Az elmúlt év szeptemberében számoltunk be róla, hogy egy
fiatal magyar vitorlázó, Méder Áron nem mindennapi utazásra
készül. Azt tervezi, hogy közel két év alatt egyedül hajózza
körbe a Földet, ráadásul az utazásra nem egy méregdrága
versenyhajóval indul, hanem az általa vásárolt és felújított
parányi, alig 6 méter hosszú kis vitorlással, Carinával.
A tervet sokan megmosolyogták, sőt a legtöbben még abban is
kételkedtek, hogy a fiatalember akár csak
Dubrovnikig is eljut. A szkeptikusoknak csalódniuk kellett,
ugyanis a hajós nem csak, hogy a dalmát városig jutott el
épségben, de ma már az Atlanti-óceánon halad következő
állomása, Barbados felé.
Áron szeptember 24-én indult a szlovéniai Koper
kikötőjéből, elhagyva az Isztriai-félsziget térségét,
Olaszország keleti partvidéke mentén hajózott, majd Szicíliát
délről érintve jutott át Afrikába. Innen tunéziai, algériai és
líbiai vizeken vitt az útja, majd észak-nyugat felé vette az
irányt Spanyolország déli partvidékére. November közepén ért
Gibraltárba, ahonnan a marokkói partok mentén - immár az
Atlanti-óceán vizén hajózva - jutott el a Kanár-szigetekig.
Ezután következett az eddigi leghosszabb, egyhuzamban vízen
töltött szakasz, melynek végállomása a Zöldfoki-szigetek volt.
Az itt eltöltött néhány nap alatt sikerült beszélnünk a
hajóssal, aki elmondta, hogy az igazi megpróbáltatás és a hajó
teljesítményének éles tesztelése csak most kezdődik, az óceán
átszelésével, amely előreláthatólag - ha semmi hátráltató
körülmény nem jön közbe - negyven napig tart majd. Barbadostól
a Karib térség szigetei között folytatódik tovább az út
egészen a Panama-csatornáig.
Méder Áron az [origo]-nak elmondta, hogy az út során mindig
van valami elvégzendő javítási munka a hajón, hol a rádió
mondja fel a szolgálatot, hol a motor gyertyáit kell
kicserélni, de előfordult már, hogy a kormány rögzítése lazult
ki, vagy meg kellett varrni a vitorlákat. A nagyobb
javításokra természetesen csak a kikötőkben van lehetőség,
ahol néhány nap után szinte minden hajós ismeri már Áront és
csodájára járnak a parányi Földkerülő vitorlásnak. Amikor
megtudják, hogy a hajó Magyarországról érkezett, amelynek
ráadásul még tengere sincs, még nagyobb a csodálkozás, de a
kikötőben várakozó hajók legénysége elismerően nyilatkozik a
tervről, és egyáltalán nem találják kivitelezhetetlennek.
|
|
A Földkerülő vitorlástúrák között létezik az úgynevezett
kishajós szakág, amelyben a Carinához hasonló méretű hajókkal
teszik meg a távot a vállalkozók, rendszerint egyedül. Ezen
hajók képességei nem érnek fel a nagy vitorlásversenyeken
használt szuperhajókéval, ezért az útvonalat és az időzítést
is a hajókhoz kell igazítani. Az Atlanti-óceán átszeléséhez
Áronnak például olyan időpontot kellett találnia, amikor a
szélirány és az áramlatok iránya is a legkedvezőbb, nem is
beszélve a hullámzásról, ugyanis a túlságosan magas hullámokat
és a nagyobb viharokat a parányi hajó nem bírná ki.
A hajó méretei miatt már eddig is számtalan izgalmas és
veszélyes helyzetre került sor. A nagy hajóforgalmú
szakaszokon folyamatosan kell figyelni a radart, hogy időben
ki lehessen térni a nagyobb hajók elől. Áron elmondása szerint
ilyenkor éjszaka legfeljebb egy-két órát alszik egyhuzamban,
mert folyamatosan ellenőrzi a forgalmat és az időjárást.
Előfordult, hogy a marokkói partok mentén csak tíz méterre
haladt el a vitorlás mellett egy hatalmas tengerjáróhajó,
amelyek egyébként rendszerint alig figyelnek a kisebb
járművekre. A vitorlázó számára emlékezetes a marokkói parti
őrséggel való találkozás is az éjszaka kellős közepén. A
katonák hosszasan vizsgálták a hajó papírjait, kikérdezték az
útvonalról, az esetleges csempészárukról, de fél órás
vallatást követően elengedték a magyar hajót. A monitorok
előtt ülő átlagdolgozónak már-már hihetetlen, de Áronnak
teljesen természetes, hogy a hajót rendszeresen delfinek
veszik körül, s mérföldeken keresztül együtt úsznak vele, sőt
beszámolt egy nagy halról is, amely napokon át hűséges
háziállatként követte a hajót. |