passzát, aminek mi nagyon örültünk (Általában 2-3 fok dél között már fúj a passzát az év ezen időszakában). Nem kell motorozni a szélcsendes övezetben… A passzát szél délkeleti irányú éves állandósággal és a szélerő Bf. 3-5. (A passzát szelek övezetére jellemző a veszélyes hurrikánok az év bizonyos hónapaiban!!) El Nino hatás miatt, ezen az óceáni szakaszon évenként nagyon különböző az időjárás! Áprilistól augusztusig a legideálisabb ezen szakasz levitorlázása, ekkor a legstabilabb a DK és K passzát szél, és az áramlás is ekkor a legerősebb (1-1,5csomós).
Ezen a szakaszon sokszor jelentettek bálnával ütközést túra vitorlázóhajók, ez az egyik legnagyobb veszély! Idén az El Nino hatás miatt nem volt toló áramlat a közel 3hetes vitorlásút alatt! 2007-ben amikor Carinával voltam, akkor volt!
Mindennap egyforma… Beszélgettünk az óceáni vitorlázás gyakorlati és elméleti kérdéseiről és a téma szerencsére kimeríthetetlen!
Napi megtett távolságaink: 140mf; 167tmf, 181,7tmf; 177,1tmf; 161tmf, 156,9tmf; 152,5tmf; 154,1tmf; 164,3tmf; 157,8tmf; 161tmf; 155tmf; 163,4tmf; 156,9tmf; 150,4tmf; 159,1tmf; 154tmf; 141,9tmf; 133,3tmf...
Életképek avagy élet a vitorláson:
…Az első 8napban a Galapagosi kenyeret ettük, utána magunk sütöttünk a hajón kenyeret. Ákos tehetségesebb péknek bizonyult Nálam, ami nagy szó, mert én már (úgy érzem) több száz kenyeret/cipót/lepényt/süteményt sütöttem Lullaby-on és Carinán…
…A hajó farában mosdunk sós vízben és utána lehet édesvízzel lemosni (hátsó cocpit zuhany) magunkról a sót, de nem szoktuk. Különböző ‘zuhanyozási’ technikák vannak: lehet vödörrel vagy egy felfüggesztett tartályból ‘zuhanyozni’…
…Kormányzás, pillangóban szinte mindig kell kormányoznunk. ¾ szélben nem lenne fontos, de mi szeretünk kormányozni, mindennap néhány órát! Az Raymarine autopilottal még nem volt problémánk és nélküle fárasztóbb út lett volna…
…heti rendszerességgel van nagy takarítás a hajón, ilyenkor a cockpit és a szalont sperjük össze és mossuk fel…
... nem volt komoly betegség az út alatt, de nekem több napig is eltartott a torokfájásom, a hideg éjszakák miatt… még sapkát is kellett viselnem!...
…az első hét azzal telt, hogy Ákos megszokta az új környzetet. Belerázódni az ügyeleti rendszerbe, vitorla kezelésbe és a többi napi rutin feladatba: naplóírás, navigálás, rádiózás, főzés, mosogatás, takarítás, hajó ellenőrzése, gyümölcs és zöldség válogatás/ellenőrzés stb. nem egyszerű… és mindig minden mozog… a hullámok… szerencsére gyorsan ment Neki a hozzászokás az új környezethez és feladatokhoz. Az ember gyorsan adaptálódik, csak a tengeri betegség az, ami néhány tagját a legénységnek szokott probléma lenni. Ákos nem volt tengeri beteg! Ami szintén nagy szó!...
…a repülőhalakat mindennap összeszedtük fedélzetről és megsütöttük reggelire őket, nekem ez a kedvenc reggelim és Ákosnak is ízlett. Éjszaka a kiugró repülőhalak nem látják a hajót és egyszerűen beszállnak, így csak össze kell gyűjteni reggel!...
… Július 1.-én palacsintát sütöttünk és rumos koktélt ittunk, amiből Lullaby hajó és az óceán is kapott, így ünnepeltük az utunk felét, az első 1,500tmf-et!...
EGY BÁLNA! úszott el mellettünk!
… július 11-én egész délelőtt és délután spinakerezünk, reggeltől látszanak már Marquises szigetei!!!...
07.11. 16:00 helyi idő szerint megérkeztünk Hiva Oa szigetre (Atuona Bay) 19nap 5óra 30perc alatt tettük meg a 3020tmf-et, átlag sebeségünk 6,54csomó volt! Carinával 52nap alatt tettem meg ezt a szakaszt 2007-ben, hát lassabb vitorlás volt…
Régi naplóm: http://meder.hu/hun/naplo25_070617-0816.htm
Könyvek, amiket olvastam:
Álvaro Mutis: A Hdmezők Admirálisa; Ilona ez esővel érkezik; Szép halál (utazások és tengerész sorsok a téma…)
Umberto Eco: Baudolino (az egyik kedvenc íróm, egy utazásról ír, aminek talán soha nincs vége…)
Szepes Mária: Csillagpor
Stanislav Lem: Éden; Solaris; Visszatérés; A Legyőzhetetlen
Plusz néhány vitorlás szakkönyv...
Filmeket, amiket az út alatt néztem: Bob Marley: Caribbean Nights és Catch a Fire (A Rebel Music szerintem ez egyik legfontosabb film Bob Marley-ról, de ezek is nagyon jók!); Al Gore An Inconvenient Truth (Kellemetlen Igazság) – már korábban is láttam, de érdemes volt most is megnézni!; Dances with Wolves (nagy kedvenc); The Air I breathe (Lélegzet); The Life and Death of Peter Seller; Hot Fuzz; Lisbon Story (1994); The Beach (A Part) stb.
Záró gondolat: “Minden utat kétszer kell megtenni; először azért, hogy elkövessük a hibákat, és a másodikat ezért, hogy kijavítsuk ezeket.” John Steinbeck
Békét és Szelet!
Áron

Tracking - az útvonal...
Fred jóvoltából megkaptuk az eddigi poziciókat:
http://meder.hu/Lullaby/utvonalunk.html
http://meder.hu/Lullaby/AronGalapNuku11.jpg
Ezt még két napig frissítem, de utána, (szintén Fred hívta fel a figyelmemet, bár Áron is említette az előző bejegyzés végén), itt követhető Áron útja:
http://www.pangolin.co.nz/yotreps/tracker.php?ident=HG5MAR
Üdv: mi

06.21.-06.22. Készülődés Galapagoson a hosszú útra...
21-én szerdán szerettünk volna indulni, de ez tényleg dél-Amerika és mi európaiak is lelassulunk itt kissé. A vásárlással, kijelentkezéssel, víztank töltéssel, dingi elpakolással, gázpalack töltéssel, VHF antenna rögzítésével (múltkor kilazult egy csavar)… elszaladt az idő. Este megbeszéltük a ’Passage Plan’-t, amit minden vitorlásút előtt a legénységgel megszoktunk beszélni. Ilyenkor ismertettem a tervet és az adott tengerre/óceánra jellemző szeleket és áramlatokat.
Végül is 22-én 14:00LT-kor sikerült elindulni Ákossal, ketten vitorlázunk el Marquises-ig, ami előre láthatóan 3-4hét non-stop vitorlázás lesz.
Békét és Szelet!
Áron