Ajánlat
	Hajóutak a Go.hu-n Repülőjegyek a világ minden pontjára
	Ajánlat
	Méder Áron honlapja A Carina útvonala Kopertől az Atlanti-óceánig Jachtnapló Több száz kép Áron útjáról
	Videó
	A Földközi-tengeren A Carina Afrika partjainál Las Palmas felé

Az elmúlt év szeptemberében számoltunk be róla, hogy egy fiatal magyar vitorlázó, Méder Áron nem mindennapi utazásra készül. Azt tervezi, hogy közel két év alatt egyedül hajózza körbe a Földet, ráadásul az utazásra nem egy méregdrága versenyhajóval indul, hanem az általa vásárolt és felújított parányi, alig 6 méter hosszú kis vitorlással, Carinával.

A tervet sokan megmosolyogták, sőt a legtöbben még abban is kételkedtek, hogy a fiatalember akár csak Dubrovnikig is eljut. A szkeptikusoknak csalódniuk kellett, ugyanis a hajós nem csak, hogy a dalmát városig jutott el épségben, de ma már az Atlanti-óceánon halad következő állomása, Barbados felé.

Áron szeptember 24-én indult a szlovéniai Koper kikötőjéből, elhagyva az Isztriai-félsziget térségét, Olaszország keleti partvidéke mentén hajózott, majd Szicíliát délről érintve jutott át Afrikába. Innen tunéziai, algériai és líbiai vizeken vitt az útja, majd észak-nyugat felé vette az irányt Spanyolország déli partvidékére. November közepén ért Gibraltárba, ahonnan a marokkói partok mentén - immár az Atlanti-óceán vizén hajózva - jutott el a Kanár-szigetekig. Ezután következett az eddigi leghosszabb, egyhuzamban vízen töltött szakasz, melynek végállomása a Zöldfoki-szigetek volt.

Az itt eltöltött néhány nap alatt sikerült beszélnünk a hajóssal, aki elmondta, hogy az igazi megpróbáltatás és a hajó teljesítményének éles tesztelése csak most kezdődik, az óceán átszelésével, amely előreláthatólag - ha semmi hátráltató körülmény nem jön közbe - negyven napig tart majd. Barbadostól a Karib térség szigetei között folytatódik tovább az út egészen a Panama-csatornáig.

Méder Áron az [origo]-nak elmondta, hogy az út során mindig van valami elvégzendő javítási munka a hajón, hol a rádió mondja fel a szolgálatot, hol a motor gyertyáit kell kicserélni, de előfordult már, hogy a kormány rögzítése lazult ki, vagy meg kellett varrni a vitorlákat. A nagyobb javításokra természetesen csak a kikötőkben van lehetőség, ahol néhány nap után szinte minden hajós ismeri már Áront és csodájára járnak a parányi Földkerülő vitorlásnak. Amikor megtudják, hogy a hajó Magyarországról érkezett, amelynek ráadásul még tengere sincs, még nagyobb a csodálkozás, de a kikötőben várakozó hajók legénysége elismerően nyilatkozik a tervről, és egyáltalán nem találják kivitelezhetetlennek.

A Földkerülő vitorlástúrák között létezik az úgynevezett kishajós szakág, amelyben a Carinához hasonló méretű hajókkal teszik meg a távot a vállalkozók, rendszerint egyedül. Ezen hajók képességei nem érnek fel a nagy vitorlásversenyeken használt szuperhajókéval, ezért az útvonalat és az időzítést is a hajókhoz kell igazítani. Az Atlanti-óceán átszeléséhez Áronnak például olyan időpontot kellett találnia, amikor a szélirány és az áramlatok iránya is a legkedvezőbb, nem is beszélve a hullámzásról, ugyanis a túlságosan magas hullámokat és a nagyobb viharokat a parányi hajó nem bírná ki.

A hajó méretei miatt már eddig is számtalan izgalmas és veszélyes helyzetre került sor. A nagy hajóforgalmú szakaszokon folyamatosan kell figyelni a radart, hogy időben ki lehessen térni a nagyobb hajók elől. Áron elmondása szerint ilyenkor éjszaka legfeljebb egy-két órát alszik egyhuzamban, mert folyamatosan ellenőrzi a forgalmat és az időjárást. Előfordult, hogy a marokkói partok mentén csak tíz méterre haladt el a vitorlás mellett egy hatalmas tengerjáróhajó, amelyek egyébként rendszerint alig figyelnek a kisebb járművekre. A vitorlázó számára emlékezetes a marokkói parti őrséggel való találkozás is az éjszaka kellős közepén. A katonák hosszasan vizsgálták a hajó papírjait, kikérdezték az útvonalról, az esetleges csempészárukról, de fél órás vallatást követően elengedték a magyar hajót. A monitorok előtt ülő átlagdolgozónak már-már hihetetlen, de Áronnak teljesen természetes, hogy a hajót rendszeresen delfinek veszik körül, s mérföldeken keresztül együtt úsznak vele, sőt beszámolt egy nagy halról is, amely napokon át hűséges háziállatként követte a hajót.